Kedves ismerősöm, Aranyosfodorka egy korábbi bejegyzésében írt gyermekkora emlékeként őrzött gombjairól és arról, milyen szívfájdító arra gondolni, hogy majd esetleg egyszer a kukában végezhetik, ha ő már nem vigyázhat rájuk tovább.
... és akkor jött a hirtelen ötlet.
Ha belevarrnám egy faliképbe ezeket a kedves emlékeket, kisebb az esélye, hogy értéktelen apróságként kidobja őket valaki.
Elérkezett az idő, hogy pénteken átadhassam az elkészült képet. Induláskor a gyomrom apró kis gombóccá változott... mit fog szólni hozzá, tetszik-e majd egyáltalán?
Amikor kibontotta az ajándékot remegő lábakkal figyeltem a tekintetét. Megsimogatta az összes kis gombocskát... úgy láttam a falikép is elnyerte a tetszését. Talán megmentettük őket :o)
A gombok - amíg nálam laktak - is igen nagy kincsekhez méltón üldögéltek a polcon. Féltve különítettem el őket a többi gombtól, nehogy egy is elkeveredjen. Öröm volt velük dolgozni, kitalálni mindhez a hozzá színben és formában is illő virágot.
Köszönöm Aranyosfodorka a bizalmadat!
Én meg drága Abile, köszönöm a sok munkát, köszönöm egyáltalán a velem és emlékeimmel való foglalkozást! Nagyon jól esett, hogy van valaki, akinek az efféle értékek (értékeim) fontosak és a képen látható szépséges műalkotást készítette belőle. Így most már biztos megőrződnek Anyu gombjai (Csak a véletlenek csodás - de valahol mindig létező összefüggésére utalva elárulom, ma lenne Édesanyám 90. születésnapja)
VálaszTörlésMÉg egyszer köszönöm.
Szemüveg párásító bejegyzés, és szép munka !
VálaszTörlésOlyan szép dolgokat találsz ki! Minden értelemben szépek, érzelmileg is. :)
VálaszTörlésFelbecsülhetetlen értékű gesztus, emlék. Jó hogy vagy!
VálaszTörlésAranyosfodorka!
VálaszTörlésMicsoda véletlenek.. nekem pedig tegnap volt a szülinapom :o)
===================================
Mmama!
Köszönöm szépen...
====================================
Lidércke!
Köszönöm :D
===================================
Strugamano!
Aranyos vagy, köszönöm szépen!