Búcsúzunk

Már hetek óra éreztük, hogy baj van. A pocakja egyre nagyobb lett. Az állatorvos próbált injekcióval és gyógyszerrel is segíteni, de sajnos nem lett jobb az állapota. Egyre nehezebben vette a levegőt, már nem is evett, csak feküdt. Az állatorvos szerint nem voltak fájdalmai...

Ma reggelre örökre elaludt. Iszonyatos volt látni, hogy nem lélegzik. Megsimogatni a hideg testét. Többé nem mosolyog rám. Nem vár a kapuban, amikor hazajövök. Nem csóválja a farkát, ahogy közeledek a vacsorájával. Soha többé nem érinthetem meg...

Nagyon fáj.... Olyan jó kutya volt....Hiányzol Szamóca!

Táborban - Szászváron

Öt fantasztikus nap.... ennyit töltöttünk el Szászváron a varrótáborban. Minden nap más technikával ismerkedhettünk meg, más oktató tanított nekünk újabb technikát.

Első nap Gombócz Ágitól tanulhattuk meg, hogy az íves varrástól nem kell megijednünk. Persze főleg így, hogy a fantasztikusan kitalált és kialakított sablonját használhattuk a munkánkhoz. Mint mindenütt a foltvarrásnál itt is nagyon fontos a pontos szabás és Ági apró trükkjei is eloszlatták a félelmünket. Csodákat tudtunk készíteni a nap végére.

Másnap Mándrik Nóra mutatta meg a modern quilt készítésének módját. Korábban már Polyák Ildikó is járt nálunk Pécsett ezzel a technikával, de érdekes volt újra, más szemszögből is meghallgatni a tanfolyam anyagát.

A harmadik napon Acélosné Solymár Magdolna vezetett be bennünket a mini quilt készítésének rejtelmeibe. Az első, amit készítettem inkább midi lett, de aztán kedvet kaptam egy picurka varrásához is. A képen mellette egy normál méretű gyufásdoboz....

A negyedik napon Hamari Imréné Márta nénivel gyúrtunk egész délelőtt. :o) Nuno nemez technikával díszítettünk egy selyemkendőt. Izgalmas volt ezt is kipróbálni és végre kicsit felálllni a varrógép mellől. A nap általában 9-kor kezdődött a táborban és éjjel 11-ig, éjfélig varrtunk. Márta néni fogalmazta meg jól a lelkesedésünket: - Lányok, ha ezt a munkatempót a munkahelyeteken kényszerítenék rátok, már régen sztrájkolnátok.

Az igazi nagy szerencse az volt, hogy a "műhelyünk" és a szállásunk valamint az étterem között volt néhány méter távolság, így legalább az étkezések előtt és után sétáltunk a jó levegőn 10-15 perceket. Különben képesek lettünk volna reggeltől éjszakáig bent ülni a teremben.

 Azért, hogy a negyedik nap se teljen el varrás nélkül :) délután még egy varrótársunk által mutatott kis neszeszert is varrtunk néhányan.

Persze, ahogy az egy rendes táborhoz illik, egyetlen munkám sincs teljesen kész. Hiszen ilyenkor az a cél, hogy minél több mindent megtanuljunk, kipróbáljunk, aztán itthon ráérünk majd befejezni az elkezdett munkákat a hosszú téli estéken. Nagyon jól éreztem magam a táborban és különösen jól esett, hogy nem kellett a következő nyárig várni a (faddi) következő varróstáborig.

Születésnapi ajándék

46 éves lettem és teljesült egy régi nagy álmom.

Már gyerekkoromban is sokszor álmodtam, hogy repülök. Nagyon jó érzés volt, megnyugtató. Felnőttként már ébren is sokszor vágytam rá, hogy egyszer felemelkedhessek a levegőbe. Mindig irigykedve néztem a madarakat, akik kiterjesztett szárnnyal képesek a felszálló áramlatokon lebegni. Csodálattal figyeltem minden egyes repülőt, ami elhúzott a fejem felett, még a szúnyogírtást is. :o)

A családom teljesítette születésnapomra, megszervezte, hogy teljesítse a vágyamat. Tegnap felülhettem egy repülőre. Nem volt bennem semmi félelem. Annyira vártam, hogy biztos voltam benne, hogy ez csak jó lehet. Az érzés leírhatatlan volt. Mintha felszippantottak volna a város zajából, kiragadtak volna a zűrös hétköznapokból. Csak szálltunk és szálltunk. Csend, nyugalom, béke van odafent. Fentről nézve minden olyan aprónak látszik. A buszok, a vonatok, a házak, a bevásárlóközpontok, a tv-torony, az emberek. Az emberek, akik ilyen picurkák, hogy is képesek hatalmas problémákat gyártani maguknak nap, mint nap, amiről aztán még el is hisszük, hogy csak az a fontos és semmi más.

Onnan fentről ez sem számít....

Csak lebegtünk és nekem potyogtak a könnyeim. Ennek a csodának részesei voltak a gyermekeim is. Anita nagyon félt előtte, de amint beült a gépbe, már megnyugodott. A pilóta előtte mindent részletesen elmondott. Ellenőrizte az összes készüléket, megmutatta, hogy hol van a "hányózsák" :o), de erre nem is volt szükség. A le- és felszállás is olyan szép simán ment, mintha csak a saját szárnyunkkal tettük volna.

Csak azt sajnálom, hogy nem lehet receptre felíratni havi 1 repülést. Ezt minél több embernek át kellene élnie. Kevesebb betegség, stressz, vita és háború lenne.... ebben biztos vagyok!

Köszönöm az én csodálatos férjemnek, aki megszervezte és gyerkőceimnek, akik ügyesen titkolták előttem a meglepetést! Ezt a születésnapot sohasem fogom elfelejteni!

Szeptember

Vége lett a nyárnak. Anita bejutott az általa annyira vágyott suliba! Szereti is... hozza a jó jegyeket. :)

Az élet a munkahelyemen sem lett egyszerűbb. A januári nagy átszervezést most szeptember 10-én egy újabb követte. Azt sejtettem, hogy nem lesz sok év, amíg a januári felállás szerint fogunk dolgozni, de hogy csak 8 hónapot fogunk eltölteni abban a formában, azt a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Rengeteg munka, küzdelem, túlóra árán jutottunk el odáig, hogy június-július hónapban már rendezett körülmények közt láthassuk el a feladatunkat. Kialakultak a helyettesítések... szabadságra is tudtunk menni. 

Szeptember 10-én újra megváltozott minden. Kezdhetjük előlről az egész rendszer újraépítését, beintegrálódását egy nagyobb cégbe. Újabb erőfeszítések, hogy működjünk....

Ilyen helyzetben mindig felértékelődik a hobbim. Ezért is örültem a felkérésnek, hogy készítsek egy édes kis hölgyeménynek egy babatáskát, a babakocsijához illő színekben a mostanság annyira divatos bagoly díszítéssel. Kívülre egy nagy cipzáros zsebet varrtam, hivatalos okmányoknak...

belül sok gumis zseb. Cumisüvegnek, pelusnak... telefonnak. Karabíneres kulcstartóval.

Varrtam hozzá még 2 db baglyot.. (ezeket elfelejtettem fotózni) és egy pelenkázót, amely vízhatlan borítást kapott és kicsire összehajtogatható. Jól esett a visszajelzés, miszerint nagyon szeretik és tetszik. :)

Tábori jelentés

Az idei faddi tábor is nagyon jó volt, ahogy mindig is. Semmihez nem hasonlítható az az érzés, amikor összejövünk alkotni. Három nap a varrógép mellett, jó társaságban. Megtanultuk a lyukas technikát, amellyel aztán táskát, terítőt készítettünk. Az idő éppen kellemes volt a varráshoz.

 A táskám ilyen

a terítőm pedig ilyen lett:

A táborból vasárnap délután jöttem haza, este pedig Anitámmal utaztunk tovább Budapestre. Ott is fantasztkus három napot töltöttünk el. Első nap állatkertezés... kedvencem ez a csókos szájú volt. :o)

Második nap a Parlamentet néztük meg kívül-belül.

A városnézés után belefért még az időnkbe egy kis gyöngyboltozás, gomb-boltozás és nagy örömömre eljutottam végre Cserhegyiékhez is. Már nagyon sokat hallottam róluk és vágytam rá, hogy egyszer beléphessek a boltjukba. Szebbnél - szebb anyagok, hihetetlen árukészlet. Valószínűleg ilyen lehet a foltvarró menyország is.

Harmadik nap délelőtt még elmentünk az Ikeába. Rengeteg élmény, jó hangulat... így telt el 1 hét. Köszönet érte a táborozóknak és Adriennek, aki Budapesten szállást és kíséretet biztosított nekünk!

Induljunk...

Holnap indul a faddi tábor! Háromszoros hurrá!!! Vasárnap este pedig már utazom Budapestre Anitámmal. Szeretek néhány napot a fővárosban tölteni, nézelődni....

Rendezgessünk

Már nagyon régóta tervezgettem, hogy rendet rakok a varrodámban. Mivel igen sok mindent sikerült már az évek alatt összegyűjteni ez elég nagy munkának ígérkezett. És valóban az is volt. A kipakolás viszonylag gyorsan ment. Mindent áthordtam a nappaliba.

Ezután jöhetett a fal, a polcrendszer, a parketta lemosása, felmosása. Kicseréltem a pulton a borítást, ami már elhasználódott. Majd jöhetett a visszapakolás. Persze közben jó néhány dologról már eldöntöttem, hogy feleslegesen őrizgetem, ezért két nagy zsákot is megtöltöttem a papír és egyéb hulladékkal. Más lett a rendszerezés is. Most valószínűleg néhány hétig igen sokszor fogom a varrást keresgéléssel megszakítani, mire megtalálom, amit elraktam a tuti helyre. De olyan szép rend lett és tisztaság!

Ballagás

Anitám elballagott a hétvégén. Olyan gyorsan eltelt ez a 8 év. Két napig ünnepeltünk. Pénteken este a családdal (ami nekem már csak a férjem családját jelenti), szombaton pedig Dia barátnőmékkel, mert náluk is ballagott a lánykájuk. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert nem mosta el az eső sem a ballagást, sem a vacsorákat. Jöhet a nyári szünet, bár Anita most először mondta, amióta iskolába jár, hogy nem bánná, ha már jövő héten lehetne menni a Leöweybe. :o) Ezt a mondatot majd megmutatom neki november környékén, az első dolgozat közeledtével. :o) Izgatottan várjuk a szeptembert, milyen lesz az új suli, az osztálytársak, tanárok... Jöjjön hát a nyár!

Mi történik?

Sok minden megváltozott bennem az elmúlt néhány hónapban. Amikor az ember egészsége egy pillanat alatt előtérbe kerül és orvoshoz jár, kórházba kerül, minden átértékelődik. Fontosak lesznek az emberi kapcsolatok, örülni tud egy napsütéses terasznak is a munkahelyén, mert újra ott lehet. Nem zavarja a tömeg a bevásárlóközpontban, mert újra emberek közt lehet. Szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj.... de a gondolatok itt maradtak. A fontossági sorrend átértékelődött. Alakult egy nagyon jó kis gyógyító varrós délután, Barátnőstül :o).  Pedagógus-napra készültünk, együtt. Az osztályért, a közösségért, szeretettel, izgatottan.

Sajnos az ünnep még sem olyanra sikerült, mint amilyet elképzeltünk. Hiába volt a készülődés, szervezkedés. Most már másképp csinálnám, de ez megismételhetetlen és visszavonhatatlan. Egy szülői közösség is attól érdekes, hogy sokfélék vagyunk, de inkább hallgattam volna a saját érzéseimre, vagy a segítő, jószándékú emberekre, mint a kellemetlen megszólalásokra, amik gúzsbakötöttek, megbilincseltek. De ebből is megint tanultam. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, de fontos a saját hitünk, elképzelésünk szerint cselekedni még ha az nem is tetszik néhány embernek.