Oldalak

2011. július 29.

Emlékezetes nyaralás

Az elmúlt 10 nap igazán emlékezetes marad majd. Bár nem elsősorban a pozitívumai miatt. Múlt héten kedden este szépen összecsomagoltam, hiszen szerdán délelőtt indulni készültünk a Balatonra. Szerda reggel még volt egy kis tennivalóm, ám amikor lehajoltam a szekrényhez olyan erős fájdalom hasított a derekamba, hogy nem tudtam kiegyenesedni. Potyogtak a könnyeim, amíg elértem az ágyig, de a lefekvés sem volt egyszerű. A családom aggódva figyelte, hogy mi történik. Nekem végigfutott az agyamon az összes lehetséges variáció, aztán úgy döntöttem, hogy nem ronthatom el a családi nyaralást és négykézlábra ereszkedve lekúsztam az ágyról. A gyerekek felajánlották, hogy bepakolják a még szükséges holmit a táskákba, majd az autóba. Nem tudom leírni, hogy milyen kínokat éltem át, amíg eljutottunk Fonyódig, bár a fájdalomcsillapító tapasz már félúton hatni kezdett. A szállásra érve elhelyezkedtem egy fotelban, amíg a többiek behordták a csomagjainkat az autóból. Mivel sütött a nap és a Balaton vize is jónak ígérkezett úgy döntöttek, hogy lemennek fürdeni egyet, amíg én pihenek. Csak hogy igen hamar kiderült, Dávid összes ruhája és az összes törölközőnk az emeleten maradt, otthon, Pécsen. Mivel a fiatalok pakoltak le mindent a szobájukból, csak azt hozták el, ami a táskában volt, ami a táska mellett állt halomban, azt nem. :o(
Gyors fejszámolás következett, hogy Dávid új ruhakollekciója kerül-e kevesebbe, vagy egy oda-vissza út újra Pécs-Fonyód távon. A fiúk az utóbbi mellett döntöttek, már csak azért is, mert Dávid nem szeret vásárolni :o) pedig Anita felajánlotta neki, hogy szívesen segít, mert ő viszont igen.
Így hát nekem maradt a pihenés - bár időnként mintha valaki erősen hátba szúrt volna :o(( - Anita igyekezett elfoglalni magát, a fiúk pedig hazamentek a ruhákért és törölközőkért.

Másnapra az időjárás már elromlott és leginkább ez a kép volt a jellemző:



A következő napokban a fürdés csak melegvizes gyógyfürdőben volt lehetséges, ami viszont a derekamnak is nagyon jót tett. Napról-napra egyre jobb lett, enyhült a fájdalom. Már kirándulni is tudtunk menni a közeli kilátóba.





Majd Kapolcson jártunk, a Művészetek völgyében:







Igazából - a fájdalmat leszámítva - egészen jól sikerült nyaralás lett. :o) Ami pozitívum: nem égtem le a napon és napszúrástól sem kellett tartanunk. Hétfőtől már dolgozom, így jöhet a jó idő!!

2011. július 19.

Hideg kékség

Az elmúlt néhány napban a varrókuckóm a tetőtérben már szaunaként is működött. Nagyon meleg tud lenni benne. De igazából kedvem sem volt túl nagy alkotásokhoz. Ezért csak egy kisebb neszeszer készült, hideg kék színben, hideg műbőrből.


A horgolás még korábban készült. Szoktam olyat, hogy csak horgolgatok valamit - mert a táskámban mindig ott lapul a fonal, meg a horgolótű a könyv társaságában :o) - a "jó lesz majd valamire" önfeledt érzésével. Most ide kívánkozott...



2011. július 15.

Gyermekkorunk kedvenc ételei


Dorka játszani hívott.

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!

A legkedvesebb étel, ami a gyermekkoromat idézi a reszeltkrumpli. Nagypapám istenien készítette és meg is tanultam tőle. Igazából semmi különös, csak az olajon megfuttatott hagymára pirospaprikát szórunk, majd rá kell tenni a sajtreszelő méretű lyukon lereszelt nyers krumplit, megsózni, enyhén borsozni és fedő alatt nagyon pici lángon addig párolni, míg a krumpli megpuhul. Ehhez a mennyei körethez rántotthús és kompót dukált. Imádtam az édes kompóttal a rántotthúst. :o)

Akiktől szívesen olvasnám gyermekkoruk kedvenc ételét:

2011. július 12.

Csíktechnika

Ahogy Erika fogalmazott az előző bejegyzésem hozzászólásánál, "olyan cuki kis képeket sikerült feltennem" :o)

Ennek az volt a magyarázata, hogy a táborban leginkább olyan képek készültek, amin sok munka szerepel együtt, többen vagyunk rajta. Mivel nem kértem a többiektől engedélyt, hogy munkájuk szerepelhessen a blogomon, így nem szerettem volna feltenni - pedig gyönyörű munkák születtek - ezért kivágtam az enyémet a nagy képből. Hát, így sikerült olyan aprócskára. Tegnap a saját udvarunkban lefényképeztem az ágytakarómat, így most nagyítható képet hoztam nektek. Sajnos még nincs teljesen kész, de már "csak" hátlapozni, tűzni kell :o)).

A minta csíktechnikával készült. Izgalmas volt látni, hogy hogyan is alakul a minta és tényleg, ahányan voltunk, annyi félét mutatott, hiszen mindenki más színekkel dolgozott.




2011. július 11.

Táborban voltam

Az idén is ott lehettem Faddon a foltvarró táborban. Tavaly nagyon fáztunk, idén olyan forróság volt, hogy folyamatosan ömlött rólunk a víz. De mit is számít ez, amikor reggeltől késő éjszakáig varrhattunk, megállás nélkül. :o)


Leginkább ez a kép volt ránk jellemző Zsuzsa barátnőmmel:


De reggelenként, ébredés után még jólesett a séta a vízparton. Csend, nyugalom és nagyon finom illat:




Az első másfél napban ágytakarót készítettünk, csíktechnikával:


Majd egy zsinórvarrással díszített képet, díszpárnahuzatot, ki mit készít belőle:



Végül a harmadik napon a fűzött szívek technikájával ismerkedtünk. (Az enyém a kép tetején a zöld-kék színösszeállítás.)


Fantasztikus 3 nap volt, ismét. Sok jókedvű, varrni szerető lány és asszony együtt. Nagyon jól éreztem magam, tegnap délután így búcsúztunk egymástól: Jövőre veletek, újra!

2011. július 6.