Közös varrás, vásár ... és amire nem számítottunk

Nem egészen így terveztem a hétvégét... Sajnos Anitám szerda estére belázasodott. Csütörtökön elmentünk orvoshoz. Nem kaptunk gyógyszert, mivel vírusfertőzést állapított meg az orvos. Torokfertőtlenítést, lázcsillapítást, orrcseppezést javasolt és sok-sok folyadékot. Péntekre még rosszabb lett Anitám állapota. A folyamatos lázcsillapítás ellenére Anita láza estére 39,6-ra kúszott fel. Hűtőfürdőztettem, de szegényem végig sírta az egészet. Éjjel nem is nagyon mertem aludni, mértem a lázát, nehogy újra felmenjen.

Szombaton délelőtt férjem felajánlotta, hogy menjek nyugodtan a közös varrásra, majd ő otthon marad Anitával. Elmentem, de a gondolataim persze otthon jártak. Nem maradtam túl sokáig, de tudom, hogy az is rossz lett volna, hogy ha egyáltalán el sem megyek. Jó lett volna egyszerre két helyen lenni.

Vasárnap délelőttre Anita már sokkal jobban érezte magát és vágyott is kimenni a levegőre, így összekötöttük egy rövidke családi sétával a vásározást.

Persze itt sem lehettem ott teljesen, mert a gondolataim jócskán Anitánál jártak, de jó volt újra találkoznom a kedves varrótársakkal: Molikával, Noémivel, Dorkával.

Csak néhány képet készítettem - de ezek is túl sötétek lettek - a vásárra készült apróságokról:

Erről a hétvégéről az egyszeri lány ajándéka jutott eszembe, amikor Mátyás királynak galambot vitt ajándékba, majd ott szabadon engedte. Vitt is ajándékot, meg nem is. Voltam is vásárba, meg nem is... Talán majd legközelebb!

Ma reggel újra visszamentünk az orvoshoz, mert hiába kaptunk múlt hét csütörtök, péntekre igazolást, nem mertem ma elvinni Anitát iskolába. Még mindig köhög és folyik az orra. A torka még mindig piros, így most mégis csak kaptunk antibiotikumot... Csütörtökön mehetünk majd iskolába és dolgozni, addig gyógyulunk.