Már hetek óra éreztük, hogy baj van. A pocakja egyre nagyobb lett. Az állatorvos próbált injekcióval és gyógyszerrel is segíteni, de sajnos nem lett jobb az állapota. Egyre nehezebben vette a levegőt, már nem is evett, csak feküdt. Az állatorvos szerint nem voltak fájdalmai...
Ma reggelre örökre elaludt. Iszonyatos volt látni, hogy nem lélegzik. Megsimogatni a hideg testét. Többé nem mosolyog rám. Nem vár a kapuban, amikor hazajövök. Nem csóválja a farkát, ahogy közeledek a vacsorájával. Soha többé nem érinthetem meg...
Nagyon fáj.... Olyan jó kutya volt....Hiányzol Szamóca!
