Csipkés neszi és keresztszemes

Csak egy aprócska neszi, magenta színben, csipkével, a korábban készített táskához, ajándékba. Persze a neszi másik felén ott van a nyuszi is :o), de az maradjon meglepetés az ajándékozottnak.

Az utóbbi időben esténként újra keresztszemest varrogatok. A nyaralásra is ezt vittem magammal, hogy ne kelljen teljesen nélkülöznöm az alkotás örömét. A Lizzie Kate SAL újabb darabjai készültek el.

Ebben a nyaralóban töltöttük az elmúlt hetet. A család kedves Barátaink. Most végre az időjárás is kegyes volt hozzánk. (A kép nem most készült :o))

Parlagfű

Egy kis érdekesség mára... a parlagfűről.

Kékfestő teknős

Bevallom nem annyira a hagyományőrzés, mint inkább a játékos kedvem hozta úgy, hogy épp a teknős páncélja készült a kékfestő anyagból. :o)

A páncéljába rejthető bármilyen apró kis ajándék, édesség, ékszer...

Remélem, hogy a megajándékozottnak is tetszeni fog.

Ha van időtök még egy-két kattintásra, szívesen veszem szavazataitokat a Goldenblogon, az egyéb kategóriában. Az egyszerűség kedvéért itt jobbra fent megtalálhatjátok a kis ikont, amelyre kattintani kell. Nagyon köszönöm, @X-nek és Maminti-nek is, hogy felhívták rá a figyelmemet, miszerint már zajlik a szavazás :o)

Szives táska

Még Faddon, a táborban tanultuk ezt a szövött, szives technikát. Nem is gondoltam volna, hogy az egyszerűnek látszó kiszabott darabok összefűzésével milyen mutatós minták varázsolhatóak.

Most az egyik ott készített szivecske ezen a táskán nyerte el végső helyét.

Ez egy jó kép lett, olyan mint ha domború lenne a minta :o)

Záródásul egy nagy kék behúzott gombot és vékony zöld bőrcsíkot kapott.

Itt pedig a zsebek, ketten vannak :o). Egy bővebb a telefonnak, pzs-nek és egy másik igazolványnak, bérletnek.

A táska a Meska polcomra került.

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva: tegnap kipróbáltam a Callanetics tornát. Mivel még mindig érzem azt az egy pontot, ahol belenyilalt a derekam "óvatos" mozgást kellett választanom. Nos, ez az. Viszont attól, hogy minden gyakorlatot nagyon lassan kell csinálni sokkal jobban lehet figyelni az izmok munkáját. Így elsőre tetszett...

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!

Nagyon köszönöm a sok kedves hozzászólást az előző bejegyzésemhez!

Ahogy átgondoltam a lehetséges okokat, megint csak oda jutottam, hogy nem figyeltem eléggé a belső hangra.

Szeretek tornázni, futni, mozogni. Ha néhány hét kimarad, akkor már érzem magamban a feszültséget, tudom, hogy valamit mozognom kell, hogy megint jó legyen a közérzetem.

A nyaralás előtti hetekben egy kicsit zsúfoltra sikeredett a program. Festésbe kezdtünk - a gyerekszobák festésébe. Nagyon szerettem volna, ha nyaralni már úgy megyünk el, hogy minden tiszta és rendben van. Persze a torna elmaradt. Sem időm, sem energiám nem volt rá... és helyem sem, mert szinte minden holmi a gyerekszobákból a nappalinkba került.

Néhányszor át is villant az agyamon, hogy milyen jól esne egy fél óra pilates... aztán el is hessentettem a kósza gondolatot. Talán, ha hangosabban gondoltam volna :o)) jobban odafigyelek a figyelmeztető jelekre.

Ülőmunkát végzek, ülök varrás közben is, amikor csak úgy repül az idő, hogy fel sem tűnik néhány óra egyhelyben, egyhelyzetben. Nagyon kell a mozgás!!

Szívesen venném, ha elmondanátok, akár csak egy "bejelöléssel is" itt az oldalsávban, hogy ti szoktatok e tornázni, érzitek e szükségét a mozgásnak a varrás mellett?

Emlékezetes nyaralás

Az elmúlt 10 nap igazán emlékezetes marad majd. Bár nem elsősorban a pozitívumai miatt. Múlt héten kedden este szépen összecsomagoltam, hiszen szerdán délelőtt indulni készültünk a Balatonra. Szerda reggel még volt egy kis tennivalóm, ám amikor lehajoltam a szekrényhez olyan erős fájdalom hasított a derekamba, hogy nem tudtam kiegyenesedni. Potyogtak a könnyeim, amíg elértem az ágyig, de a lefekvés sem volt egyszerű. A családom aggódva figyelte, hogy mi történik. Nekem végigfutott az agyamon az összes lehetséges variáció, aztán úgy döntöttem, hogy nem ronthatom el a családi nyaralást és négykézlábra ereszkedve lekúsztam az ágyról. A gyerekek felajánlották, hogy bepakolják a még szükséges holmit a táskákba, majd az autóba. Nem tudom leírni, hogy milyen kínokat éltem át, amíg eljutottunk Fonyódig, bár a fájdalomcsillapító tapasz már félúton hatni kezdett. A szállásra érve elhelyezkedtem egy fotelban, amíg a többiek behordták a csomagjainkat az autóból. Mivel sütött a nap és a Balaton vize is jónak ígérkezett úgy döntöttek, hogy lemennek fürdeni egyet, amíg én pihenek. Csak hogy igen hamar kiderült, Dávid összes ruhája és az összes törölközőnk az emeleten maradt, otthon, Pécsen. Mivel a fiatalok pakoltak le mindent a szobájukból, csak azt hozták el, ami a táskában volt, ami a táska mellett állt halomban, azt nem. :o(

Gyors fejszámolás következett, hogy Dávid új ruhakollekciója kerül-e kevesebbe, vagy egy oda-vissza út újra Pécs-Fonyód távon. A fiúk az utóbbi mellett döntöttek, már csak azért is, mert Dávid nem szeret vásárolni :o) pedig Anita felajánlotta neki, hogy szívesen segít, mert ő viszont igen.

Így hát nekem maradt a pihenés - bár időnként mintha valaki erősen hátba szúrt volna :o(( - Anita igyekezett elfoglalni magát, a fiúk pedig hazamentek a ruhákért és törölközőkért.

Másnapra az időjárás már elromlott és leginkább ez a kép volt a jellemző:

A következő napokban a fürdés csak melegvizes gyógyfürdőben volt lehetséges, ami viszont a derekamnak is nagyon jót tett. Napról-napra egyre jobb lett, enyhült a fájdalom. Már kirándulni is tudtunk menni a közeli kilátóba.

Majd Kapolcson jártunk, a Művészetek völgyében:

Igazából - a fájdalmat leszámítva - egészen jól sikerült nyaralás lett. :o) Ami pozitívum: nem égtem le a napon és napszúrástól sem kellett tartanunk. Hétfőtől már dolgozom, így jöhet a jó idő!!

Hideg kékség

Az elmúlt néhány napban a varrókuckóm a tetőtérben már szaunaként is működött. Nagyon meleg tud lenni benne. De igazából kedvem sem volt túl nagy alkotásokhoz. Ezért csak egy kisebb neszeszer készült, hideg kék színben, hideg műbőrből.

A horgolás még korábban készült. Szoktam olyat, hogy csak horgolgatok valamit - mert a táskámban mindig ott lapul a fonal, meg a horgolótű a könyv társaságában :o) - a "jó lesz majd valamire" önfeledt érzésével. Most ide kívánkozott...

Gyermekkorunk kedvenc ételei

Dorka játszani hívott.

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.

Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!

A legkedvesebb étel, ami a gyermekkoromat idézi a reszeltkrumpli. Nagypapám istenien készítette és meg is tanultam tőle. Igazából semmi különös, csak az olajon megfuttatott hagymára pirospaprikát szórunk, majd rá kell tenni a sajtreszelő méretű lyukon lereszelt nyers krumplit, megsózni, enyhén borsozni és fedő alatt nagyon pici lángon addig párolni, míg a krumpli megpuhul. Ehhez a mennyei körethez rántotthús és kompót dukált. Imádtam az édes kompóttal a rántotthúst. :o)

Akiktől szívesen olvasnám gyermekkoruk kedvenc ételét:

Mmama

Bruercsi

Silerika

Ági

Noémi

Csíktechnika

Ahogy Erika fogalmazott az előző bejegyzésem hozzászólásánál, "olyan cuki kis képeket sikerült feltennem" :o)

Ennek az volt a magyarázata, hogy a táborban leginkább olyan képek készültek, amin sok munka szerepel együtt, többen vagyunk rajta. Mivel nem kértem a többiektől engedélyt, hogy munkájuk szerepelhessen a blogomon, így nem szerettem volna feltenni - pedig gyönyörű munkák születtek - ezért kivágtam az enyémet a nagy képből. Hát, így sikerült olyan aprócskára. Tegnap a saját udvarunkban lefényképeztem az ágytakarómat, így most nagyítható képet hoztam nektek. Sajnos még nincs teljesen kész, de már "csak" hátlapozni, tűzni kell :o)).

A minta csíktechnikával készült. Izgalmas volt látni, hogy hogyan is alakul a minta és tényleg, ahányan voltunk, annyi félét mutatott, hiszen mindenki más színekkel dolgozott.

Táborban voltam

Az idén is ott lehettem Faddon a foltvarró táborban. Tavaly nagyon fáztunk, idén olyan forróság volt, hogy folyamatosan ömlött rólunk a víz. De mit is számít ez, amikor reggeltől késő éjszakáig varrhattunk, megállás nélkül. :o)

Leginkább ez a kép volt ránk jellemző Zsuzsa barátnőmmel:

De reggelenként, ébredés után még jólesett a séta a vízparton. Csend, nyugalom és nagyon finom illat:

Az első másfél napban ágytakarót készítettünk, csíktechnikával:

Majd egy zsinórvarrással díszített képet, díszpárnahuzatot, ki mit készít belőle:

Végül a harmadik napon a fűzött szívek technikájával ismerkedtünk. (Az enyém a kép tetején a zöld-kék színösszeállítás.)

Fantasztikus 3 nap volt, ismét. Sok jókedvű, varrni szerető lány és asszony együtt. Nagyon jól éreztem magam, tegnap délután így búcsúztunk egymástól: Jövőre veletek, újra!