Leeresztve...

Egy kicsit így érzem most magam. Vadjutkánál olvastam a Hétfői tervek-ről, de amint elkezdtem végiggondolni, hogy mi minden vár még rám a héten, hmm... inkább letettem róla, hogy írásba foglaljam.

Az elmúlt napokban minden este varrtam, hogy a tegnapi vásáron a Vásárcsarnokban legyen valami az asztalomon. Reggel Anitámmal fél 7-kor már ott voltunk, kipakolva. Jól éreztük magunkat, sok kedves ismerőssel találkoztunk, olyanokkal is, akikkel csak itt, a kézműves vásárokon "futunk össze" egy évben kétszer. Dél körül mentünk haza, akkor már épp csak szállingóztak néhányan és az árusok közül is többen felköltöztek a Kossuth térre, mert ott is Húsvéti vásár volt. Miután hazaértünk még nekiláttam az ebédfőzésnek. A tavaszi nagytakarítás??? Még neki sem fogtam... A családtagjaink ajándékai még csak fejben... Sőt, még Áginak sem készültem el a nyereményével... :o(

De inkább nem is gördítem most mind-mind magam elé, amit csinálni kellene, majd apránként... napról-napra!! Csak egy kicsit fel kell pörgetnem magam!!

Dzsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson

ráfeküdni egy habszínű felhőre,

amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel

aludni rajta, lengve ringatózni

acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,

álmot súgna illatosan ágyam:

vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,

csak mosolyogva suttogná a szélben:

Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.