Táborban voltam

A hétvégén - péntek reggeltől - Faddon voltam, foltvarró táborban. Annyi élményben, annyi új emberrel való ismerkedésben és sok-sok alkotó energiában volt részem az elmúlt napokban, hogy nem is tudom szavakba önteni. Megpróbálok nektek is átadni valamit mindabból, amiben részesülhettem.

Pénteken reggel érkeztem a táborba. A szobák elfoglalása, bemutatkozás, a varróhelyek berendezésével telt a délelőtt. A sok hölgy között volt egy férfi keresztszemest és foltot is varró társunk, Károly, gyönyörű munkákat hozott nekünk megmutatni. Megismerkedhettünk a hétvégén elkészítendő munkával is, de már ekkor biztosan tudtuk, hogy csak apróbb részleteknek érdemes nekilátni, mert ekkora munka biztosan nem fog beleférni a hétvégébe. A fő téma az aplikálás és annak különböző fajtái voltak.

Két gyönyörű egyiptomi quilt volt a mintadarab, amelyről a mintákat lemásoltuk, szabásmintákat készítettünk.

Ebéd után sétára indultunk a faluba. Ellátogattunk Gáti Mariann Meseházába. A kapun belül, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Csend, nyugalom, béke és sok-sok gyönyörű alkotás. Aki arra jár, ne hagyja ki ezt az élményt. Csak egy képet teszek most ide, amely az udvarában készült, a többit a honlapján láthatjátok.

Ezután már éjszakába nyúló varrás, rajzolás, fényképezés, ismerkedés következett. Szinte mindenki hozott a munkáiból, az anyagaiból, a szabásmintáiból, így igen hamar kisebb csoportokban egymásnak is sok-sok mindent tanítottunk.

Szombaton Szép Gábor látogatott el hozzánk a Varróvilág-ból. Nagyon hasznos tanácsokkal látott el bennünket a varrógép tisztítását, karbantartását illetően. Az én gépem lassan két éves, de mivel a használati útmutatóban nagy betűkkel benne van, hogy tilos otthon olajozni, nem is mertem. Gábor elmondta, hogy milyen fontos időnként ezt megtenni, meg is mutatta mindenkinek a gépén, hogy melyek azok a pontok ahová feltétlenül kell egy-egy csepp - és valóban, a gépemnek újra olyan szépséges halkan zümmögő hangja lett, mint amikor vettem. Persze Gábor nem jött üres kézzel. Nagyon sok apró kiegészítőt, varrókelléket hozott magával, amiből vásárolhattunk is. :o)

Ezen a napon még egy kedves blogolvasómmal is találkozhattam. Amikor bejött a táborba Ibi, engem keresett :o), mert olvasta nálam, hogy ott leszek a táborban! Örülök, kedves Ibi, hogy személyesen is megismerhettelek!

Vasárnap délelőtt már a legtöbb apró kis alkotás elkészült. Az enyémet még hímezni is kell, majd akkor mutatom, ha teljesen elkészült. Sok egyéb más apróság is készült, táska, neszeszer, tűpárna...

Ebéd után már pakoltunk össze és lassan mindenki hazaindult azzal, hogy jövőre reméljük újra találkozhatunk ezen a gyönyörű helyen.

Nagy-nagy alkotókedvvel, rengeteg ötlettel térhettem haza. Ma itthon maradtam szabadságon, mert Anita is közben hazaérkezett a táborból és hát volt mit kipakolni, rendbe tenni a kettőnk utazótáskájából.

Persze ez a nap sem telhet el varrás nélkül. Férjem Édesanyjának ma van a névnapja, neki készítettem ezt a szatyrot.

Ajándékot kaptunk

Adri barátnőmtől ajándékot kaptunk. Saját kezűleg, dekopázs technikával díszítette ezeket a fa dobozkákat.
Az enyém:

Anitáé, gyöngyökkel töltve:

Ezúton szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akinek rossz érzést, kellemetlen perceket okoztam azzal, hogy e-mailt küldtem neki, amelyben a neve megadására és a levél továbbküldésére kértem. Nem akartam rosszat vele.

