Vége a nyárnak?

Drága Óvónő Barátnőm, Dia volt itt nálam tegnap délután.

A sok-sok beszélgetés mellett azért a kezünk is járt. Az oviba készítettünk újabb kis zsákocskákat, amelyekbe a fejlesztő-játékok kerülnek.

Az egyik ilyen fejlesztő-játék is tegnap készült. Ez egy napocska, sugarak nélkül.

Az apró gyermek-kezek ügyeskedik majd rá a napsugarakat sárga csipeszből, így fejlesztve a finom-motorikus készségüket, amely majd iskolába-kerüléskor ugye elengedhetetlen a jó ceruzafogáshoz. Persze, szerencsére erről a gyerkőcök mit sem tudnak, csak élvezik a játékot!

Holnap szeptember 1-je! Megkezdődik az iskola! Én mindig nagyon várom az új tankönyveket, kicsit felidézik a gyermekkoromat. Imádom az új könyvek illatát és szívesen segédkezem a bekötésükben is a gyerkőceimnek. Dávidomnak izgalmas éve következik hisz érettségizni fog! Ő csak a szokásos átlátszó műanyag-borítót kérte idén is, ami mivel öntapadós elég hamar és könnyedén kerül rá a könyvekre! :o)

Anitám idén lila és fehér, kicsit elegánsabb "könyvruhákat" választott! Nagyon mutatósak, öröm lesz belőlük tanulni... legalább is az első néhány hétben! :o)

Nagyon szeretném, ha az idei szeptember nekem is új ismeretek megszerzésével telhetne. Szeretnék beiratkozni egy foltvarró-tanfolyamra és talán utána sikerül egy foltvarró-csoport aktív tagjává válnom! Nagyon... nagyon szeretném! :o)

Ha tudtok segíteni...

A Gólyahír Egyesület várja a segítségünket! Még sok-sok idő van addig, ha szeretnétek készíteni valami kis ajándékot, Zsuzsinál olvashattok a további teendőkről!

Barátság blokk

Elkészültem Colette játékára a blokkommal. Akinek van kedve, még a héten lehet jelentkezni!

Drága Mmama, köszönöm az ötletet!! A nevem száröltéssel került rá imádott színátmenetes fonallal. Így közelről látszik, de még sem rontja el a szövés összhatását.

És hát legyen itt egy kis ízelítő Anitám gyöngyszövéseiből, hisz mondhatom, hogy Ő is hozzájárult a blokkom születéséhez!

Készülőben:

Majdnem kész

A múltkor nagyon beleszerettem a hullámszövés technikájába és Anitám is mióta a gyöngyhalmokkal hazajöttünk, folyamatosan gyöngysző, így nem csoda, ha álmomban "bejelentkezett" ez a szövött blokk Colette játékára. Fényes szalagokat vettem hozzá - barna árnyalatokban - és ezekből szőttem meg a blokk közepét. Még nincs teljesen kész, mert hátlapoznom kell. Nem is tudom, hogy a nevem hogyan kerüljön rá. Egyáltalán, rá kell mindenképp írni a nevemet?? Valahogy úgy kellene megoldanom, hogy látszódjon is, meg ne is... no, majd kitalálom! :o))

Elgondolkodtam

Leda megjegyzésén az előző bejegyzésemhez - elgondolkodtam. Mi mindenre van időm... fáradhatatlanul... panasz nélkül?

Volt időszak az életemben, amikor zavart, ha mosatlan edény maradt a mosogatóban, ha hétvégén nem sikerült tökéletesen kitakarítanom a lakást... és sokat okoltam a körülöttem élőket, azért, hogy nem minden úgy alakul ahogy azt én szeretném.

De egyszer csak varázsütésre minden megváltozott. Elvesztettem azt az embert akinek az Életemet köszönhetem. Minden megváltozott. Az addig fontos dolgok elértéktelenedtek, más - kézzel nem megfoghatóak - kerültek előtérbe... és ennek már 16 éve.
Mára már odáig is eljutottam, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, ha vasárnap ebéd után nem mosogatok el azonnal, inkább leülünk a gyerkőcökkel társasozni, uram bocsá' egy jó könyvvel a kezemben lepihenek, aminek persze szunyókálás lesz a vége :o)) A mosogatnivaló ugyan úgy ott van néhány óra elteltével is... megvár! :o)
Nem esem kétségbe, ha a hétvége takarítás nélkül telik el, mert jó idő volt, a Párom sem dolgozott és kirándulni vagy strandolni tudtunk menni. Sőt odáig merészkedem, hogy nem érdekel, ha esetleg vendég is betoppan és látja, hogy nincs kitakarítva. :o))
Lehet, hogy most többen is azt gondoljátok rendetlen vagyok... lehet, de rá kellett jönnöm, hogy igen kevés időt töltök itt a Földön ahhoz, hogy ilyen apróságokon aggódjam. És hogy kinek mi az apróság?? Ezt mindenki maga dönti el.
Megtanultam elfogadni azt amit az Élettől kapok, legyen az akár jó, akár éppen rossz élmény, mert már tudom, hogy minden azért történik velem, hogy tanuljak belőle. Meggyőződésem, hogy azokat a dolgokat vonzom magamhoz, amelyekre szükségem van....okulásul. Nem számít, hogy mi volt tegnap - mert már elmúlt... Nem számít, hogy mi lesz holnap, mert ki tudja lesz e holnapom. Csak az számít ami most van! Erre kell rácsodálkozni, ennek kell örülni! Nem mondom, hogy nincsenek rossz pillanataim, de szerencsére egyre kevesebbszer ülök le vele a gödör aljába, sajnálni magamat.. igyekszem hamar megtalálni a lépcsőt, amely felfelé vezet belőle! :o))

Szeretnék mindenkinek szép napot kívánni az alábbi idézettel:

"A megadás oly könnyűvé válik, amikor ráébredsz minden élmény mulandó természetére, és arra, hogy a világ semmi maradandót nem képes adni. Ekkor továbbra is találkozol emberekkel, továbbra is részt veszel eseményekben és tevékenységekben, ám már az egós én akarásai és félelmei nélkül. Más szóval: többé már nem követeled, hogy egy helyzet, személy, hely vagy esemény kielégítsen vagy boldoggá tegyen. Hagyod lenni annak múló és tökéletlen természetét.
S a csoda: amikor már nem él benned a teljesíthetetlen elvárás, akkor minden helyzet, személy, hely vagy esemény nemcsak kielégítővé, hanem harmonikusabbá és békésebbé is válik."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend

Kirándulás Éger-völgybe

Az éjszakai erős szél és az eső ma reggelre jócskán lehűtötte a levegőt. Most már szívesebben merészkedtünk ki egy kicsit a természetbe. Kirándulni indultunk az Égervölgyi tóhoz.

Nagyon szép zöld még az erdő.


Ez a gyönyörű moha helyenként teljesen befedi az erdő alját:


Útközben, ami ehető volt, abból csipegettünk, ami "csak" szép, azt megcsodáltuk:

Hamarosan felértünk Éger-tetőre,


ahol egy gyönyörű szép játszótér és egy új kilátó is várt bennünket:

A kilátóból csodaszép kilátás nyílt, de persze alulról is gyönyörű volt, ahogy átszűrődött a napfény a gerendák közt.

Itt pedig egy aprócska hernyónak egy erdei pad résén való küzdelmes átkelését láthatjátok. Nem kis munkájába telt míg megtalálta a helyes utat egy beszorult szotyihéj-hídon:

Az utóbbi időben csak néhány apróságot hímeztem az imádnivaló színátmenetes fonalakkal,

(de jó, hogy lefényképeztem, most vettem észre, hogy
hiányzik egy-két öltés róla :o))

és egy - még a nyaralás alatt elkezdett - csipkebogyós képet varrogatok, de leginkább csak este... tévézés közben.

Ilyen most

és majd ilyen lesz, ha egyszer elkészül:

Jó hideg limonádé

Kaptam egy pohár limonádét Lidérckétől , Timkee-től és Beától. Nagyon köszönöm lányok, jólesik ez ebben a nagy forróságban!


A játék lényege!
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Nevezz meg legalább 10 blogot, akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
3. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
4. Hagyj üzeneted a díjazottjaidnál, hogy tudjanak róla.
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.

Akiket szívesen meghívnék egy kis közös limonádézásra:

Noémi, Zsukka, Edige, Rita, Kata, Nina, Jucus, Ledanna, Elina, Csilla

Kalex a 100. bejegyzése kapcsán játékra hív mindenkit!

Neszeszer

Tegnap itt voltak Apukámék, de még érkezésük előtt eszembe jutott, hogy a Húgomnak is készítek egy kis meglepetést. Így ezt a kis neszeszert varrtam neki.

Mindenképp szerettem volna felhasználni a Colette-től vásárolt ferdepántot, mert nagyon-nagyon tetszik, ezért így a ferdepánthoz választottam az anyagokat :o))

És itt szeretném megköszönni Zsukkának is mégegyszer a kukacolással kapcsolatos hasznos tippjeit, amivel már a rátétmintát is sokkal könnyebb volt körbevarrnom!

Ma kihasználva még a fantasztikusan jó strandidőt Orfűre mentünk a Kis tóhoz fürdeni. No, persze a család férfitagjai nem teljesen a mi kedvünkért tartott velünk, hanem, mert a hétvégén itt zajlik a Nemzetközi Skoda-találkozó. Bővebben itt olvashattok róla. A családunk - ha más műszaki berendezésben nem is, de - autóban márkahűek vagyunk. Mióta a férjemet megismertem, mindig is Skodánk volt :o))

A kalapos högy megtalálta helyét

Ha van kedvetek játszani, Colette egy fantasztikus játékkal teszi izgalmassá az ősz kezdetét. Nagyszerű kezdeményezésnek tartom, hogy közösen alkossunk legyőzve a távolságot és egy kicsit kézzelfoghatóbbá téve a virtuális blogbarátságokat!

Apukám feleségének, Annának a közelmúltban névnapja és születésnapja is volt. Úgy adódott, hogy holnap tudjuk megköszönteni, erre az alkalomra készítettem neki ezt a szatyrot. A keresztszemes hímzést már korábban láthattátok készen, így a szatyor dísze lett.

Belül csak egy kettéosztott apró zsebe van, bérletnek, papírzsepinek.

A táska bélése és külseje közé vékony flíz és táskamerevítő is került, valamint a fülét is megerősítettem, hogy legyen tartása és később ne nyúljon meg.