Újratanulom ....

... az elfogadást.

Most épp a hóval gyakorlok. Mostanra már talán a tél szerelmesei is nagyon várják a tavaszt és a meleget. Én is így vagyok ezzel, de úgy döntöttem, hogy nem bosszankodom tovább azon (sem), hogy mekkora hó esett az elmúlt napokban. Elfogadom és megpróbálom megtalálni a jót benne. Mivel ma reggelre ragyogóan süt a nap, így a dolgom is könnyebb. Takarítás közben eszembe jutott, hogy Nagymamám régen ilyenkor mindig kivitte a szőnyegeket a friss hóba és jó alaposan beleverte őket a színükkel lefelé. Neki volt ehhez egy "speciális" szerszáma is, valamiféle nyeles poroló, a nevére már sajnos nem emlékszem. Ma én is kivittem a szőnyeget. Dejóóó, hogy ennyi hó van! :o) Szerszám híján Dávid négykézláb püfölte bele a hóba és olyan csodaszép lett, hogy csak na! Olyan gyönyörűek lettek a színei, mint újkorában és az illataaaa!!

Hamár a gyerkőcök kimentek a hóba, kedvet kaptak egy kis játékhoz. Iglut építettek Anita nagy örömére! Fényképeket majd nála láthattok!

A héten esténként megint inkább csak hímeztem - valahogy nincs kedvem mostanság a CSaládtól külön a varrókuckómba vonulni a hétköznapokon - és nekiláttam Barbi székely mintájának újból. Most egy saját festésű anyagra varrom saját festésű fonallal.

És egy idézet :

"Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."
	Arthur Golden