Tábori jelentés

Az idei faddi tábor is nagyon jó volt, ahogy mindig is. Semmihez nem hasonlítható az az érzés, amikor összejövünk alkotni. Három nap a varrógép mellett, jó társaságban. Megtanultuk a lyukas technikát, amellyel aztán táskát, terítőt készítettünk. Az idő éppen kellemes volt a varráshoz.

 A táskám ilyen

a terítőm pedig ilyen lett:

A táborból vasárnap délután jöttem haza, este pedig Anitámmal utaztunk tovább Budapestre. Ott is fantasztkus három napot töltöttünk el. Első nap állatkertezés... kedvencem ez a csókos szájú volt. :o)

Második nap a Parlamentet néztük meg kívül-belül.

A városnézés után belefért még az időnkbe egy kis gyöngyboltozás, gomb-boltozás és nagy örömömre eljutottam végre Cserhegyiékhez is. Már nagyon sokat hallottam róluk és vágytam rá, hogy egyszer beléphessek a boltjukba. Szebbnél - szebb anyagok, hihetetlen árukészlet. Valószínűleg ilyen lehet a foltvarró menyország is.

Harmadik nap délelőtt még elmentünk az Ikeába. Rengeteg élmény, jó hangulat... így telt el 1 hét. Köszönet érte a táborozóknak és Adriennek, aki Budapesten szállást és kíséretet biztosított nekünk!

Állatok világnapja - avagy a sárkány is állat

A mai napot az Állatkertben töltöttük. Mivel a házunktól az Állatkert kb. 1 órányi sétára van az erdőn keresztül ebben a gyönyörű őszi időben remek programnak ígérkezett. Férjem Édesanyja is eljött velünk, aki 69 éves. Dávid fiam gyakran csalja el itt a környékünkön is sétálni - egy utcában lakunk velük - hiszen fontos, hogy a napi tévézés és olvasás mellett a rendszeres mozgás is meglegyen, főleg úgy, hogy a 17 éves kamasz nagyon jókat tud beszélgetni a Nagymamájával. Egy kicsit aggódtam, hogy túl nagy séta lesz ez neki, de szemmel láthatóan élvezte az Unokák "tárlatvezetését" az állatkerti séta során is.

Az állatkerti állatok "boldogságáról" most nem foglalnék állást, mert bizonyára meg van ennek is a szükségessége. Vannak olyan állatok, amelyek szemmel láthatóan is szenvednek a bezártságtól és vannak olyanok, akik látszatra jól érzik magukat. Közülük is sokan még igyekeztek sütkérezni az őszi napsütésben.

És... amilyen állatot nem láthattunk ma - csak itthon :o) - az a sárkány volt!
Anitám egyik Fiú osztálytársa is szeretett volna ebédjegytartót. Mivel nem tudtam pontosan mit varrjak rá, ezért megkértem - az igen csak jól rajzoló - Kisfiút, hogy rajzolja le, mi legyen rajta.
Nos, egy fantasztikus sárkányrajzot kaptam.

Nem tudom, hogy mennyire lesz elégedett az én varrott sárkányommal... :o) Remélem nem lesz túl nagy csalódás. Ez holnap reggel kiderül!