Oldalak

2009. november 17.

Díjat kaptam


Drága Nöné egy díjjal ajándékozott meg. Nagyon szépen köszönöm, a hozzá tartozó nagyon kedves indoklással együtt! :o)


Nagyon sokan vagytok akiknek szívesen továbbadnám... Azoknak is akiknek a blogját nap, mint nap olvasom és sok ötletet meríthetek tőlük, megcsodálhatom, amiket készítettek. Azoknak is akik veszik a fáradtságot (akár másik gépen is, mert nem mindegyikről működöm jól :o) és engem olvasnak ...

De mivel egy valakit kell választanom, ő most Silerika. Nagyon sok szépséget mutat a blogjában, szívesen osztja meg a tudását, ötleteit, az elkészítés módját velünk is... És annyi, de annyi technikát alkalmaz a varráson kívül is, hogy én csak csodálni tudom.

Képzeljétek a munkahelyemtől kb. 10 percre nyílott a régi rövidáru bolt helyén egy új. Új a tulajdonos (Kézivarázs Kft. - úgy láttam, hogy Érden van még üzletük) és csodaszép anyagokkal töltötte fel a bolt egy részét. Rengeteg karácsonyi anyag van, valamint aprómintásak és legalább 10 féle hímzővászon... és még molinó is... Azt hiszem jó lesz, ha nem mászkálok arra túl sokat :o))

És ha már az anyagoknál tartunk...:

Tegnap este Kanadában élő Móni Barátnőmmel beszélgettem az interneten keresztül. A webkamerában aztán egyszer csak elkezdte mutatni a legújabb anyagbeszerzéseit. Én csak tátottam a számat és ámultam, hogy mennyi szépség. Aztán a beszélgetésünk vége felé, úgy halkan megkérdezte, hogy nem kaptam e mostanában levelet... egy nagyobb méretűt... amelynek ő a feladója. Ugyanis a gyönyörű anyagokat elfelezte és a másik felük úton van hozzám... De már két hete... Nagyon izgulok, hogy ideérjenek... Szorítsatok nekem Ti is erősen. Esetleg akinek épp van két pár szabad mutató és középső ujja, legyen szíves és tegye keresztbe őket... :o) Nagyon köszönöm!

Cserébe egy kis idézet.... Tőlem... Nektek:

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

Paulo Coelho