Tökéletlenség

Minden tökéletesben van valami tökéletlen –amiképpen a jóban rossz, a boldogságban fájdalom lapul. Amit tökéletesnek hiszünk, az a pillanaté, márpedig amivel az idő elbánhat, az tökéletlen.

Tatiosz

Anikó egy kis játékra hívott bennünket. Ha van kedvetek játszatok el ti is a gondolattal, mit jelent a tökéletlenség. Érdemes nála megnézni a többiek fényképeit is.

Bekeretezve

Ezt a csipkebogyós képet már láthattátok készen, csak nem volt bekeretezve. Sajnos a régi képkeretező műhely megszünt, pedig olcsón és jól dolgoztak. Most egy foltos csoporttársamtól kaptam új címet, így végre elnyerte végleges formáját ez a keresztszemes is.

A fényképekért köszönet Dávidnak.

Bemutatom ...

... Ákost

(Ezek a képek a hétfői sétánk alkalmával készültek. Amikor azt mondjuk a kis csibésznek, hogy - Ákos, mosolyogj! - akkor rendszerint grimaszol. :o)

és Mónit.

Ismét gyönyörű ajándékokat kaptam:

Úgy vártam ...

a kép eredeti helye: http://gyongyszemek.network.hu/blog/gyongyszemek_klub_hirei/baratsag_2

... , hogy Móni barátnőm végre megérkezzen Kanadából. Bár már április 26-án szerencsésen hazaértek Budapestre csak most jött el a megfelelő idő, hogy nálunk töltsön egy hetet. Vasárnap este Anitámmal kimentünk az állomásra. Amikor begördült a vonat már éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem és a könnycsatornáim is felkészültek, de bíztam benne, hogy nem fogom elsírni magam. Aztán mikor Móni és Ákos leszálltak a vonatról, elindultak felénk és láttam, hogy a barátnőmnek már potyognak a könnyei .... és összeölelkeztünk ... persze én sem bírtam tovább. A viszontlátás öröme, ennyi idő elteltével egyszerre tört fel bennünk.

Amikor hazaértünk a csomagok behordása után kialakítottuk az átmeneti otthonukat nálunk, Anita szobájában laknak most egy hétig. Ákos némi gondolkodás után felfedezte a lakást és nem is tudott betelni a sok új játék és új arcok látványával. Éjjel fél 12-ig bírta ébren :o)

Hétfőn már sokkal több idő jutott a játékra, elmentünk sétálni a környékünkön, játszottunk az udvaron, megismerkedett a cicákkal, kutyával... Egész picurka volt, néhány hónapos, amikor utoljára találkoztunk, de olyan bizalommal van velünk, hogy meglepő mennyire nyitott, barátkozó kisember. Tele lett a házunk gyerekkacajjal, szaladgálással ... Öröm nézni, ahogy a családom élvezi, hogy újabb "baba" van nálunk. Újra átélhetjük, hogy mennyi energia, odafigyelés szükséges egy lassan két éves kisgyerekhez és hogy milyen sokat jelent két picurka kéztől egy-egy apró ölelés, egy cuppanós puszi az arcunkra.

El sem tudom mondani, hogy micsoda öröm, amikor egy rég látott, régen várt barát újra beköltözik az életünkbe ...

Nektek is van olyan barátotok, akivel bár km-ekben mérve eltávolodtatok egymástól, de a barátság nem szakadt meg?

Új blog

Dávid mindig is nagyon szeretett fotózni. Ballagására kapott egy saját fényképezőgépet. Sokat és szívesen készít képeket ezért úgy döntött, hogy egy saját blogon teszi közzé, hogyan is látja a világot Ő, makróban. :o)

Dávid blogját itt olvashatjátok.

Lepke-divat

Tegnap Dávid talált egy lepkét az udvaron.

Valószínűleg a hideg időben megdermedt szegény, mert nem is tiltakozott a fényképezkedés ellen. Az első ránézésre kissé unalmas fekete-fehér összeállítás alatt

egy cseppet sem hétköznapi sárga, fekete pöttyös alsószoknyát viselt. Ez csak akkor derült ki, amikor egy kicsit szétnyitotta a szárnyait.

Ezen a képen látható, hogy még egy piros testre-simulós body is volt rajta, ami teljesen érthető ebben a hideg időben, viszont így már az "öltözék" színösszeállítása akár merésznek is mondható.

Segíthetsz ...

Ha megteheted segíts azoknak, akiknek esetleg most egy élet munkáját vitte el a víz, vagy döntötte össze a vihar.

Részletek itt.

Ajándékot kaptam

Tegnap egy csomag várt otthon. Ilonamamzi-tól csodálatos ajándékot kaptam, egy kötött vállkendőt. Nagyon meglepett, mert nem számítottam rá. Tegnap este csak nézegettem és gyönyörködtem benne, de ma reggel már melegítette a vállamat munkába menet.

Drága Ica, nagyon szépen köszönöm!

Ma reggel a Széchenyi téren át vezetett az utam és az Alexandra könyvesbolt kirakatában nézegettem a tablókat. És mit találtam?? Dávidék tablóját. A tabló alapja egy lemez, amelyre egy másik lemezből kivágott betűk és számok kerültek.

Ez a kép az esőcseppes kirakatüvegen keresztül készült. Érdekesen pöttyös lett :o)

Ügyesek voltak

A fiúk a hétvégén versenyen voltak. A Rally Sprint bajnokság Magyarbólyban rendezett futamán vettek részt. Férjem vezetett, a barátja navigált. Dávidom és Marci barátja pedig erősen drukkoltak nekik. Már szombaton is bőrig ázva értek haza este, de ennek ellenére vasárnap is korán reggel keltek és mentek a verseny 2. napján részt venni. Ázva-fázva és tele élményekkel jöttek haza, valamint egy serleggel. Kategóriájukban a III. helyezettek lettek.

Több képet itt találtok a versenyről.

Szép volt fiúk!!

Bella

Ebből a könyvből készült Bella, családunk új tagja. :o) Ruhája még nincs, az az elkövetkezendő esős délutánok programja lesz. Sajnos a hétvége időjárása igencsak beszorított bennünket a házba, így a kézimunka került előtérbe, annak is egy számomra már igen rég alkalmazott műfaja, a kötés.

Anita nagy örömében, hogy újabb babája lett, készített is neki egy hajcsatot és egy nyakláncot, mert, hogy az ékszer öltöztet, legalább az legyen rajta. :o)

Katicás neszeszer

Dia Barátnőm rendelt tőlem egy neszeszert, ajándékba szeretné adni. Az egyetlen dolog, amit kért, hogy legyen rajta katicabogár.

A zöld "levélalap" egy saját festésű, batikolt anyag.

A húzókájára a zöld anyagból került egy kis virág utánzat:

A bélése is pöttyös:

Lógóka kiságyra

Kicsit megijedtem, mert Kaokához már a hét elején odaért Mmama ajándéka, viszont Icához megkésve érkezett az enyém, féltem, hogy esetleg elkallódott... de szerencsére megkapta.

A hét elején kaptam egy felkérést, hogy varrjak babaágyba kétoldalra kiköthető, pici baba figyelmét felkeltő lógókát. A feladat nehézségét számomra az adta, hogy a felakasztani kívánt játékokat készen kaptam. Ehhez kellett valamit kitalálnom.

Ez lett belőle:

Az állatkákat szalaggal erősítettem rá az alapra (amely egy saját festésű anyagból készült) majd két virágot készítettem, melyek tépőzárral vannak rögzítve. Így az állatkák és a virágok is bármikor könnyen lecserélhetőek, ha a szülők megunták :o)

Kirándulás Kaszón

Tegnap céges kiránduláson voltam. Jó dolog az, hogy nem csak papíron leírva, hanem élőben is megismerkedhetünk azokkal a dolgokkal, amikkel nap, mint nap foglalkozunk. Különösen igaz ez a tájvédelmi területekre. A tegnapi kirándulásunk uticélja Kaszópuszta volt.

Még indulás előtt, a megbeszélt találkozóhelyünktől nem messze a Class FM felállított "akváriumja" előtt elidőztem egy kicsit. :o)

Miután mindenki megérkezett, felszálltunk a buszra és indultunk is. Az első hely, ahol megálltunk Petesmalom volt, ahol egy vidraparkot néztünk meg. Gyönyörű környezet, rendezett park, tanösvény...

állatok... mint, pl. lovak

de a kedvencünk Aladár volt, a vidra:

Nagyon aranyos volt, úgy várta a halat a gondozójától, hogy szinte beszélt a szemével :o)

Szeretném egyszer megmutatni a Családomnak is ezt a helyet és mint megtudtam szívesen látnak itt családokat és nagyobb csoportokat is vendégül délelőtt 10 és este 6 óra között.

Innen megint a busszal mentünk tovább Kaszópusztára, ahol működik egy kis erdei vasút (szerintem talán 10-15 az országban). Nem ez a mozdony húzott bennünket... :o)

A kisvasúttal Baláta állomásig mentünk, majd egy erdei ösvényen sétáltunk tovább.

Az erdő csodálatos volt... és mennyivel másabb így kirándulni, hogy egy szakember (a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egyik munkatársa) is elkísért bennünket és végig mesélte az utat, hogy mi mindent fedezhet fel egy szakavatott szem az erdőben.

Pl. védett növényeket, ez itt a Genyőte, vagy más néven a királyné gyertyája

Hamarosan megérkeztünk a Baláta tóhoz. Amelynek az élővilágáról szintén hallhattunk egy érdekes kis előadást.

Felmentünk a kilátóba is:

A kilátás gyönyörű volt, bár a tó maga a sok-sok egymást követő aszályos év miatt igen csak aprócska lett, az itt élő növények és állatok legnagyobb szomorúságára.

Egy nemrégiben itt dúló vihar is jelentős károkat okozott

A kirándulás végeztével nagyon finom vadpörkölttel vártak bennünket, majd ebéd után a program egy 8 km-es biciklitúrával folytatódott, aminek 2/3-a erdei úton zajlott. Persze ez szabadon választható program volt, így csak kb. a társaság fele vett rajta részt. Én gyerekkoromban bicikliztem utoljára... de azt szokták mondani, hogy ezt nem lehet elfelejteni. No, ezzel az állítással azért most már vitatkoznék. Elindultam a csoporttal... elég hamar le is maradtam :o), mert a vizes homokos talajon a drótparipa nem mindig azt az útvonalat követte, amerre én menni szerettem volna. A kollégák nagyon kedvesen időnként megálltak és megvártak. Hamarosan a vádlim, a combom igen erősen tiltakozott mindenféle megmozdulás ellen :o)) De.... végigcsináltam!!!!
Este nagyon fájt még a térdem és a combom is, de reggelre elmúlt... viszont most nem tudok ülni!!! Talán az okokat nem is kell részleteznem! :o)))