Négyzetből

készült táska.

Az anyag mindkét oldala használható volt (turis sötétítőfüggöny), de duplán kellett szabnom, hogy közé tudjam tenni a kesztyűbélést. Először használtam ilyet a vlies helyett, sokkal könnyebb vele dolgozni és így megtűzve, legalább olyan jó kis tartása van.

A ferdepánt anyagából került rá masni, mindkét oldalra.

A táska belsejében a behajtásokból adódik néhány kisebb zseb.

Egy-egy aranyozott gomb is került rá, dísznek.

Kirándulás Grazba

A Foltvarró csoportunk szerdán hajnali 4-kor indult busszal Grazba. Szlovénián keresztül utaztunk és kicsit furcsa érzés volt, hogy ott ahol néhány éve még határátkelőhely volt és az útlevelünket kérték ellenőrzésre, most épp csak lassítva, romos, elhagyott épületek között haladhattunk át egy másik országba. 6 órai utazás után érkeztünk meg Graz külvárosába, ahol - előzetes kutakodás után - egy méteráru boltba vettük az irányt. Persze volt itt sok minden más is, ami csak egy varrást szerető embernek feltétlenül szükséges lehet ... :o)

Miután anyagvásárlási igényét mindenki kedve szerint kielégíthette, kezdődhetett a kulturális program is.

Következő úticélunk a Schloss Eggenberg Kastély volt. Az időjárás egy árnyalatnyival talán kedvezőbb volt, mint az utóbbi néhány napban itthon Pécsett, mert ott épp csak szitált az eső és a szél sem fújt. Így bár esernyővel, de azért kényelmesen, bőrigázás nélkül lehetett sétálni a szabadban.

A kastély parkja is gyönyörű volt és legnagyobb meglepetésünkre jó néhány páva sétált benne békésen, egyáltalán nem zavartatva magukat a fényképező, sétáló emberektől.

Miután a kastélyban a kiállítást is megnéztük buszunk bevitt bennünket a történelmi belvárosba. Itt felvonóval mentünk fel az Óratoronyhoz.

A kilátás a borult, esős idő ellenére is fantasztikus volt. Körben a hegyek, tetejükön egy-egy felhővel, akár a mesében.

Idefent is gondozott, gyönyörűséges kertek fogadják a látogatókat.

Ezen a képen látható a 2003-ban (akkor volt Graz Európa Kulturális Fővárosa) épített Kunsthaus vagy más néven Friendly Alien, ami nekem inkább egy óriási hernyóhoz hasonlított.

Ezután lépcsőn jöttünk már le a Schlossberg hegyről, amelyre visszatekintve ilyen látványt nyújtott:

Ezután a Mura parton sétáltunk. Ez itt az úszó Mura-sziget, amely sok rendezvénynek adott otthont az itt zajló EKF idején:

Félelmetesen sok víz volt a folyóban és nagyon sebesen folyt. Nem tudom, hogy mennyire befolyásolta ezt az elmúlt időszak időjárása, lehet, hogy mindig ilyen??

Megnéztük még a Landeszeughaus - t, a fegyverházat, ami a 30000 kiállított fegyverrel a világ legnagyobb fegyvergyűjteménye, de bevallom én igen hamar kijöttem innen, mert nagyon nyomasztó érzés volt a szűk és sötét helyen ez a rengeteg fegyver és vértezet.

Majd sok-sok séta következett szabadprogramként. Tudtam, hogy a gyerkőceim nagyon fognak örülni, ha egy kis apróságot is viszek haza, ezért édességet és kisebb ajándékokat vásároltam.

Anitámnak egy békát, amit, ha megöntöz majd, királyfivá változik.

A 12 évesem azt mondta: - Anya, olyan cuki ez a béka. Én nem akarom, hogy királyfi legyen.

Így hát még várunk néhány évet a királyfira. :o)

Dávidnak egy fából készült logikai játékot hoztam:

Persze talán nem is kell, hogy mondjam, hogy egy kevéske gomb és némi anyagdarabka is hazakísértek engem Ausztriából.

Este 6-kor indultunk visszafelé és éjfélre értünk Pécsre. Az utazás része nagyon-nagyon fárasztó volt, de megérte, mert fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak.

Tökéletlenség

Minden tökéletesben van valami tökéletlen –amiképpen a jóban rossz, a boldogságban fájdalom lapul. Amit tökéletesnek hiszünk, az a pillanaté, márpedig amivel az idő elbánhat, az tökéletlen.

Tatiosz

Anikó egy kis játékra hívott bennünket. Ha van kedvetek játszatok el ti is a gondolattal, mit jelent a tökéletlenség. Érdemes nála megnézni a többiek fényképeit is.

Bekeretezve

Ezt a csipkebogyós képet már láthattátok készen, csak nem volt bekeretezve. Sajnos a régi képkeretező műhely megszünt, pedig olcsón és jól dolgoztak. Most egy foltos csoporttársamtól kaptam új címet, így végre elnyerte végleges formáját ez a keresztszemes is.

A fényképekért köszönet Dávidnak.

Bemutatom ...

... Ákost

(Ezek a képek a hétfői sétánk alkalmával készültek. Amikor azt mondjuk a kis csibésznek, hogy - Ákos, mosolyogj! - akkor rendszerint grimaszol. :o)

és Mónit.

