Szinte már hagyomány, hogy tavasszal a Barátainkkal egy hosszú hétvégét Bédán töltünk. Ez idén a Pünkösdi hétvégén történt. Az időre nem lehetett panaszunk, hisz ragyogó napsütés volt, még talán túlságosan is ragyogó és nagyon meleg. Persze a vízparton ez mindig elviselhetőbb, mint a városban. Szerencsére a lány szúnyogok sem voltak olyan éhesek, mint más években. (egy kis érdekesség: http://biokiskert.reblog.hu/12-dolog-a-szunyogokrol-bio-szunyogirtas)
A gyerekeink már felnőttek, mostanra már mindenki a párjával csatlakozik hozzánk, így még nagyobb a kis "csapat". Nekünk "öregeknek" több idő jut a beszélgetésre, pihenésre, hiszen nem kell az apróságok után szaladgálni, figyelni minden lépésüket, szórakoztatni őket. (Aztán az unokák érkezésével ez majd újra változni fog... én már várom :o) Finomakat főztek a férfiemberek!
Vasárnap délután Anitám, aki itt a töltésen tanult meg pár éve kerékpározni, kérte, hogy menjünk el egy kicsit tekerni, kettecskén. Persze én sem vagyok egy nagy kerékpáros, de egyenes úton azért még megyeget a dolog. Mivel a töltésen izzott a levegő a nagy melegben, inkább az erdei utat választottuk. Így utólag belegondolva, szerencsére. Már visszafelé jöttünk, amikor néhány szúnyog célirányosan a szemem felé repült. Egy darabig még tűrtem, de aztán gondoltam egy merészet és a jobb kezemmel elkezdtem hadonászni az arcom előtt. Hát, ezt nem kellett volna... Csekélyke kerékpáros-tudásommal ugyanis azzal a lendülettel az útszéli bokros felé vettem az irányt. Ha nem akartam teljes testhosszal elvágódni, a jobb lábamon ugrándozva próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Végül is sikerült!! A bicikli is megúszta, szép óvatosan tudtam lefektetni a fűbe.
Az ijedtségen kívül - úgy tűnt - nem történt nagyobb baj, így Anita óvó tekintetének kíséretében elindultunk vissza, a szállásra.
Valójában az, hogy még sincs minden rendben csak estefelé derült ki, amikor a térdem már kezdett bucira dagadni és nem hajlott, de kinyújtani sem tudtam teljesen. Azóta is fáj... borogatom. Behajtani és kinyújtani sem megy még... de javulóban van. Még szerencse, hogy a hétvége maradék részében azért varrni ülve is tudtam, félig behajlított térddel, így elkészülhetett a kolléganőmnek ígért farmertáska:
