Rendezgessünk

Már nagyon régóta tervezgettem, hogy rendet rakok a varrodámban. Mivel igen sok mindent sikerült már az évek alatt összegyűjteni ez elég nagy munkának ígérkezett. És valóban az is volt. A kipakolás viszonylag gyorsan ment. Mindent áthordtam a nappaliba.

Ezután jöhetett a fal, a polcrendszer, a parketta lemosása, felmosása. Kicseréltem a pulton a borítást, ami már elhasználódott. Majd jöhetett a visszapakolás. Persze közben jó néhány dologról már eldöntöttem, hogy feleslegesen őrizgetem, ezért két nagy zsákot is megtöltöttem a papír és egyéb hulladékkal. Más lett a rendszerezés is. Most valószínűleg néhány hétig igen sokszor fogom a varrást keresgéléssel megszakítani, mire megtalálom, amit elraktam a tuti helyre. De olyan szép rend lett és tisztaság!

Ballagás

Anitám elballagott a hétvégén. Olyan gyorsan eltelt ez a 8 év. Két napig ünnepeltünk. Pénteken este a családdal (ami nekem már csak a férjem családját jelenti), szombaton pedig Dia barátnőmékkel, mert náluk is ballagott a lánykájuk. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert nem mosta el az eső sem a ballagást, sem a vacsorákat. Jöhet a nyári szünet, bár Anita most először mondta, amióta iskolába jár, hogy nem bánná, ha már jövő héten lehetne menni a Leöweybe. :o) Ezt a mondatot majd megmutatom neki november környékén, az első dolgozat közeledtével. :o) Izgatottan várjuk a szeptembert, milyen lesz az új suli, az osztálytársak, tanárok... Jöjjön hát a nyár!

Mi történik?

Sok minden megváltozott bennem az elmúlt néhány hónapban. Amikor az ember egészsége egy pillanat alatt előtérbe kerül és orvoshoz jár, kórházba kerül, minden átértékelődik. Fontosak lesznek az emberi kapcsolatok, örülni tud egy napsütéses terasznak is a munkahelyén, mert újra ott lehet. Nem zavarja a tömeg a bevásárlóközpontban, mert újra emberek közt lehet. Szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj.... de a gondolatok itt maradtak. A fontossági sorrend átértékelődött. Alakult egy nagyon jó kis gyógyító varrós délután, Barátnőstül :o).  Pedagógus-napra készültünk, együtt. Az osztályért, a közösségért, szeretettel, izgatottan.

Sajnos az ünnep még sem olyanra sikerült, mint amilyet elképzeltünk. Hiába volt a készülődés, szervezkedés. Most már másképp csinálnám, de ez megismételhetetlen és visszavonhatatlan. Egy szülői közösség is attól érdekes, hogy sokfélék vagyunk, de inkább hallgattam volna a saját érzéseimre, vagy a segítő, jószándékú emberekre, mint a kellemetlen megszólalásokra, amik gúzsbakötöttek, megbilincseltek. De ebből is megint tanultam. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, de fontos a saját hitünk, elképzelésünk szerint cselekedni még ha az nem is tetszik néhány embernek.