Igen? ... Nem?... Talán...

Már jó néhány napja töröm a fejem, hogy a blogszülinapom alkalmából nem csak ajándékozok... (még tart a jelentkezési határidő :o)) hanem megnyitom Boltocskámat is a Meskán.

Nézegetem... ismerkedem vele... Még nem sikerült eldöntenem, hogy nyissak e vagy sem.

Kicsit aggódom, hogy sikerül e olyan dolgokat varrnom, ami mások tetszését is elnyeri. Eddig mindig úgy varrtam, hogy tudtam kié lesz, valamennyi információm mindig volt az ajándékozottról, még ha közvetítővel is.
Nem nehezebb úgy varrni, hogy nem személyre-szólóan készítitek a tárgyakat??
Nem túl kemény világ a Meska világa (bevallom elég érzékeny vagyok) a versenyszellem miatt?
Nem teszi tönkre a kreatív ötleteket a teljesítménykényszer???

Ha megosztanátok velem a tapasztalataitokat akár jó, akár rossz élmény, talán könnyebben tudnék dönteni! Vagy még sem?? :o)
Ha valaki úgy gondolja, hogy inkább emailben írna, hosszabban... azt is szívesen veszem.



Psssszt!! Közben csendben figyelem, hogy ki lesz a 100. rendszeres olvasóm! :o)

Szép napra virradtunk...

Ilyen gyönyörű napfelkeltével indult a mai reggel. Anita egy kicsit furcsán nézett rám, amikor az iskolába menet félreálltam az autóval, kikaptam a fényképezőgépet a táskámból és lefotóztam ezeket a gyönyörű színeket!

Tegnap este elkészültem a kis ágynemű-huzattal, amelyet egy ismerősöm kislányának készítettem.

Megadott méretek alapján varrtam. Ez a kispárna-huzat:

Eddig még ki sem próbáltam a varrógépemhez gyárilag tartozó gomb-lyukvarró talpat. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű vele a gomblyuk-készítése. Korábban mindig nagy "mumus" volt ez nekem, de most csak bele kell tennem a gombot a talpba, beállítani az öltések nagyságát és nyomni a pedált... Nagyon ügyes kis szerkezet!

Itt pedig a takaróhuzattal:

Azért van mindenen katica-bogár, mert a kis Hölgynek katica a jele az oviban. Sajnos ezt az ágynemű-huzatot még szeptemberre ígértem, ovikezdésre, de nem készültem el vele. Így vigasztalásul készítettem egy kis szatyrot is ajándékba, természetesen katicával: