Sok minden megváltozott bennem az elmúlt néhány hónapban. Amikor az ember egészsége egy pillanat alatt előtérbe kerül és orvoshoz jár, kórházba kerül, minden átértékelődik. Fontosak lesznek az emberi kapcsolatok, örülni tud egy napsütéses terasznak is a munkahelyén, mert újra ott lehet. Nem zavarja a tömeg a bevásárlóközpontban, mert újra emberek közt lehet. Szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj.... de a gondolatok itt maradtak. A fontossági sorrend átértékelődött. Alakult egy nagyon jó kis gyógyító varrós délután, Barátnőstül :o). Pedagógus-napra készültünk, együtt. Az osztályért, a közösségért, szeretettel, izgatottan.
Sajnos az ünnep még sem olyanra sikerült, mint amilyet elképzeltünk. Hiába volt a készülődés, szervezkedés. Most már másképp csinálnám, de ez megismételhetetlen és visszavonhatatlan. Egy szülői közösség is attól érdekes, hogy sokfélék vagyunk, de inkább hallgattam volna a saját érzéseimre, vagy a segítő, jószándékú emberekre, mint a kellemetlen megszólalásokra, amik gúzsbakötöttek, megbilincseltek. De ebből is megint tanultam. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, de fontos a saját hitünk, elképzelésünk szerint cselekedni még ha az nem is tetszik néhány embernek.