A dolog tanulsága számomra egy idézettel:

Gondolkodj cselekvő emberként, és cselekedj gondolkodó emberként.
Henri Bergson

Mit lehet tenni,

ha az ember lánya hazaér a munkából és
- odakint szakad az eső,
- a kisebbik gyermekem épp táborban van,
- a nagyobbik épp nem igényli a társaságomat...

Tudom, hogy ti tudjátok a választ. :o)) Igen, varrni.

Így készült Móni barátnőmnek egy asztalterítő. A színeket ő adta meg. Hamarosan - 30-án - hazautazik Kanadába. Nagyon gyorsan eltelt ez a 2,5 hónap, amit Magyarországon tölthettek Ákossal. Még a héten néhány napot nálam lesz, aztán megint nem tudunk találkozni jó néhány hónapig.

De most még örülünk ennek a néhány napnak! :o)

A héten

nagyon sok minden történt velünk. Anitának megvolt az évzáró a suliban kedden. Nagy öröm, hogy csupa ötös szerepel a bizonyítványában. A jövő év várhatóan már nehezebb lesz, hiszen búcsút vettünk a 4 évig tanító tanáraiktól és a következő tanévben már új pedagógusok, új tantárgyak lesznek.

Dávid pénteken sikeresen leérettségizett, szombaton volt a bizonyítvány-osztás és a bankett. Jóleső érzés megkönnyebbülten, felszabadultnak látni a nagyfiamat az előző napok izgalma után.

Mi Anitámmal szombaton a Foltvarró Csoportunkkal egy szuper délelőttöt tölthettünk el a "Varrjunk a szabadban" rendezvény kapcsán Pécsett, a Sétatéren. Nagyon sok kedves járókelő állt meg, hogy megdicsérje, megcsodálja a kiállított munkákat, vagy részt vegyen a bemutató varrásokon. Én a Húsvétkor már jól begyakorolt :o) négyzetből készíthető pipit mutattam be, de tanulhattam újat is a csoporttársaimtól, pl. a rizsbaba varrását.

Ma délután Anitát elvittük Balatonfenyvesre, mert megkezdődött a táncos tábor. Ott lesz egy hétig, amikor majd Apukája hozza haza, mert én pénteken már reggel elutazok Faddra, varrós táborba, három napra.

Így hát - bár most épp az időjárás nem annyira ezt tükrözi - de visszavonhatatlanul beindult a nyár, a vakáció, a nyaralás, táborozás időszaka. Valószínűleg ez sokunknál azzal is jár, hogy ritkábban, kevesebbet ír majd a blogjában. Kívánok mindenkinek kellemes nyarat, jó pihenést, kikapcsolódást!

Hétvégén

Móni Barátnőmmel osztoztunk a varrodán. :o) Sajnos az a tervünk, hogy majd de jó lesz, ha itthon lesz, mert együtt varrhatunk nem igazán valósulhat meg, mert nem vettük számításba, hogy Ákosra valamelyikünknek ügyelnie kell, míg a másik varr. Így hát felváltva sikerül egy kicsit alkotni.

Móni egy kisruhát és egy nadrágot varr egy barátnője kislányának. A ruhácska aljára még majd fodor is kerül.

Készítettem egy újabb táskát. Az elkészítése ugyan úgy négyzetből indul, mint az előző kéknek, de most a kiindulási alapot nem ferdepántoztam, hanem kifordítós módszerrel varrtam össze a három réteget.

Mindkét táskát Dia Barátnőm rendelte, mert a kislánya ezekkel búcsúzik az őt 4 évig oktató tanító néniktől

A táska belseje egy szebb időket látott férfiing felhasználásával készült, amire már díszként csak egy gomb került.

Ez a keresztszemes terítő már régebben készült, konkrétan Mmama születésnapjára. Nagy-nagy szeretettel készítettem és sikerült is vele örömet és meglepetést szereznem neki.

Készítettem valamelyik este egy telefontartót. Az imádott, de sok-sok hordástól szitává vált talpú, zoknimat használtam fel hozzá. Színben hozzá illő fonallal pelenkaöltéssel körbeöltögettem, majd körbe is horgoltam.

Az eredmény egy jó puha, védelmező telefontok lett.

Négyzetből

készült táska.

