Holnap már bontás

Ma még ilyen volt az előszobánk. Amit lehetett már kipakoltam belőle. Elraktam a cipőket, felszedtem a szőnyeget. Holnap reggel elmegyek a fodrászdába és az én Párom addig szétveri az előszobánkat... Azt hiszem, jobb is, hogy nem leszek itthon.

Ma meghozta már a lapokat is, amelyből a "padló" lesz. Ezek lesznek ráfektetve a gerendákra.

Láttam a blogokban, hogy újabb körkérdés indult a filmekkel kapcsolatban, amelyeket szerettek. Gondolkodtam, hogy milyen filmes élményem van, de igazán mély nyomot egyetlen film hagyott bennem, ez pedig a Dirty Dancing. 15-16 éves lehettem, amikor versenytáncolni kezdtem, akkor a tanárunk kötelezővé tette ennek a filmnek a megtekintését. Hááát, beleszerettem. A főszereplőbe és a filmbe egyaránt. Azóta minden évben legalább egyszer megnézem, a végén ugyan úgy könnyek közt...
Nem nagyon szeretek tv-t nézni, sem rádiót hallgatni, egy-egy cd-t a hangulatomnak megfelelően, néha. Szeretem a csendet. Olyan ritka, amikor valóban csend van körülöttem. Amikor sem a gyermekeim, sem a párom, sem a munkahelyemen épp nem beszél hozzám senki. Olyankor figyelek... figyelem a csendet. Jó érzés! Igyekszem magamban is csendet teremteni egy kicsit, no ez már nehezebb, de időnként sikerül. Békés, megnyugtató pillanatok ezek.

“Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre.” (Széchenyi István)