Szeretettel Ibolyának - neszeszer, ahogy én készítem

Dia Barátnőmet sikerült megfertőznöm a varrás szeretetével és most már nagyon ügyesen varr neszeszert is. Jó lett volna egy leírást adnom a kezébe, amikor megmutattam neki a készítés folyamatát így most utólag bepótolom - még hasznos lehet a későbbiekben - annál is inkább, mert egy kedves olvasóm, Ibolya is a segítségemet kérte.

A neszeszer előlapjának elkészítését nem írnám le, mert a variációk száma végtelen és pontos méretet sem adnék meg, mert mindenki akkorára készíti, amekkorára szeretné. Pl. a tolltartót pontosan ugyan így készítem csak más méretezéssel.

Tehát van 2 db-unk az előlapból. Nálam ez most egy saját festésű (Faddon készült) anyag és némi színes fonal felhasználásával készült. Ezt megtűzöm géppel a vlieshez. Lehet szabad gépi tűzéssel, de akár kézzel is vagy csak simán lesteppelve összetűzni a két réteget:

A tűzés után jöhet a cipzár bevarrása. Leteszem az egyik előlapot színével FELFELÉ, széléhez illesztem a cipzáramat színével LEFELÉ, majd erre a bélésből kivágott darabot színével LEFELÉ.

Összevarrom a három réteget ügyelve arra, hogy a cipzár fogazata mellett haladjak, ehhez legjobb a cipzárvarró talp.

Ha elkészültem és szétnyitom a két anyagot ott kell lennie a cipzáramnak az előlap színe és a bélésanyag színe közt.

Átforgatom az anyagokat úgy, hogy az előlapom visszája (ahol a vlies van) és a bélésanyagom visszája találkozzanak

majd most már a színén szintén végigvarrok a cipzár mellett:

Itt tartunk most:

Most fogom a másik előlapomat és ugyan így egymásra helyezem a 3 réteget. Az előlapot színével felfelé, a cipzárt színével lefelé (nem akadály, hogy már rávarrtuk a másik oldalt) majd a bélésanyagot színével lefelé.

És ugyanúgy végigvarrom, mint azt először tettem a másik oldallal. Egyszer a visszáján, majd az anyagokat átforgatva a színén is. A cipzár kocsiját azért nem látjátok rajta, mert itt a m-ben kapható cipzárat használtam, aminek nagy előnye hogy csak a bevarrás után húzom rá a kocsit, nem kell közben kerülgetni :o)

Ha kiterítem ahol tartok, akkor ez így néz ki:

És a másik oldala:

Bevallom én csak ilyenkor szoktam pontosan leszabni az előlapokat is és a bélést is. Egyrészt, mert a cipzár bevarrásánál még elcsúszhatok néhány mm-t, másrészt mert ilyenkor már pontosra tudom szabni a bélést is az előlaphoz.

Most már ráhúztam a kocsit a cipzárra és fontos, hogy félig kinyitva kell hagyjam, különben összevarrás után nem fogom tudni kifordítani a neszeszert.

Most összeforgatom az oldalait úgy, hogy az előlapot az előlaphoz hajtom, színt színére és a cipzár másik oldalára a bélést, szintén színt színére.

Gombostűvel körbetűzöm, ügyelve arra, hogy a díszítéseim és a cipzár is szépen találkozzanak az oldalvonalon. A bélés egyik oldalán hagyok egy nyílást, mert ezen keresztül fogom tudni kifordítani a neszeszert.

Itt látszik, hogy hol nem varrtam össze a bélést:

A következő lépés nálam a sarkok levarrása. Ezzel tudunk adni egy kis talpat, mélységet a neszeszernek, ami persze nem kötelező. Viszont tolltartó esetén annál nagyobbat kell varrjunk, minél több mindent szeretnénk belepakolni. Szembefordítom a bélés egyik csücskénél az aljavarrást az oldalvarrással, szépen egymásra igazítom őket, majd levarrom:

Ezt mint a négy csücskén megcsinálom. Én le szoktam vágni a felesleges csücsköt, de nem kötelező. Van aki benne hagyja, mert plusz merevítést ad a talpának. Akkor viszont néhány öltéssel nem árt odafogni az aljavarráshoz.

Ilyen kis viccesen néz ki most a munkánk. Már csak a kifordítás jön! Most van szükség a bélésen hagyott oldalnyílásra és arra, hogy a cipzárunk félig el legyen húzva!

Ügyesen beleforgatjuk a bélést a neszeszerbe és kézzel bevarrjuk a kifordítónyílásunkat:

Szabadjára engedjük a fantáziánkat és jöhet még némi kis díszítés!

Jó munkát kívánok mindenkinek!

Ajándék Gertinek

Megérkezett az ajándék Gertihez! Sajnos a képet nem sikerült színhelyesre varázsolnom, de hát hogy is sikerülhetett volna esti szürkületben. :o)

Egy békaszájú neszeszert készítettem, mert a csoportunkban már olyan sokan megvarrták, én is nagyon vágytam rá, ez remek alkalom volt.

Ezért a békaszáj elnevezés, mert így nyílik:

Készült hozzá egy irattartó tárca is:

A hétvégén varrtam két hagymaszoknyát. Anitámnak már régóta ígértem és most párban varrtam, hogy Dávid Barátnőjének, Beának is legyen. Így majd milyen csinosak lesznek a nyáron a Balatonparton. :o)

Ezt a semmi törődést sem igénylő kaktuszt pedig még Faddon nyertem a tűpárnacsere játékon, csak elfelejtettem megmutatni. Annyira jó, ugye?

Tábor és ami még előtte készült

Még táborozás előtt készült egy újabb táska az Ikeás anyagból, vállon átvetős hosszú pánttal és füllel, valamint karabíneres záródással:

Varrtam még egy újabb levendulás neszeszert:

Két tolltartót:

Egy borosüvegnek való ajándékos szatyrot:

Egy nyuszit a néhány napos Leventének:

Egy muffint, amely tűpárnaként is működhet. Ez a tűpárna már a táborra való ráhangolódás időszakában készült, mert Magdi házi feladatnak adta, hogy mindenki hozzon magával egy tűpárnát becsomagolva, névjegykártyával.

Pénteken a megérkezésünket követően elfoglalhattuk a szobánkat, majd kiválasztottuk, hogy hol, melyik asztalnál fogunk alkotni a 3 nap folyamán és berendezkedtünk. Délután egy kézzel varrós technikát tanultunk, amelyben spárgával díszítettünk ki egy szabadon választott motívumot.

Az este hamar elérkezett és egyre kíváncsibbak lettünk, hogy Magdi milyen meglepetéssel készült az ismerkedési estre, mert azt láttuk, hogy nagy készülődésben és titkolózásban van. A süteménnyel megpakolt asztal köré gyűltünk, majd kiderült, hogy hamarosan egy vizsgának nézünk elébe. Magdi süteményt sütött nekünk, de minden egyes süti egy foltvarrással kapcsolatos kérdést rejtett, amelyet meg kellett tudni válaszolni. Nos, képzelhetitek... :o) Olyan zavarban voltunk, hogy ahogy egyik varrótársunk fogalmazott a nevét is hiába kérdezték volna tőle :o)) Elég hamar kiderült, hogy a foltvarrás gyakorlatát sokkal jobban ismerjük, mint az elméletet, de igen sok dolgot megtanulhattunk a blokkok nevéről, eredetéről.

A szombati napon a festésé lett a főszerep. Egy házak szigetelésére használható anyagból készítettünk sablont forrasztópáka segítségével. A forró pákával szépséges mintákat lehetett beleolvasztani ebbe az anyagba, amit aztán a festékkel bekenve nyomhattunk rá az anyagra.

Vasárnap mindenki kedvére varrhatott akár az elkészült festett, zsinóros anyagok felhasználásával, akár az ott egymástól tanult tárgyak, neszeszerek, táskák, pénztárcák valamelyikét.

Az idei táborozás is nagyon jóra sikeredett, de én még nem is hallottam soha egyetlen varrótársamtól sem, hogy rosszul érezte volna magát varrni szerető, jókedvű asszonytársai körében az ország bármely részében megrendezett varrótáborban! Remélem, hogy jövőre is részese lehetek majd ennek a fantasztikus élménynek!