Szabadabban

Már néhány napja szabadságon vagyok, de ma éreztem igazán először azt a kellemes érzést, hogy lelassultam... Már nem kapkodok, nem nézem az órát, hogy mi mindenre kellene még idő.
Szeretek itthon lenni ...
A délelőtt azzal telt, hogy a gyerkőcökkel "ország, város" - t játszottunk. Talán Ti is emlékeztek még erre az egyszerű játékra, amelyhez nem is kell más csak papír, toll és az ábc ismerete. :o)
Valaki mondja magában a betűket, egy más valaki megállítja és a kimondott betűvel kell országot, várost, fiút, lányt, növényt ... írni. Aztán összeegyeztetjük, hogy ki mit írt, az egyformákat ki kell húzni. Az nyer, akinek a végén a legtöbb pontja lett. Jó kis játék!


Tegnap este elkezdtem egy zoknit kötni Apukámnak, ma ebéd után be is fejeztem.
Itt még nem egészen tudtam, hogyan is fog kinézni

de összevarrva már kifejezetten zokniforma lett:

Ideteszem nektek a leírást, ha esetleg kedvet kaptok egy "egyéjszakás" (ez itt most az elkészítés időtartamára vonatkozik :))) zoknihoz:

Most, hogy ilyen kényelmesen vagyok itthon, még arra is volt időm, hogy nézelődjek az ablakból a gyerkőcökkel. A természet meg is ajándékozott bennünket ezzel a csodálatos látvánnyal:


Nagyon várjuk a havat!! Talán ezek már hófelhők és holnap szép fehér Karácsonyunk lesz.

"A természet észlelésekor engedj teret a gondolatmentességnek, az elme "üzemszünetének"! Ha így közeledsz a természethez, az válaszolni fog neked, és részt vesz az emberi és planetáris tudatosság fejlődésében." (Eckhart Tolle)