Köszönöm

Drága BlogBarátnők és BlogBarátok!

Nagyon köszönöm a sok-sok jókívánságot, kellemes meglepetés volt és nagyon jól esett, hogy ilyen sokan hagytatok megjegyzést az előző bejegyzésemhez!

Ajándékként szeretném nektek megmutatni ennek a nagyon szép lepkének a fényképét... míg én teregettem az udvaron folyamatosan repdesett virágról-virágra, kiélvezve még az őszi napsütést, mint ha csak kérte volna, hogy fotózzam le, úgy pózolt ott:

És ha már ajándék, szeretném megmutatni egy-két meglepimet nektek, amelyeket a szívemnek kedves emberektől kaptam:

Ancsi Barátnőmtől kaptam ezt a gyönyörű kosarat, amely mostantól a cérnáim lakhelyéül szolgál:

Férjem a kedvenc virágommal lepett meg:

Óvónő Barátnőmtől ezt a fonalrendezőt kaptam, még nem sikerült teljesen feltöltenem, mert elég sok idő mire feltekergetem a fonalaimat :o)

Móni Barátnőmtől Kanadából virtuális ajándék érkezett - sajnos még mindig nem sikerült hazajönnie, nem is olyan egyszerű a papírokat elintézni :o( - gyönyörű anyagokat vásárolt nekem:

Anitám rajzolt nekem, Dávidtól pedig csokit és egy hatalmas bögrét kaptam. Hmmm... valóban elég keveset iszom... No, de majd ezután! :o)

Szombaton Anitám szülinapi buliba volt hivatalos az egyik kis osztálytársnőjéhez. A már jól ismert "ebédjegytartót" készítettem el az ünnepeltnek, a kedvenc színeivel:

Mivel a Fiúk ezen a hétvégén is versenyeznek, a szombat délutánt egyedül (de nem magányosan! :o)) töltöttem. Elég jól haladtam a hatalmas táskával, amelyet a vízhatlan anyagból készítek. Ma még belekerül a cipzár és rákerül a füle is! Holnap talán már tudom is vinni a Gazdájának, aki művészeti szakközépbe jár és a rajzmappájára szeretett volna egy táskát...

A következő munkámhoz a segítségeteket szeretném kérni. Talárhoz kellene egy ilyen
sapkát készítenem:

http://energy.hu/index.php/cegeknek-szervezeteknek/talar-galeria.html

Ha esetleg valakinek lenne ilyen szabásmintája (az interneten sajnos nem találtam), vagy ennek hiányában némi adat a méreteit, kiszabandó részleteit illetően, nagyon örülnék neki és előre is köszönöm!

Pom... pom...

A kép eredeti helye: http://www.onmegvalositas.hu/image

Pom.... pomm

.

.

.

.

.

.

tralallla... pom.... pom..

.

.

.

.

.

tadadom.... dom.....

.

.

.

.

.

mert ma pom.... pom....

.

.

.

.

.

.

panaszra semmi okom.... kom.....

.

.

.

.

.

.

mert, ma van a születésnapom.... pom! :o)

Nem ment el ám az eszem teljesen! :o) Csak jól érzem magam!

Azt hiszem sok előnye van ennek az életkornak (is)! Az ember lánya - 41 évesen - már megtanulta elfogadni magát - a kisebb-nagyobb hibákkal! Végre - kb. 1 éve - megtaláltam azt a kreatív tevékenységet is, amellyel igazán sok időt töltök, tölthetek, hiszen a gyerkőceim sem olyan picurkák már, hogy állandó felügyeletet és elfoglaltságot jelentenének, de azért még szívesen ülünk le társasozni, kártyázni... azt hiszem ebből nem is lehet kinőni!

És persze ez az a kor, amikor már az ember visszafelé is tekintgethet - mert, hogy van hová bőven - hogy egy kicsit nosztalgiázzon... elgondolkozzon!

És ez az a kor, amikor az ember már köszönetet mond a szüleinek - én a valóságban csak Édesapámnak tudok, de gondolatban Édesanyámnak is naponta megteszem - hogy valamikor réges-régen :o) úgy döntöttek, hogy egy új Életet adnak!

Köszönöm, hogy itt lehetek a Föld nevű bolygón!

"Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!"

Antoine de Saint-Exupéry

"Gumifa" blog

http://gumtreedesigners.blogspot.com/

... és a párja

is elkészült a tegnapi tündéri angyalomnak. :o) Jött az ötlet is, hogy falikép szülessen belőlük és már azt is tudom, hogy kihez repülnek angyalszárnyon, hogy szerencsét és szeretetet vigyenek a mindennapokra, de nem szeretném elárulni, mert olvassa a blogomat!

Varrtam még egy "ebédjegytartókát" is. Ezzel a bordó, vízlepergetős anyaggal kell majd dolgoznom a következő napokban. Ki akartam próbálni, hogy hogyan viselkedik díszítővarrásnál, aplikálásnál... nem szakad-e, bírja-e a varrógépem. Meglepődtem mennyire jó vele dolgozni, rosszabbra számítottam... külön előnye, hogy nem foszlik... nem szöszöl :o) Bár azt hiszem, hogy tűt majd gyakrabban kell cserélnem, ha varrom, mert szerintem igen csak koptatja.

Az ebédjegytartó azért jutott az eszembe, mert Anitáék idén kapnak először ebédjegyet a kezükbe, délben csak ezzel mehetnek ebédelni, nélküle nem engedik be az iskolai ebédlőbe. Nos, sikerült elveszíteni rögtön az első héten az apró kis fecniket... szerencsére, olyan rendes volt aki megtalálta, hogy leadta a portán, így Anita nem maradt ebéd nélkül.

Tegnap este Anitának eszébe jutott, hogy milyen régen "diavetítőztünk". Nem tudom nálatok mennyire van még jelen ez a jó kis időtöltés... Nekem még az Anyukám kislánykorából is vannak diafilmjeim, fekete-fehérek. A vetítőnk már újabb kiadású... kicsit az én gyerekkorom is visszaköltözik ilyenkor a szobába... :o))

Tündér

Készítettem egy kék tündért... még nem tudom mi lesz belőle, de nagyon megtetszett a minta ... és persze, hogy színátmenetes fonallal! :o)

Megérkezett a csodálatos dobozkám KicsiKatótól. Nagyon köszönöm!

Egy kedves blogtársam, Pákosztos Macska - golyóstollakkal lepett meg, miután olvasta a blogomon, hogy gyűjtöm a reklámtollakat. Tényleg érdekes darabokat kaptam... Köszönöm szépen!

Eltűntem ...

... néhány napra. Kihasználva még ezt a néhány nap kellemes, meleg őszi időt, úgy adódott, hogy a hétvégét most végre (mert hogy nyár elején már egyszer majdnem, csak az időjárás keresztülhúzta) a Duna-parton, Bédán tölthettük. Ez a Dunának egy holt-ága, ahol csend, béke, nyugalom...napfény és vízpart!

Pénteken délután mentünk a Barátainkkal, gyerekekkel ... Ebben a házban volt a szállásunk, amely valamikor védelmi szállásként működött árvíz idején.

Este még tudtunk szalonnát és virslit sütni a tábortűz mellett, aztán éjjel megérkezett a vihar.

Iszonyatos szél fújt... majdnem elvitte a tetőt a fejünk fölül és néhány hosszú percig az egyetlen fényforrás is csak a telihold volt, mert áramszünet lett. Ott ahol amúgy nincs közvilágítás ... a vízparton... a semmi közepén nagyon fekete tud lenni a sötétség! :o)

Szombaton reggel még egy kicsit esett az eső, de aztán ragyogó napsütés lett mire ebédet kellett főzni a bográcsban:

Itt az érintetlen természetben az állatok nem is gondolják, hogy az emberektől félni kell:

Éjszaka 3 órakor szarvasbőgésre ébredtünk. Még soha nem hallottam korábban ilyesmit, de félelmetes hangerejük van ezeknek a nagy állatoknak!

Persze, azért a gáton az élő Dunáig is ellátogattunk:

Most majd következhetnek a "tevős" hétköznapok. Már a varrás is nagyon-nagyon hiányzik...

Erről jut eszembe... meg is mutatom, hogy milyen szépséget kaptam ma...
Megérkezett a Kalex-nél nyert, gyönyörűséges táska: