Hógolyó gurult hozzám

Hozzám is gurult egy hógolyó Silerikától , nagyon köszönöm, hogy rám gondoltál! :o)

Horoszkópod: Szűz. Azt hiszem igen, alapvetően igen.

Egyéb esemény azon a napon, amikor születtél:

Mivel engem is kiváncsivá tett rákerestem. Ezeket találtam:

Emlékezetes nap volt: 1968. szeptember 18. húsz óra nulla-nulla perc. Létszámellenőrzés a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Kollégiumában. Nem valamennyi kollégiumlakónak, nem is katonai gyakorlat, csak huszonhat elsőéves repülőgépvezető hallgatónak. A délelőtti hallgatói fogadalomtételt követően ez a katonás aktus jelezte, hogy itt valami szokatlan dolog veszi kezdetét. Így indult 40 évvel ezelőtt egy máig tartó nyíregyházi sikertörténet, a polgári pilótaképzés!

és még valami

1967. augusztus közepén kerültem Vácra, a Köztársaság Úti Általános Iskolába. Az új iskola építése 1965-ben elkezdődött ezzel egy időben a Köztársaság út 69. alatti épületet a városszerte ismert "Kőkapu iskolát" 1,5 millió forintért felújították. Cserépkályha került minden terembe, az olajos padlót parketta váltotta fel, az addig nyitott oldalfolyosót beüvegezték. A korszerűsítés ellenére mindenki várta már az új épületbe költözést.A nyolc tantermes iskola 1968-ban készült el és 1968/69-es tanév már az új épületben kezdődött. A költözködés jórészt a tanulók segítségével gyalogosan, kézi erővel, de igazán jó hangulatban zajlott. A felnőttek és gyerekek lelkes örömmel hordták át a rájuk bízott felszerelést. 1968. szeptember 18-án bensőséges ünnepség keretében vették birtokba az új épületet. Az alsó tagozat továbbra is a Köztársaság úti épületben maradt.

Ha nyernél a lottón: Ha nagyon-nagyon sokat, akkor a gyermekeim jövőjét igyekeznék bebiztosítani és valamely rákos beteg gyógyítására létrejött alapítványnak is adakoznék. Jó lenne még utazni, megismerni a világot. Ha kevesebbet... akkor tartalékolnék..., beosztva, gondolva a nehezebb napokra.

Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: Hírtelen két dolog is eszembe jutott. Az egyik az állandó rendrakási kényszer, amit a családom is nehezen visel, pedig már a gyerkőceim miatt sokkal kevésbé látványos, mint régebben. A másik, hogy folyton megpróbálok másoknak segíteni, de ezt nem mindenki szereti. :o(

Ha web-böngésző: akkor google.

Ha koffein: Nem indulhat nap egy 3 in 1 kávé nélkül. Szinte már szertartás… És ooooolyan jó édes. Hmmmm

Színeid ruhában: Feketét, ha nem muszály nem húzok – csak nadrágban. (Túl fiatalon kellett sokáig hordanom.) Ezen kívül szinte bármit. Szeretem a sárgát, rózsaszínt, pirosat... kéket, zöldet, lilát – no persze nem együtt mindet!! :o)

Most mi van rajtad: Szürke nadrág, világosbarna-fehér csíkos fölső, sötétbarna kardigán .. no nesze neked színek, hát ma nem látszik rajtam, hogy szeretem a színeket.

A legutóbbi könyv amit olvastál: Müller Péter: Varázskő című könyve, amelyből már olvashattatok részleteket is itt nálam.

Ha háziállat: 1 db kutya, 3 db macska – ők szigorúan csak kint az udvarbon + 1 db tengeri malac a nappaliban - ketrecben

Amit soha nem választanál háziállatnak: Csúszó, mászó, nyálkás ... no ilyeneket nem szeretnék.

Amit a legjobban szeretsz magadban: Amit egyszer a fejembe veszek... no azt tűzön-vízen át – azt hiszem ezt a családom a rossz szokásomhoz íratta volna velem. :o)

Tíz év múlva ilyenkor hol látod magad: Nagyon szeretném, ha azon emberek körében lennék akik most is velem vannak és meglenne mindenünk, amink most meg van – egészség, munkahely, rokonok és barátok ...

A legutóbbi nagyon jó élményed: Barátnőm üzenete ma reggel Kanadából, hogy könnyes szemmel olvassa a blogomat és nagyon szeretne velem együtt varrni... egy szobában ... egymás mellett... - nekem is hiányzik.

A hógolyót Nina - nak szeretném továbbgurítani!

Megérkezett a nyereményem

Ma megérkezett a nyereményem a Fürge Ujjak - bocsánat Amelie újságtól. Kaptam újságokat, egy szemkörnyék ápoló krémet (ajaj, lehet, hogy tudnak valamit? az éjszakába nyúló varrások kezdenek nyomot hagyni a szemem körül), szépséges Anchor cérnákat - ezekről jó lenne tudnom, hogy lehet e velük pl. keresztszemest hímezni, mert horgolni nem nagyon szoktam :o( és egy levelet, amelyben azt írják, hogy egy negyedéves Fürge Ujjak - na neeeem, Amelie újság előfizetést is nyertem.

Nagyon örültem a meglepinek! :o)


"A boldogság olyan, akár a pillangó, amely mikor kergetjük kisiklik a kezünk közül, ám amikor csendben megtelepszünk menten a fejünkre száll."

Kicsi lány újabb alkotása

Általános iskola 3. osztályában a technika óra keretében varrni tanítják a gyerkőceinket. Nagyon örültem neki, amikor Anitám tegnap este tűt, cérnát és egy darab anyagot kért. Persze már korábban is varrogatott itthon velem, babaruhát, tűpárnát, apró párnát a babáknak, szatyrot.
Ez most mégis izgalmas volt, hiszen nem ültem mellette és nem tudtam "navigálni" az elkészítés menetében. És íme: hazahozott egy telefontartót. Nyakbaakasztóval, rátétes szivecske és pöttyöcske mintával. Még gombot is varrt rá, hogy be lehessen csukni.
Háááát ... talán nem is kell részleteznem mit éreztem, amikor megláttam... De jó, hogy van valaki a családban, aki osztozik velem a varrás örömében, mert a férjem és a nagyfiam időnként csak rábólintanak, ha mutatok nekik valami saját készítésűt és a szemük sarkából meg tudják állapítani:
- Aha, nagyon jó. Tényleg! :o((
Na jó, én is így vagyok, ha egy autó "tudását" kezdik el részletezni nekem. :o)


Ma ajándékot is kaptam, hogy teljes legyen az örömöm. Julcsy nekem ajándékozta sok-sok régi kincsét... Burdák, Fürge Ujjak... egyszerűen csodásak.
Julcsy!!
Nagyon-nagyon köszönöm!! Ígérem jó gazdája leszek ezeknek a fantasztikus újságoknak.

Fejléc Karácsonyra

Annyira örülök! Zsuzsitól megkaptam a Karácsonyi ajándékomat - ezt az édes kis fejlécet! Nagyon köszönöm, nekem tetszik!

Princi blogjában olvastam, hogy bizonytalan ideig zárva a blogja, mert sok vita kerekedett mostanság a másolás, ötlet-lopkodás témában.

Sajnos nem tudok elmenni a téma mellett szótlanul, de ez itt az én véleményem a dologról és természetesen szívesen meghallgatom a Tiéteket is! :o)

Szeretném idemásolni a wikipédiáról a foltvarrás címszóhoz tartozó szöveget:

„A foltvarrás (foltmozaik, patchwork) története igen régi, valószínűleg a szövés feltalálásának idejére esik. A szükség, a szegénység hozta létre, amely során praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból. Az első foltvarró asszonyok minden folton-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is. Így alakultak ki a klasszikus blokk elnevezések. Napjainkra a technika magas szintű fejlődése a foltvarrás területén jelentős változásokat hozott. A varrógépek fejlesztése, elterjedése meggyorsította a varrási folyamatot. A gépesítés azonban nem feledteti, hogy a kézi varrással elkészített művek nagyobb értékűek. Kézzel lassabban, de általában pontosabban varrunk. Az alkotásunk összhatása finomabb, lágyabb. Vannak olyan minták, amelyeket csak kézzel lehet megvarrni (pl. jojó, térbeli virágok stb.) Speciális eszközök, sablonok, ollók stb. segítik a mai kézimunkázókat. Magyarországon néhány kézimunka-szaküzlet árusítja ezeket a kellékeket.”

Az én olvasatomban a foltvarrásban éppen az a jó, hogy a különböző technikákat, ötleteket kézről-kézre adják-veszik egymás között a lányok, asszonyok. Hiszen így indult útjára valamikor réges-régen. Hogyan varrnánk most bármit is, ha annak idején nem adták volna tovább a tudásukat az elődeink.

Szerencsés esetben ezért ülnek össze sokan a közös varrásokon..., ezért kerülnek nyomtatásba könyvek, újságok... ezért teszik fel sokan az internetre. Mert tanulni és tanítani is jó!!

Milyen nagyszerű érzés, ha tudsz valakinek olyat mutatni, amit ő még nem tudott. És megcsinálja... továbbgondolja... és ő is továbbadja... kicsit olyan, mintha adtál volna magadból egy darabkát a Nagy Univerzumnak... Te is tettél bele valamit, csináltál valami hasznosat... valami jót...

Azt hiszem, egy kicsit felfokozott lelkiállapotba kerültem ettől a témától. Elnézéseteket kérem :o). Az én véleményem továbbra is az, hogy csak az tegye közszemlére a munkáját, aki szívesen veszi, ha más is készít hasonlót... mert ugyanolyat, mint tudjuk lehetetlen!

Ma délután elkészült egy pénztárca, amit még Borcsamama mutatott meg nekünk a közös varráson. Igazából nem tűnt bonyolultnak az elkészítése, de a ferdepánttal azért bírkóztunk egy kicsit. Én győztem..., de azért lehetne jobb is. Ilyenkor jönne jól, ha valaki meg tudná mutatni élőben is, hogyan kell pl. ferdepántozni. Az apró trükkök, fogások sajnos nincsenek meg nekem... próbálok ugyan magamtól sok mindenre rájönni, de azért egyszerűbb lenne, ha valaki megmutatná, amit már feltaláltak.. :o)
Ami nagyon tetszett nekem az a mágnespatent felrakása volt. Még nem használtam eddig ilyet, de nagyon könnyű a berakása és nagyon jó használni is.

Újabb xszemes

Megvettem a Keresztszemes magazint és találtam benne sok-sok kedves mintát. Az egyiknek hamar neki is álltam, hogy a nemrég megfestett anyagomra hímezzem. A fonalon nem sokáig gondolkodtam, mert amikor az anyagot megfestettem, már tudtam, hogy a fonalas szatyorból melyiket fogom hozzá választani. Szokatlan volt varrnom olyan öltéseket is, amely nem keresztszem, de úgy látom, már elég sok mintában előfordul. Nem is tudom, pontosan, hogyan kell ezt szabályosan varrni. Egyenlőre próbálkozom vele, nagyon tetszetős.

Jövő héten útjára indítom a Karácsonyi húzogatós játéknál nekem sorsolt blogtársam ajándékát.

Többet most még ezért nem is mutatnék a tegnap elkészített darabból, majd amikor már ő is a kezében tartja, megmutatom az egészet.

És egy kis olvasnivaló még mindig Müller Péter: Varázskő című művéből
"Gyakran tapasztalom, hogy nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács. Aki lefordítja nekünk, mi jár mások lelkében. Mik azok a titkos gondolatok, ki nem mondott érzések, meg nem fogalmazott félelmek, melyeket nem értünk.
Miről hallgatnak?
Nem tudjuk. De sajnos a baj még ennél is nagyobb.
Én ugyanis nemcsak a gyerekemet, a feleségemet sem értem!
Nem tudom, miért hallgat, és miről hallgat. És ha mond valamit, nem értem néha, hogy mi van a szavai mögött. Mire gondol, vajon? Sajnos már nem él az anyósom. Így aztán nincs senki, akitől megkérdezhetném:
- Tessék mondani, mit mond a kedves lánya?
Pedig de jó lenne! Egy angyal, aki megfejtené, mi jár a fejében. Mit érez, mi az amit némán közölni akar? És mi az, amit el akar rejteni? Még önmaga elől is. Amiről ő se tud, talán.
Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először is nem tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg.
A szavakat érti, persze. A mondatokat is.
Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti."

Örülök

Néhány hete olvashattátok a blogomban, hogy a Fürge Ujjak (most már Amelie) című újsághoz ajándékként kapott szatyrot "feldíszítve" elajándékoztam kedves Barátnőmnek.

Mivel a szatyorral pályázni is lehetett - az újsághoz e-mailben eljuttatott fényképpel - én is beküldtem a szatyorról készült fotót.

És itt jön az örömöm:
A ma kézhezkapott újságban benne van a fényképe a szatyromnak és mellette egyik nyertesként a nevem. Az ajándék meglepetés lesz, így még nem tudom, hogy minek is örülök valójában..., de nem is ez a fontos. :o) Nagyon örülök!!



“Az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória, hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.” (Will Smith)

Játék Ninával

Aki szereti a Xszemest jöjjön játszani Ninával!

Hangulat

Ma nem tárgyat szeretnék nektek mutatni "csak" egy érzést. A mai hangulatomat:

Útunk során annyi emberrel találkozunk, akik mind különbözőek, egyéniségek, egy-egy megismételhetetlen csoda. Egy ideig együtt megyünk az úton, mert az útelágazásnál erre kanyarodtunk - és ő is. Akikkel közelebbi kapcsolatba kerülünk, ha akarjuk, ha nem, de hatással vannak ránk. Ráhangolódunk az érzéseikre, ha figyelünk rájuk - megérezzük bánatukat, örömüket. Batyukat cipelünk - ki ilyet, ki olyat. Ha ezen az útvonalon az én batyum kisebb, felajánlom, hogy segítek vinni az övét. De hol van a határ, meddig segítsek vinni a batyut?? Jó ha én viszem? Vagy inkább próbáljam meg meggyőzni, hogy pakoljon ki belőle néhány dolgot? Hol kell - egyáltalán kell e - azt mondanunk, hogy ezt a problémát nem tudom megoldani helyetted?? Szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan. Félek, hogy ahelyett, hogy segítenék mindketten leülünk a batyunk mellé a földre. Akkor pedig mindketten rosszul fogjuk érezni magunkat. Ez nem segítség. Meddig lehet elmenni a segíteni "akarással"? Ilyenkor eszembe jut a SZERETET, ami oly sok mindenre gyógyír a lelkünkben. Szeretettel közelítek... talán segíthetek sok-sok szeretettel és figyelemmel...

"Tatiosz: Tartalékok
Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az Élethez kell. Ekkor az életünk is kétszerannyit ér. Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett; megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat az élet mindennapos kellékei. A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondolkodott az egyről: még egyet rendelt melléje, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet. Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik."

Kik ők?

Lehet, hogy már nem is ismertek rájuk. Utoljára akkor láthattátok őket, amikor még félkész állapotban voltak és ötletelés címen a segítségeteket kértem, hogy hogyan is készüljenek el. Sok ötletek kaptam, amit mégegyszer köszönök.

Így alakult, hogy - bár ugyan azt a sablont használtam - mégis többféle technikával készültek. Van amelyik matricafestékkel, van amelyik papír-ragasztással, van amelyik "csak" a kislányom keze által kiszínezve és van amelyik varrva lett.

Mind külön "egyéniség lett. A puttonyukba még egy-egy szem szaloncukor kerül majd.

A hétvégén készült még ez a "kétlábonjáró" kis karácsonyfa is. Anitám kis osztálytársnője aludt itt nálunk és mivel nagyon jól elvoltak a lányok ajándékként készült a kislánynak ez a Colett blogjában látott édes kis ötlet.

Apró piros masnikkal díszítettem.












Vidám kis darab lett és nagyon örült neki a kicsi lány.

Nagyon szeretem a hétvégéket. Jólesik, hogy reggel magamtól ébredek és nem óracsörgésre. Ébredés után még van egy kis idő olvasgatni is. Müller Péter: Varázskő című könyvét olvasom, amikor épp nem varrok ...
Ebből szeretnék most egy apró idézettel kedveskedni nektek:
"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Hozd helyre magad, naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal.
De Te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára.
És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."

Xszemes

Az elmúlt néhány estén egy kicsit visszatértem az egyik régi kedvenchez - ez pedig a keresztszemes. Ahogy egyre korábban sötétedik és egyre hidegebb van kint, szívesen kucorodok egy fotelba. Halk zene, hangulatos kis lámpafény, egy forró tea és egy kis varrni való ...

Szívesen varrogatom ezeket az apró mintákat, mert hamar elkészülnek és már ki is találtam, hogy a foltvarrással hogyan tudom majd "összeházasítani" őket, hogy aztán a Karácsonyfa alá kerülhessen majd valahol, valakinek.

Edige blogjában olvastam, hogy ő festeni is szokott anyagokat a keresztszemes hímzésekhez. Festettem én is néhányat. Amikor a kislányom meglátta a zöld és sötétkék fortyogó leveket a fazékban, undorral kérdezte: - Fúúj, Anya mi ez a gusztustalan, ez lesz a vacsora??!

Amikor elmondtam neki, hogy anyagokat főzők megnyugodott: - Ja, akkor szép! :o)

A kék elég sötét lett, de szerintem jól fog mutatni rajta a világos fonal. Így aztán tényleg végtelen lett a variációk száma.

Felteszem a minták "térképét" is, talán kedvet kaptok ezekhez az apró, gyors sikert ígérő munkákhoz.

Csendes, békés estéket kívánok nektek!

"Üzenget a tájnak a tél,

közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél

első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak

ámuldoznak avítt csodákon:

Békével telítődik a völgy,

csönd gyűlik földünkre, bársony,

- egyszer csak, egyszer,

angyalok szállnak alá zizegő szárnyon,

Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér,

- kivirágzik minden madárnyom." (Csanádi Imre)

Hamarika megmutatja

Hamarika
megmutatja nektek is, hogy kell ezeket a gyönyörű csillagot hajtogatni.

Amit tanultam

Hamarika mutatta meg nekünk ezt a nagyon aranyos

Karácsonyi díszt hétvégén, a közös varráson. A készítése kicsit olyan, mint ha origamiznál, alig kell hozzá pár öltés, de azt viszont fontos, hogy hová teszed.

Jó dolog készíteni, izgalmas, ahogy a szirmok egyenként kialakulnak. Persze, mint minden foltvarrásnál, itt is nagyon fontos, hogy nagyon pontosan oda kell hajtani a csücsköket a helyükre, hogy valóban szép legyen.

“Abban nincs semmi csodálatos, ha valaki másnál kiválóbbak vagyunk. Igazi csoda a korábbi önmagunkhoz képesti kiválóbbságban mutatkozik meg.”

(hindu közmondás)

Az első közös varrás ...

Tegnap reggel nagy izgalommal indultam el életem első közös varrására. Más foltvarrókkal sem találkoztam még személyesen, csak interneten keresztül ismertem néhányatokat.
Amikor beléptem a terembe, mintha egy csicsergő madarakkal teli madárfészekbe pottyantam volna. Nagyon sokan voltunk, helyet kerestem magamnak, aztán a fényképezőgéppel a kezemben elindultam felfedező útra. Amikor az egyik asztalon megláttam Borcsamama "gyermekeit" már tudtam, hogy Ő valahol itt lesz. De hogyan fogom megismerni?? Ekkor valaki elkiálltotta magát, hogy "Borcsa!!" és a velem szemben álló hölgy visszaszólt, hogy "Tessék?". Mosolyogva mutatkoztam be neki. Innen már gyorsan pörögtek az események, Borcsa megtalálta a többi Topikos "lánykát" is. Így hamarosan személyesen is megismerkedhettem Szömörcével, Gabiczával és Hamarikával.
Mindenki nagyon készségesen mutatott valami "könnyen" (azért ez még nekem nem biztosa, hogy az lesz) elkészíthető apróságot. Hamarikától egy "hajtogatós" karácsonyi díszt tanulhattunk meg, Gabiczától egy aranyos kis ajándék-tasakot, Borcsamama pedig megmutatta a hajtogatható pénztárcája elkészítését.

Ezen kívül még country stílusú fenyőfadíszek, teáskanna alakú kulcstartó és papucs formájú szemüvegtartó elkészítését tanulhattuk meg. Én nem varrtam egy öltést sem - bár elvittem a hozzávalókat - mert nem tudtam volna a fenekemen megülni ebben a látványban gazdag színes forgatagban.

Sajnos nem tudtam túl sokáig maradni, mert még az esti "batyusbálra" kellett készülnöm, de nagyon jól éreztem magam és nagyon sok mindent tanultam.

PIF 3. - nyertesei

Kicsit "formátbontok" a játékkal kapcsolatban. Mivel összesen 4 jelentkező volt a játékra, így a mind a négyen kaptok tőlem ajándékot.

Az ajándék csak a jövő év elején fog megérkezni hozzátok, hogy maradjon valami izgalmas Karácsony utánra is. :o)

Nyerteseim:

Ejjkukk

M.I.Eszter

Exit

Katafolt

Kérlek benneteket, hogy küldjétek el a neveteket és címeteket, hogy az ajándékok célba is tudjanak érni.

(Exit-től már megkaptam, köszönöm.)

Mojszejev

Ma este egy kicsit kiruccanunk a Barátnőmmel. A Mojszejev együttes jön Pécsre és mivel mindketten erősen kötődünk a tánchoz - ő néptáncol, én szintén néptáncoltam és versenytáncoltam is néhány évig - úgy döntöttünk, hogy ezt nem szabad kihagyni.

Egy kicsit róluk:

Az 1906-ban Kijevben született Igor Mojszejev nevét a róla elnevezett stílus tette ismertté, amelyet a különböző népek táncai és a hagyományos balett elemek ötvözésével alakított ki. Moszkvában a Nagyszínház stúdiójában tanult táncolni. 1924-ben már a Bolsojban táncolt, s hamarosan szólista, majd balettmester lett. A húszas-harmincas években gyalog és lóháton bejárta az országot, ismerkedett a különböző népek táncaival, gyűjtötte az élményeket és motívumokat. A nevét viselő, világhírű táncegyüttese 1937 februárjában alakult. Mojszejev sokat küzdött a ”felkent" szakértőkkel, hogy érvényesíthesse elképzelését - a cselekményesség erőteljes kifejezését a táncban, továbbá a néptánc és az akadémikus balett elemeinek ötvözését -, de táncosaival is, amíg kialakította saját stílusukat. Első műsoruk, „A Szovjetunió népeinek tánca" azonnal ismertté tette őket. Később következtek a cselekményes balettek, az eltáncolt életképek. Az egyedülálló műfaj, a szcenikus néptánc sok gyötrelmes munka során alakult ki. Különleges képességű és képzettségű táncosokra volt szükség hozzá, s az utánpótlás biztosítására 1943-ban az együttes táncstúdiót alakított. Az együttesbe kerülni rang volt, Mojszejev maga válogatott a jelentkezők között, nagy hangsúlyt fektetve az alkalmasságra, tehetségre, s a lányok esetében a szépségre is.Igor Mojszejev művészetét számos rangos kitüntetéssel díjazták. A Szovjetunió Népművésze, többszörös Állami-díjas, a Lenin-rend birtokosa volt, megkapta a Dance Magazine díját és az amerikai tánc-Oscart, a Francia Nemzetgyűlés tiszteletbeli tagjává választotta, és Magyarországon is kitüntették. Századik születésnapja alkalmából Vlagyimir Putyin orosz államfő Igor Mojszejevet lakásán kereste fel, hogy átadja neki a legújabb kitüntetést. 2007 novemberében halt meg, 101 évesen, de a társulat azóta is sikeresen működik.A társulat közel háromszáz műsort vitt színre, máig rendkívül népszerű hazájában és a világon mindenhol. Mojszejevéket mindig a tökéletes felkészültség, a gazdag koreográfia, virtuozitás, a zene, valamint a stilizált népviseletek nyújtotta káprázatos látvány összhangja jellemezte, jellemzi. Az együttes több mint hatvan országban járt már és több mint százhatvan külföldi turnét tudhat maga mögött. Budapesten 1946 óta tíz alkalommal szerepelt nagy sikerrel, legutóbb 2002-ben.

Ajándékot kaptam ... de még nem karácsonyit

Kedves Kolléganőm tegnap említette, hogy rendet fog rakni a ruhásszekrényben és végre kidobál egy csomó ruhát, amire már nincs szüksége. Én rögtön a szívemhez kaptam, hogy ezt ne tegye! Megkértem, hogy szóljon legyen szíves, amikor a kukájuk mellé helyezi azt a bizonyos reklámszatyrot, mert akkor én ott fogok állni - nehogy a "kukamanó" áldozatául essenek a ruhák.
Nem túl régóta foglalkozom a foltvarrással, de részemről teljes a szerelem azóta az anyagokat illetően, még ha azok "csak" jobb sorsot megélt ruhadarabok is. Nagyon örültem ma reggel, amikor Kolléganőm kezembe nyomta a szatyrot, tele férfiingekkel, amiken még kincsnek számító gombok is vannak. :o) Azonnal megnéztem, megtapogattam őket. Hmmm, jó kis foltnak való anyagok. Jaaaaj, csak a párom előtt érjek haza, mert ha meglátja, hogy még viszek haza egy nagy szatyor anyagot... :o))) Úgy szeretnék még több időt varrással és még kevesebbet alvással tölteni. :o)

És egy idézet, az időről, amely mindig olyan kevés:

"Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett." (Wass Albert)

Újabb tombolatárgy készült

Tegnap este újabb tombolatárgyak készültek el, a szombati batyus bálra. Bár könnyűnek gondoltam, amikor elterveztem, hogy néhány egyszerűbb képet, majd csak "simán" bekeretezek egy másik anyaggal, azért még sem volt ez olyan egyszerű. Összességében 3 és fél órámba telt, amíg elkészült.

Kedves ismerőseink Olaszországban jártak, hétfőn éjjel érkeztek haza. Ajándékba egy hatalmas, csudaszép kuglófot kaptunk. Olyan nehéz volt a doboza, hogy azt gondolták a gyerkőceim, még tányér is van hozzácsomagolva. :o) Nem volt! Volt viszont egy fehér kis zacskóban porcukor, amihez használati útmutató is tartozott. Bele kellett önteni a zacskóba a port - a kuglóf mellé - és alaposan összerázogatni. Az eredmény egy "hólepte" kuglóf lett és nagyon finom ! Erről nem tudok fotót mutatni, mert az éhes kis "madár"sereg azonnal meg is akarta kóstolni reggelire, de ilyen volt még behavazódás előtt.

Ma egy vicc jutott eszembe - talán épp a kuglóf hatására:

Két férfi beszélget:

- Megőrizte a feleséged azt a gyönyörű lányos karcsúságát?

- Mi az, hogy megőrizte, megduplázta!