A hétvégén ...

... még tavasz volt. Gyönyörű napsütés, langy meleg. Vágytunk a szabadba, a jó levegőre. Az elmúlt napok rossz hangulatát, nyomasztó érzését magunk mögött hagyni. Mivel az erdőben igen nagy még a sár az elolvadt hó és a sok eső miatt, így olyan helyet kerestünk, ahol szép környezetben, de betonozott úton lehet sétálni. Orfűre mentünk, a körsétányra. A teljes kört még úgy sem mentük körbe, amióta elkészül. 6 km volt az út. Kellemesen elfáradtunk, de ez most nagyon kellett és nagyon jólesett. Együtt volt a család, kiegészülve már egy ifjú hölggyel. :o)

A nagy séta után, már szívesebben ültem le este a varrógép elé is. Nekiláttam a Mónika által hirdetett jó kis játék 1. részének. Egy kissé lemaradtam, mert már a 3. rész leírását is megkaptuk, de majd apránként lassan talán utolérem magam. Az én nyílhegy blokkom így néz ki. A méreteket felnagyítottam, mert a dupla nagy ágyunkra szeretnék majd ágytakarót készíteni az év végére.

Vasárnap este még ilyen kedves kis ajándékokat kaptunk a kedvenc szomszédunktól:

Anitám gyűjteménye ilyen aprócska állatkákkal bővült. Szívesen játszik velük. :o) Most mivel itthon van betegen, még kedvesebbek azok a játékok, amelyekkel az ágyban is lehet játszani.

Elemek feltöltve

Ezeket a fényképeket Dia barátnőmtől kaptam. Még karácsony előtt jött a kérés, hogy az ovisai fellépéséhez varrjak egy fenyőfa jelmezt.

Dia óvónő. A tépőzárakat már ő varrta fel a jelmezre. Ezek arra szolgáltak, hogy a fenyőfából karácsonyfa lehessen. Az apró kezek díszítették fel szalmadíszekkel a fellépés alatt. Annyira édesek az apróságok ezeken a fényképeket. Nézzétek csak meg a két huncut lánykát a háttérben:

Ez a hétvége tényleg úgy alakult, ahogy vártam. :o) Szombaton Kiskassán voltunk vendégségben egy közös varráson. Már reggel érkeztünk a Művelődési Házba, ahol Ibolya útmutatása szerint előkészültünk a hátizsák varrásához.

Nem voltunk túl sokan, viszont nagyon lelkes kis csapat jött össze. Villányból, Újpetréről is érkeztek varrni szerető lányok, asszonyok. Olyan vendéglátásban volt részünk, hogy az csuda. A házigazdáink Mariann és a lánya Mara  odaszervezte a falu apraját-nagyját. Az idősebbek a nagyon finom babgulyás elkészítésével foglalatoskodtak, míg az egészen fiatalok textilfestésben, papírhajtogatásban és a konyhában is ügyeskedtek.

A babgulyás mellé egy csudajó kalács-szerű tésztát kaptunk, ami gőz fölött "sült" és sajnos elfelejtettem a nevét. :o(

A villányi lelkes csapat finom süteményekkel is készült, így felköszöntöttük azokat a varrótársainkat, akik mostanában ünneplik születésnapjukat, még énekeltünk is.

Ebéd után aztán mindenki nagyon szorgalmasan dolgozott tovább, hogy kész hátizsákkal térhessen haza. Majdnem sikerült is. Néhány apró simítás maradt csak itthonra.
Íme a hátizsákok egy "csokra" :

 Zsuzsa barátnőmé ilyen kis vidám lett:

Az enyém pedig:

Megtanultunk rejtett belső zsebet varrni és került a hátizsák belsejébe egy palacktartó pánt is, amibe egy fél literes üveget lehet beletenni, megakadályozva, hogy az eldőljön:

 Az elemeim feltöltve. Nagyon kellett már ez a közös alkotós nap. Jól éreztem magam... bízom benne, hogy átsegít a jövő heti nehéz időszakon. Legyen szép hetetek!

Téli álom

Nagyon köszönöm a kedves leveleket, amelyben érdeklődtök, hogy hol vagyok. Hol vagyok? Igazából nem tudom. Talán téli álmot alszom, ébren, de mindenképp alkotói válságban vagyok, ahogy Zsuzsa barátnőm mondta. Az idén még kisebb javítgatásokon kívül nem varrtam semmit és nem is nagyon van kedvem. Leginkább olvasok, vagy csak üldögélek újságokat nézegetve (legalább az varrós). Egy-egy jó ötlet láttán elcsábulok, hogy.. na majd holnap ennek nekilátok... aztán hazaérve még sem ülök le a varrógép elé.

Nem túl kellemes dolgok történnek a munkahelyemen. Létszámleépítés, költségcsökkentés. Mindenki feszült, fél, ideges. De tesszük a dolgunkat, mert mit lehetne mást... 

Az első idei csoporttalálkozóra nem sikerült eljutnom, mert Dávidom 20. szülinapját ünnepeltük. Nagyon jól sikerült a szülinap, megvolt az öröm, jó volt látni, hogy boldog, hogy elégedett. Sokat készültünk rá, de megérte. :o)

Hiányoznak a varrótársaim, de a hétvégén sikerül találkoznom velük, mert egy közös varrásra van meghívásunk Kiskassára, ahol Ibolya útmutatása alapján hátizsákot fogunk varrni. Remélem, hogy kizökkenek ebből a semmilyen hangulatból. 

Móni barátnőmmel jót nevettünk néhány perce a telefonban. Kanadából felhívott, hogy láttam e már milyen szerencsés vagyok? Olvasta Csokifolt Ágiék bejegyzését, miszerint nyertem náluk. Nem is akármit, hanem 3.000,- Ft-os vásárlási utalványt. Ilyen messziről jutott el a hír hozzám. :o)

Most aztán már a szerencse is hozzájárult, hogy valamit kezdjek végre magammal. Kutatom az okát, mi lehet velem, hogy ennyire "elbóbiskoltam".

Szóljatok rám, hogy ébresztő!! Hisz mindjárt itt a tavasz! Vagy nem? :o)