Ismét gyönyörű ajándékokat kaptam:

Úgy vártam ...

a kép eredeti helye: http://gyongyszemek.network.hu/blog/gyongyszemek_klub_hirei/baratsag_2

... , hogy Móni barátnőm végre megérkezzen Kanadából. Bár már április 26-án szerencsésen hazaértek Budapestre csak most jött el a megfelelő idő, hogy nálunk töltsön egy hetet. Vasárnap este Anitámmal kimentünk az állomásra. Amikor begördült a vonat már éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem és a könnycsatornáim is felkészültek, de bíztam benne, hogy nem fogom elsírni magam. Aztán mikor Móni és Ákos leszálltak a vonatról, elindultak felénk és láttam, hogy a barátnőmnek már potyognak a könnyei .... és összeölelkeztünk ... persze én sem bírtam tovább. A viszontlátás öröme, ennyi idő elteltével egyszerre tört fel bennünk.

Amikor hazaértünk a csomagok behordása után kialakítottuk az átmeneti otthonukat nálunk, Anita szobájában laknak most egy hétig. Ákos némi gondolkodás után felfedezte a lakást és nem is tudott betelni a sok új játék és új arcok látványával. Éjjel fél 12-ig bírta ébren :o)

Hétfőn már sokkal több idő jutott a játékra, elmentünk sétálni a környékünkön, játszottunk az udvaron, megismerkedett a cicákkal, kutyával... Egész picurka volt, néhány hónapos, amikor utoljára találkoztunk, de olyan bizalommal van velünk, hogy meglepő mennyire nyitott, barátkozó kisember. Tele lett a házunk gyerekkacajjal, szaladgálással ... Öröm nézni, ahogy a családom élvezi, hogy újabb "baba" van nálunk. Újra átélhetjük, hogy mennyi energia, odafigyelés szükséges egy lassan két éves kisgyerekhez és hogy milyen sokat jelent két picurka kéztől egy-egy apró ölelés, egy cuppanós puszi az arcunkra.

El sem tudom mondani, hogy micsoda öröm, amikor egy rég látott, régen várt barát újra beköltözik az életünkbe ...

Nektek is van olyan barátotok, akivel bár km-ekben mérve eltávolodtatok egymástól, de a barátság nem szakadt meg?

Új blog

Dávid mindig is nagyon szeretett fotózni. Ballagására kapott egy saját fényképezőgépet. Sokat és szívesen készít képeket ezért úgy döntött, hogy egy saját blogon teszi közzé, hogyan is látja a világot Ő, makróban. :o)

Dávid blogját itt olvashatjátok.

Lepke-divat

Tegnap Dávid talált egy lepkét az udvaron.

Valószínűleg a hideg időben megdermedt szegény, mert nem is tiltakozott a fényképezkedés ellen. Az első ránézésre kissé unalmas fekete-fehér összeállítás alatt

egy cseppet sem hétköznapi sárga, fekete pöttyös alsószoknyát viselt. Ez csak akkor derült ki, amikor egy kicsit szétnyitotta a szárnyait.

Ezen a képen látható, hogy még egy piros testre-simulós body is volt rajta, ami teljesen érthető ebben a hideg időben, viszont így már az "öltözék" színösszeállítása akár merésznek is mondható.

Segíthetsz ...

Ha megteheted segíts azoknak, akiknek esetleg most egy élet munkáját vitte el a víz, vagy döntötte össze a vihar.

Részletek itt.

Ajándékot kaptam

Tegnap egy csomag várt otthon. Ilonamamzi-tól csodálatos ajándékot kaptam, egy kötött vállkendőt. Nagyon meglepett, mert nem számítottam rá. Tegnap este csak nézegettem és gyönyörködtem benne, de ma reggel már melegítette a vállamat munkába menet.

Drága Ica, nagyon szépen köszönöm!

Ma reggel a Széchenyi téren át vezetett az utam és az Alexandra könyvesbolt kirakatában nézegettem a tablókat. És mit találtam?? Dávidék tablóját. A tabló alapja egy lemez, amelyre egy másik lemezből kivágott betűk és számok kerültek.

Ez a kép az esőcseppes kirakatüvegen keresztül készült. Érdekesen pöttyös lett :o)

Ügyesek voltak

A fiúk a hétvégén versenyen voltak. A Rally Sprint bajnokság Magyarbólyban rendezett futamán vettek részt. Férjem vezetett, a barátja navigált. Dávidom és Marci barátja pedig erősen drukkoltak nekik. Már szombaton is bőrig ázva értek haza este, de ennek ellenére vasárnap is korán reggel keltek és mentek a verseny 2. napján részt venni. Ázva-fázva és tele élményekkel jöttek haza, valamint egy serleggel. Kategóriájukban a III. helyezettek lettek.

Több képet itt találtok a versenyről.

Szép volt fiúk!!

Bella

Ebből a könyvből készült Bella, családunk új tagja. :o) Ruhája még nincs, az az elkövetkezendő esős délutánok programja lesz. Sajnos a hétvége időjárása igencsak beszorított bennünket a házba, így a kézimunka került előtérbe, annak is egy számomra már igen rég alkalmazott műfaja, a kötés.

Anita nagy örömében, hogy újabb babája lett, készített is neki egy hajcsatot és egy nyakláncot, mert, hogy az ékszer öltöztet, legalább az legyen rajta. :o)