Az anyag mindkét oldala használható volt (turis sötétítőfüggöny), de duplán kellett szabnom, hogy közé tudjam tenni a kesztyűbélést. Először használtam ilyet a vlies helyett, sokkal könnyebb vele dolgozni és így megtűzve, legalább olyan jó kis tartása van.

A ferdepánt anyagából került rá masni, mindkét oldalra.

A táska belsejében a behajtásokból adódik néhány kisebb zseb.

Egy-egy aranyozott gomb is került rá, dísznek.

Kirándulás Grazba

A Foltvarró csoportunk szerdán hajnali 4-kor indult busszal Grazba. Szlovénián keresztül utaztunk és kicsit furcsa érzés volt, hogy ott ahol néhány éve még határátkelőhely volt és az útlevelünket kérték ellenőrzésre, most épp csak lassítva, romos, elhagyott épületek között haladhattunk át egy másik országba. 6 órai utazás után érkeztünk meg Graz külvárosába, ahol - előzetes kutakodás után - egy méteráru boltba vettük az irányt. Persze volt itt sok minden más is, ami csak egy varrást szerető embernek feltétlenül szükséges lehet ... :o)

Miután anyagvásárlási igényét mindenki kedve szerint kielégíthette, kezdődhetett a kulturális program is.

Következő úticélunk a Schloss Eggenberg Kastély volt. Az időjárás egy árnyalatnyival talán kedvezőbb volt, mint az utóbbi néhány napban itthon Pécsett, mert ott épp csak szitált az eső és a szél sem fújt. Így bár esernyővel, de azért kényelmesen, bőrigázás nélkül lehetett sétálni a szabadban.

A kastély parkja is gyönyörű volt és legnagyobb meglepetésünkre jó néhány páva sétált benne békésen, egyáltalán nem zavartatva magukat a fényképező, sétáló emberektől.

Miután a kastélyban a kiállítást is megnéztük buszunk bevitt bennünket a történelmi belvárosba. Itt felvonóval mentünk fel az Óratoronyhoz.

A kilátás a borult, esős idő ellenére is fantasztikus volt. Körben a hegyek, tetejükön egy-egy felhővel, akár a mesében.

Idefent is gondozott, gyönyörűséges kertek fogadják a látogatókat.

Ezen a képen látható a 2003-ban (akkor volt Graz Európa Kulturális Fővárosa) épített Kunsthaus vagy más néven Friendly Alien, ami nekem inkább egy óriási hernyóhoz hasonlított.

Ezután lépcsőn jöttünk már le a Schlossberg hegyről, amelyre visszatekintve ilyen látványt nyújtott:

Ezután a Mura parton sétáltunk. Ez itt az úszó Mura-sziget, amely sok rendezvénynek adott otthont az itt zajló EKF idején:

Félelmetesen sok víz volt a folyóban és nagyon sebesen folyt. Nem tudom, hogy mennyire befolyásolta ezt az elmúlt időszak időjárása, lehet, hogy mindig ilyen??

Megnéztük még a Landeszeughaus - t, a fegyverházat, ami a 30000 kiállított fegyverrel a világ legnagyobb fegyvergyűjteménye, de bevallom én igen hamar kijöttem innen, mert nagyon nyomasztó érzés volt a szűk és sötét helyen ez a rengeteg fegyver és vértezet.

Majd sok-sok séta következett szabadprogramként. Tudtam, hogy a gyerkőceim nagyon fognak örülni, ha egy kis apróságot is viszek haza, ezért édességet és kisebb ajándékokat vásároltam.

Anitámnak egy békát, amit, ha megöntöz majd, királyfivá változik.

A 12 évesem azt mondta: - Anya, olyan cuki ez a béka. Én nem akarom, hogy királyfi legyen.

Így hát még várunk néhány évet a királyfira. :o)

Dávidnak egy fából készült logikai játékot hoztam:

Persze talán nem is kell, hogy mondjam, hogy egy kevéske gomb és némi anyagdarabka is hazakísértek engem Ausztriából.

Este 6-kor indultunk visszafelé és éjfélre értünk Pécsre. Az utazás része nagyon-nagyon fárasztó volt, de megérte, mert fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak.