Egy kicsit remeg a kezem. Olyan érzés, mint amikor kamaszkoromban kinyitottam a Naplónak szánt üres füzetet... Abban az volt az izgalmas, hogy nem mutattam meg senkinek, ennek most épp az az érdekessége, hogy megmutathatom mindenkinek.
Mindig is vágytam egy olyan kuckóra, ahol egy kicsit magam lehetek a saját gondolataimmal kizárva a külvilág zaját. Talán most megtaláltam... Jólesik esténként, hétvégén egy kicsit délután is leülni ebbe a kis sarokba, ami az én varrósarkom. Ilyenkor elvarázsolódom az anyagok, cérnák, álmok, elképzelések varázslatos világába. A gyakorlati tudás még némi akadályt jelent, hogy mindazt megvalósítsam ami az elmémben megszületik, de idővel remélem már nem így lesz. Szeretnék sok-sok időt eltölteni a kuckómban és megmutatni nektek mindazt, amit sikerül alkotnom.
Fogadjátok hát szeretettel!
Örülök, hogy itt lehetek!
Fog ez menni,én is nehezen szántam rá magam...ha még titkosabb kuckóra vágysz,írhatsz nem publikus blogot is,nekem is van egy olyan.
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásodat! :o) Tudnál esetleg segíteni, hogyan tudom a picasa képeimet nyilvánossá tenni? Nem akar sikerülni. :o(
VálaszTörlésÜdvözlünk a blog csapatban !
VálaszTörlésAdhatok egy tanácsot a csillagos terítőhöz ? Legközelebb apróbb mintásból csináld a vágott részeket, úgy egységesebb lesz a végeredmény, és talán középre betehettél volna egy harmadik színt. De majd legközelebb :)) Elsőre jó lett, így tovább !
Köszönöm Gina! Biztosan lesz még következő! :o)
VálaszTörlésSok sikert és örömöt a blogírásban!
VálaszTörlésJudit!
VálaszTörlésKöszönöm. :o)