Oldalak

2010. november 1.

Egy nap


amelyen mindannyian szembesülünk az elmúlással. Ma a temetőben a mécseseket meggyújtva sok minden jutott eszembe. Hiányzik az Édesanyám, a nagyszüleim... mindazok a családtagok, ismerősök, akik már nem lehetnek itt velem. Gondolatban sokszor beszélgetek velük, segítséget kérek tőlük, köszönetet mondok nekik, de a fizikai valójukban persze mégis csak hiányoznak. Nincsenek mosolyok, ölelések... csak emlékek.
Aztán eszembe jutott az is, hogy milyen sokan vannak körülöttem akiket szeretek. A Férjem, a gyermekeim, Apukám, a férjem szülei, a barátaim... Most kell rájuk mosolyognom, megölelnem őket, elmondanom nekik örömömet, bánatomat... minden áldott nap, amíg csak lehet! Amíg itt vagyunk, együtt!

"Az életedben sok dolog számít, de abszolút értelemben csak egy dolog lényeges.

A világ szemében számít, hogy sikeres vagy-e, vagy kudarcot vallasz. Számít, hogy egészséges vagy-e vagy nem, hogy tanult vagy-e vagy tanulatlan. Számít, hogy gazdag vagy-e vagy szegény - ez valóban befolyásolja életed alakulását. Igen, mindezek valóban számítanak, viszonylag jelentősek, ám abszolút értelemben, végső fokon nem.

Egy dolog jobban számít, mint a felsoroltak bármelyike: megtalálni a lényegét annak, aki rövid életű entitásod, személyessé tett éntudatod mögött valójában vagy.

Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend

Nem szeretném szomorúan zárni ezt a mai napot, így álljon itt most egy örömteli pillanat. Most is Anita volt segítségemre a sorsolásnál.

51 nevet írtam fel kis cetlikre:

Anita elfordult és belenyúlt a kis szütyőbe:

Ő lesz a nyerő, de ki is?

Hát ő!!! Monaline!


Gratulálok a szerencsés nyertesnek - majd kérek szépen egy postacímet, ahová küldhetem a nyereményt - és nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan játszottatok velem!

Újra cica


Végül egy másik szabásmintát használtam a fehér skót lógófülü cica elkészítéséhez. Ennek már az arca is sokkal jobban sikerült. A hasán lévő szűkítő varrások nagyon jó tartást adtak a lábainak.


A hétvégén kettecskén voltunk Anitámmal, mert a fiúk versenyeztek. Dávid navigált férjem vezetett, nagyon ügyes párost alkottak, mert ezzel a két gyönyörű, 2. helyezettnek járó kupával tértek haza. Örülök és büszke vagyok rájuk... és micsoda jó érzés itthon tudni őket, épségben! :o)