Karácsonyi díszek

Már én is készülök a Karácsonyra. Ez idén a foltvarrás megismerése kapcsán sokkal előbb kezdődik, mint a korábbi években. Nagyon élvezem, hogy listát készítek kinek, mit szeretnék adni. Milyen színeket, formákat képzelek el hozzá. Akinek ismerem az otthonát, ízlését - megpróbálom kitalálni, hogy minek örülne, mi illik hozzá. Az elmúlt napokban készítettem néhány karácsonyfa-díszt, de még nem döntöttem el kinek is ajándékozzam. :o) Ha megmarad nekem, az sem lesz nagy baj, mert teljesen véletlenül ez az én otthonomban is jól mutatna a Karácsonyfán.

Mohácson ...

Ma Mohácson jártunk Apukámnál. Gyönyörű volt az idő, ezért elsétáltunk a Dunapartra. Engem mindig megnyugtat a víz közelsége. Nagyon szépek voltak a fák, ahogy az ezernyi őszi szín visszatükröződött a víz felszínén. Nem tértem haza üres kézzel. Séta közben találtam őt, egy négylevelű lóherét. :o) Elgondolkodtam szerencsém lesz? Dehogy!!! Hiszen nekem szerencsém van. Van két gyönyörű egészséges gyermekem, azok az emberek vesznek körül, akiket szeretek és akik szeretnek, van munkahelyem, van hol laknom ... Ugye milyen szerencsés vagyok?
Apukámtól kaptam egy hatalmas szatyornyi cérnát. Egy megszűnt varroda elfekvő készlete. Sajnos nem tudom, hogy ezeket tudom e használni a varrógéphez. Utána kell néznem, hogy van e valamiféle megkötés a cérna vastagságát, minőségét illetőleg a varrógépem leírásában.


"Hatalmas, csöndes tér tartja ölelésében az egész természetet, Téged is." (Eckhart Tolle)

Kicsit szomorúan

Ez a nap az emlékezés napja is. 25 éves voltam amikor Édesanyám elment. Azt hiszem akkor lettem felnőtt... Ma este gyertyát gyújtok a sírjánál, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Még lehetett volna ő is Nagymamája a gyerkőceimnek, de ez sajnos nem adatott meg.
Emlékezzünk ma azokra, akik mindig velünk vannak, még sem láthatjuk és ölelhetjük meg őket.
"A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet ÖRÖK." (Eckhart Tolle)

Egy kicsit remeg a kezem. Olyan érzés, mint amikor kamaszkoromban kinyitottam a Naplónak szánt üres füzetet... Abban az volt az izgalmas, hogy nem mutattam meg senkinek, ennek most épp az az érdekessége, hogy megmutathatom mindenkinek.

Mindig is vágytam egy olyan kuckóra, ahol egy kicsit magam lehetek a saját gondolataimmal kizárva a külvilág zaját. Talán most megtaláltam... Jólesik esténként, hétvégén egy kicsit délután is leülni ebbe a kis sarokba, ami az én varrósarkom. Ilyenkor elvarázsolódom az anyagok, cérnák, álmok, elképzelések varázslatos világába. A gyakorlati tudás még némi akadályt jelent, hogy mindazt megvalósítsam ami az elmémben megszületik, de idővel remélem már nem így lesz. Szeretnék sok-sok időt eltölteni a kuckómban és megmutatni nektek mindazt, amit sikerül alkotnom.
Fogadjátok hát szeretettel!
Örülök, hogy itt lehetek!