Végre otthon

van már a varrógépem. Szerdán éjjel már nagyon rosszul aludtam. Álmomban a varrógép-szerelővel vitatkoztam. Ennek megfelelően csütörtökön igen fáradtan, nyűgösen ébredtem. Még a délelőttöm nagyrészét is ebben a rossz hangulatban sikerült eltöltenem, újabb telefonok, emailek az ügy megoldásának érdekében.

Aztán jött Marcsitól egy üzenet, amiben azt írta, hogy nyertem nála egy gyönyörű, saját készítésű ékszert. Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy nem harcolok tovább, annyi energiát fektettem az elmúlt néhány napban az igazam bizonygatásába, úgy éreztem magam, mint aki lefutotta a maratoni távot. Kész, vége... legyen, aminek lennie kell. Innen már jöhetnek a jó dolgok! :o)

Ebéd után felhívtam a szerelőt, mert csütörtök, péntekre ígérte, hogy elkészül.

- De jó, tényleg van telepátia, mert most akartam hívni, hogy elkészült a varrógépe. - ezzel vette fel a telefont.

Persze, hogy kora délután már mentem is a gépért. Elmondta a költségeket: az alkatrész és a garancia-levél postaköltsége oda és vissza, a javítás munkadíja, rendbetette, kitakarította, megolajozta... Amikor azt mondtam, hogy úgy tudom a munkadíj költsége benne van a garanciában, akkor csak annyit mondott:

- Hát ha így akarja, legyen így.

Végül 2.000,- Ft-ot fizettem a postaköltségre és a takarításért, olajozásért...

Hazafelé gondolkodtam, de nem éreztem különösebb elégedettséget... Azt sem, hogy átvertek volna... Csak örömet éreztem, hogy a gépem végre hazakerül, épen, egészségesen, tisztán... és végre varrhatok...

"A küzdelem a világunk sajátsága, a versengés az evolúció fő hajtóereje. Megtanulni küzdeni a helyünkért, elfogadni, hogy olykor nyerünk, olykor veszítünk. Nem kell mindenkinek, minden hatásnak engedni, hanem annak tudatában, hogy mit akarunk, tudni kell nemet mondani. Aktív életet kell élni: konkrét küzdelemben részt venni pl. sport, vita, konfliktusok, stb. Hasznossá tenni magunkat, az anyagot alakítani faragás, vágás, stb. révén, amely kézzelfogható bizonyítéka, hogy hatással vagyunk a világra."

Idézet innen.