Majdnem ikrek

Az elmúlt hetekben a tanulás volt a legfőbb tevékenység, mivel egy - a munkahelyem által előírt - vizsgán kellett túl lennem, sikeresen. Mivel a vizsgám sikerült jöhetett a jutalomvarrás!

Készült egy e-book-tartó, romantikus stílusban. Ez a tartó hozta a következő kérést is. Mivel a bélése egy vidám kis pöttyös anyagból készült, ami nagyon megtetszett a gazdájának, már az általa kért neszeszer az e-booktartó bélésanyagából készült.

Így lettek hát a majdnem ikrek. Kettő kellett, de én nem szeretek egyforma dolgokat varrni, ezért némi kis változást hozott a díszítő szalag után a csipke.

A bélésük egyszínű sötétebb és világosabb rózsaszínű lett... Lehet, hogy a következő kérés anyagai? :o))

Búcsú

Már jó néhány hete készülök megírni ezt a bejegyzést, de minden alkalommal amikor hozzáfogtam volna, elbizonytalanodtam, hogy tudom-e szavakba önteni mindazt, amit érzek. Rá kellet jönnöm, hogy ez lehetetlen. Ha elmegy valaki, akit tiszteltünk és szerettünk, a bennünk keletkező űrt nem lehet betűkre formálni. Fájó szívvel búcsúzunk egy kedves varrótársunktól. Egy csupaszív, mosolygós, segítőkész Hölgytől, aki már hónapokkal ezelőtt ajándékul hozta nekünk legféltettebb kincseit, anyagait, fonalait, cérnáit, mert úgy gondolta, hogy neki már ezekre nem lesz szüksége. Titkon reméltük, hogy van kiút a betegségből, hogy meg fog tudni küzdeni a gyilkos kórral. Nem sikerült....

Itt hagyta nekünk mosolyát, bátorító szavait.... Csodás munkái őrzik a két keze nyomát. Én már csak azzal vigasztalódom, hogy ahol ő van, ott már nincs fájdalom, nincs szenvedés, nincsenek könnyek. Most már mindörökkön örökké varrhatja a szebbnél szebb takarókat és párnákat odafent az Angyaloknak! Sohasem feledünk el! Nyugodj békében Jolika!

Emlékezzünk!