Hálózsák

Benedeknek készült egy hálózsák, hogy a forró nyári napokon is legyen rajta valami kis könnyű, puha "takaró".

A maci Anita rajza alapján került rá, a patentokat pedig Dávid bűvölte a helyükre, így lett családi összefogással a kicsi Benedeknek hálózsákja.

Az egyik oldalába cipzár került, hogy könnyebben bele lehessen bújtatni a kis örökmozgót.

Új könyvtár

Pécsett, a Király u. 9. alatt nyílott egy új könyvtár! Még érezni a frissen festett falak illatát és mellé a sok könyv látványa!!! Kell e ennél több, hogy szép nap legyen a mai?

És lehet még fokozni:

Táskafesztivál!!

Kottafejek és levendula

Anitám gitár-tanárnénijének készült ez a hangjegy-mintás tolltartó, névnapjára:

A levendulás anyagokat még tavaly vettem. Most - így tavasszal - igazán öröm volt újra elővenni őket, hogy két kedves kolléganőmnek készüljön belőle neszeszer:

Aki kitalálja, hogy miből készülhetett ez a szivecske és perec... nos, annak vagy van egy 6. osztályos gyermeke, aki technikából házi feladatot kapott, vagy nagyon ügyes! :o)

A házi készítésű "műanyag" ugyanis tejből és ecetből készül. Nem gondoltam volna, de néhány nap alatt valóban teljesen megkeményedett a belőle formázott szivecske és perec. Azért ezzel a technikával elég hosszadalmas lenne pl. műanyag tányérokat vagy kerti széket készíteni. :o)

Rendszeretet - "rendszer etet"

Amikor egy-egy nagyobb munkán dolgozom, vagy határidőre kell elkészülnöm, akkor a varrókuckóm néhány óra leforgása alatt szinte a feje tetejére áll. Persze olyankor kb. tudom, hogy mit hová tettem éppen, de amikor elkészülök, visszatarthatatlan vágy lesz úrrá rajtam, hogy rendbe tegyem, elpakoljam, rendszerezzem a varráshoz szükséges anyagokat, kellékeket.

Teljesen így működöm a főzéssel is. :o) Csak akkor tudok igazán nyugodtan nekilátni a főzésnek, ha előtte a konyhában elpakolom ami esetleg elől maradt, vagy amit épp a család hagyott a pulton, elmosogatok és elteszem a tiszta edényeket, tányérokat, egyéb kütyüket.

Nem gondolnám magam különösebben rendmániásnak, de valóban akkor érzem jól magam, ha rend van körülöttem. Ez persze valószínűleg a munkámból is adódik, hisz napi 8 órában iratokat rendszerezek, veszek elő és teszek a helyükre, hogy is működhetne ez nagy összevisszaságban. Időnként persze lehet, hogy a családom agyára megyek azzal, hogy - Légyszi pakold el a ruhádat! Vidd a szennyesbe, amit levetettél! Jó lenne a szobádba vinni, amivel már nem játszol!

Tegnap miközben az anyagaimat rendszereztem színek szerint a polcokon nem is gondoltam semmi másra, csak gyönyörködtem az anyagokban, simogattam, egyformára hajtogattam őket. :o) Jóleső érzés volt végignézni rajtuk, amikor elkészültem. Elolvastam ezzel kapcsolatban egy cikket is, mert aztán kicsit aggódva gondoltam vissza arra a néhány órára, amit ezzel az elmélyült tevékenységgel töltöttem. Megnyugodtam... talán nem teljesen beteges még ez a dolog nálam. Ugye, ti is így gondoljátok?

Keresztelőre

Dia Barátnőm keresztanya lett. A kis keresztfiának, Bencének készült ajándékba egy ágytakaró, egy kispárna és a kiságya végére egy zsebes tároló. Jó egészséget kívánok neked Bence!

Madarak

Ezek a helyes kis madárkák még a Húsvét előtt készültek és arról

jutottak eszembe, hogy néhány héttel ezelőtt a bejárati ajtónk előtt lévő piciny teraszunk egy tartófájának tetejére fészket rakott egy rozsdafarkú párocska. Már tavaly is nálunk fészkeltek és ezek szerint igen jól érezték magukat, mert idén is visszajöttek. Nem tudom, hogy hány tojás lehet a fészekben, de a hétvégén lepottyanva találtuk az egyik héjjat. El sem tudom képzelni, hogy a picurka tojásban mekkora lehetett a madár.