A 600.

Néhány napja vettem észre, hogy ez lesz a 600. bejegyzésem a blogon. Nem tudom, hogy ez egy blog "életében" soknak számít-e, nekem hosszú időnek tűnik, ami eltelt azóta, hogy az internetes napló írásába kezdtem egy új hobbi, a foltvarrás miatt.

Ha végiggondolom, hogy milyen sok mindent tanultam a foltvarrás elsajátítása közben, egészen hosszú listát tudnék írni. Ha csak a legfontosabbakat említem:

- megtanultam, hogy egy elkezdett munkát nem kell, nem szabad összecsapni csak azért, hogy minél hamarabb elkészüljek vele, mert nem is a végeredmény adja a legnagyobb örömöt, hanem az alkotás folyamata

- ebből következik, hogy megtanultam minden másban is magát a folyamatot szeretni és teljes odaadással figyelni és nem már alkotás közben a végeredményre koncentrálni... pl. főzés, takarítás, kertészkedés. Nem kell, hogy miközben csinálok valamit már az járjon a fejemben, hogy "Atyaég... még mennyi minden mást is meg kell csináljak!" A "most"nak, a pillanatnak szentelem a figyelmemet, teljes mértékben átadva magam annak, amit épp csinálok. Ehhez is kellett a foltvarrás, hogy rájöjjek mennyire fontos ez, mert így lesz igazán szép, amit varrok, finom amit főzök... :o)

- megtanultam a pontosságot, a precizitást. Ha nem érzem jól magam azért, mert otthagyok egy jól látható hibát, akkor inkább visszabontom..., inkább újra nekilátok, hogy azt úgy tehessem le a végén, hogy most már kész, most már elégedett vagyok vele. Persze még így is akad egy-egy aprócska hiba, de mint minden foltvarró tudja: Tökéleteset csak Isten alkothat! :o)

- megtanultam, hogy a saját szememmel, megérzésemmel alkossak. Nem lehet mások elvárásai alapján, - a "Tetszeni fog neki?" "Mit fog szólni hozzá?" érzéssel nekilátni egy munkának. Ha nekem tetszik, ha én szeretem már miközben csinálom, ha benne van minden tudásom... akkor tetszeni fog a megajándékozottnak is, mert szívvel-lélekkel készült.

- megtanultam elfogadni a kritikát, hisz az nem ellenem szól, sőt, inkább jószándékú segítség lehet, vagy egy más vélemény, mint az enyém... De hát olyan sokfélék vagyunk, ugye?

No, de elég is a felsorolásból... biztos vagyok benne, hogy sok száz, sok ezer foltvarró van még a világon, aki ugyanezt éli át a hobbiját művelve. De továbbmegyek... talán nem is csak a foltvarrókra igaz, hanem minden emberre aki naponta alkot, létrehoz valamit (legyen az akár egy zöldbabfőzelék vagy egy almáspite) és azt olyan odaadással, teljes figyelemmel teszi, ahogyan csak lehet, egyszerűen azért mert jólesik!!! Mert amíg alkotunk, addig megszűnik a világ körülöttünk, addig eltűnnek a problémák az életünkből.

Én 3 hete - konkrét, igen megrázó munkahelyi élmények hatására - úgy döntöttem, hogy nem nézek tévét és rádióban is csak zenét hallgatok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy esténként a világ összes baját a nyakamba zúdítsák... amikor van megoldandó gond és baj mindenkinek épp elég a saját közvetlen környezetében is. És tudjátok?? Nem hiányzik! Lehet azt is mondani, hogy ó boldog tudatlanság... vállalom! Azóta esténként varrok vagy olvasok!

Pl. ezt:

Anitának hoztam el a könyvtárból, aztán beleolvastam és nem tudtam letenni. Könnyed, szórakoztató, ifjúsági irodalom. Mostanra már mindketten a 2. részét olvassuk és még van legalább 4 !

Nos, ha ennyi hablaty után még maradt itt velem valaki :o)) akkor a 600. bejegyzés méltó ünneplése kapcsán szeretnélek megajándékozni benneteket! Aki szeretne velem játszani, csak annyi a dolga, hogy hagy itt nekem egy megjegyzést 2012. július 1-ig! Aznap este fogok hazaérkezni a 3 napos Faddi varrótáborból és sorsolok... kipihenten, feltöltődve!

Legyen olyan a hétvégétek amilyennek szeretnétek!