Féltem

Tegnap este iszonyatos vihar volt nálunk. Már amikor láttuk közeledni a felhőt, az felért egy katasztrófafilm kezdeti képkockáival. Én még ennyire nem féltem... Anita bebújt egy sarokba összekucorodva és zokogott, alig tudtam vígasztalni, Dávid persze kezében a kamerával állt az ablakban, hogy rögzíthesse az eseményeket, én pedig aggódva próbáltam beljebb tessékelni.

Dávid videóját majd megpróbáljuk lekicsinyíteni, hogy fel tudjam tölteni, de képeket addig itt is láthattok a pusztításról: Vihar

Nem tudom mennyire lehet felkészülni egy ilyen "eseményre", de én biztosan nem fogom tudni megszokni ezeket a hírtelen, semmiből előkerülő viharokat, amelyek veszélyeztetik a családomat, az otthonunkat és apróra zúzzák a növényeket a kertben.