Kalapos Zsuzsi

Van egy-két kolléganőm, akivel már 18 éve együtt dolgozom, bár a cég közben változott "alattunk". Többen is közülük többet jelentenek mint szimpla kollegina, a kapcsolatunk sokkal inkább Barátság, bár van jó pár évnyi korkülönbség köztünk, de ez sem probléma. Nos G.-nak (nem írnám ki a nevét, mert nem kértem hozzájárulását) a héten volt az 54. születésnapja. Másik kolléganő-barátnőmmel A.-val kitaláltuk, hogy mivel alig mozdul ki otthonról csak úgy szórakozás címen, elcsábítjuk egy csajos délutánra, holnap. Elvisszük moziba... kellemes kis romantikus filmre... aztán egy tea, egy süti... jó kis beszélgetős délután.
Nagyon örült a meghívásunknak. :o)
Gondoltam, hogy valami "maradandót" is tudjunk adni varrok neki egy "képeslapot". Ehhez Kalapos Zsuzsi alakját hívtam segítségül. Nincs még kész a képeslap. Ma rávarrtam már Zsuzsit és a szöveget is megírtam, de a szépítés, alakítás még holnap délelőtt folytatódik.

Elindult

A tegnapi segítségetekkel - amit nagyon-nagyon köszönök - sikerült befejeznem a 3. PIF ajándékot is. Ma útjára is indítottam, Exit várhatja nagy izgalommal. :o))

Amint megérkezett hozzá az ajándék, már képeket is tudok mutatni róla nektek.

Elakadtam

Sajnos elakadtam a varrásban. Szeretnék szegélyt, keretet készíteni, de nem sikerül. Tegnap este elővettem az összes foltvarrós könyvemet, találtam is leírást erre vonatkozóan, de mivel nincs hozzá kép, sem rajz - nem értem. :o( Mindig is könnyebben értettem meg dolgokat, ha rajzon, képen láthattam. Ha valaki esetleg tud internetes fellelhetőséget, amelyben képek, ábrák szerepelnek, hogy hogyan kell egy keretet elkészíteni, amely hasonló egy képkerethez - vagyis a sarkokban 45 fokban találkoznak az illesztések - azt nagyon megköszönném.

Amíg lapozgattam a könyveket, egy érdekes dolgot találtam Dolányi Anna könyvében:

"Bátorító

Elérkeztünk könyvünk utolsó lapjaihoz. A könyvben található klasszikus motívumok többszáz lehetőséget kínálnak az induláshoz. Előbb-utóbb úgyis mindenki elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy maga is tervező lesz. A foltmozaik-készítés talán legszebb tulajdonsága az, hogy alkotó tevékenység, önálló gondolkodásra ösztönöz. Kezdjünk egy kisebb munkával, például párna varrásával. Az első blokk készítésekor talasztaljuk, hogy mi mindenre kell ügyelni. Az elkészült munka sikerélménye ad majd bátorságot, hogy nagyobb vászonba vágjunk az ollóval.

Később elszakadhatunk a sablonoktól. A szabályok arra (is) valók, hogy megkerüljük őket. Kifogyhatatlan lehetőség rejlik a különböző anyagok kombinációjában, egy-egy darabka szövetben, csipkében. Bizonyos esetekben a legkisebb folt is kincs lehet!

Régi, több népnél előforduló hagyomány a kézimunkázó asszonyok között az, hogy alkotásaikba szándékosan hibát ejtenek. A beduin asszonyok azért, mert "csak Allah lehet tökéletes". Hasonló megfontolásból Krisztusért az amerikai pionír asszonyok akarattal vétették el olykor a munkát. Nyugodjunk meg, velünk elő fog ez fordulni minden vallási megokolás nélkül is ... "

(Dolányi Anna: Folton-folt)

Játszatok Noémivel!

Naomi blogja hamarosan szülinapját ünnepli.

Gratulálok! Kívánom, hogy legyen még sok-sok bejegyzésed!

Játszatok vele Ti is!

Ébredés

A kép eredeti helye: http://merengo.hu/galeria/321

Anita hétfő reggel óta egyedül ébred, óracsörgésre. Korábban Dávidot és Anitát is én ébresztettem, Dávidot néhány perccel később, mert ő hamarabb elkészül és így nincs szükség forgalomirányításra a fürdőszoba ajtó előtt.

Tegnap Anita egyedül ébredt, majd átment Dávid szobájába, hogy őt is felkeltse. Nagyfiam hétfőn este mondta Anitának, hogy ne ébressze őt fel, amikor csörög az óra, mert neki még van néhány perce ilyenkor, azt szeretné kihasználni és inkább annyival is többet aludni.

A mai reggelünk:

Anitánál csörgött az óra. Felkelt. Lábujjhegyen átment Dávid szobájába, majd suttogva:

- Dávid... te csak aludj még nyugodtan néhány percig... neked még nem kell most felkelned.

Dávid persze először dühös volt, aztán jót nevetett a takaró alatt, majd néhány perc múlva felkelt és közölte a húgával:

- Anita... köszi, hogy ma reggel nem ébresztettél korábban :o))

Itt tartok most:

Kuckófejezetek

Ezen a hétvégén is sikerült egy kicsit közelebb jutni a "kuckóba-költözés"-hez. Már van benne áram is :o) és az aljára felkerült a gipszkarton, valamint a hungarocel-borítás. Így lentről nézve már majdnem kész. Férjem összehegesztette az állványt, amelyre majd ráerősíti a bútorlapot, így lesz a pult, aminek a tetején szabni tudok, az aljába pedig sok-sok mindent pakolni.

Gyönyörű napsütés volt ma nálunk. Így délután elsétáltunk a Barátnőmékhez, akik a közelben laknak. A lányaink egyidősek, szeretnek együtt játszani mi meg beszélgetni. Sajnos a hét elején betörtek hozzájuk... nagyon el volt keseredve. Elvitték az összes ékszerét, fényképezőgépet és a pénzüket. Minden szekrényt kitúrtak, mindenüket átforgattak... Nem is igazán lehet ilyenkor vigasztaló szavakat találni.


Ezeket a képeket útközben készítettem az utcánkban:

Házikóm 2

Készül a keresztszemes házikós .... és persze varrom a képet is, amiről a képek majd később...

Szárnypróbálgatások

Annyira jó ötlet született a fejemben... de miért nem azt látom a kezem alatt is?? Hmmm... Nagyon nehéz... Nem tudom, hogy sikerül e, de azt elhatároztam, akár milyen ronda lesz is, megmutatom nektek... :o))))

Házikóm

Ahogy nézegettem a keresztszemest varró lányok blogjait, beleszerettem az általuk készített apró házikókba. Nagyon szerettem volna én is egy ilyen mintát varrni.

Képzeljétek Edit megajándékozott egy mintával. (Sajnos ezen a borús napon nem sikerült jobb felvételt készítenem róla.) Nem eredeti pici kép méretűt szeretnék készíteni belőle, hanem nagyobbra varrom, mert - bár ezt nem írtam az idei terveim közé - szeretném sok szép dologgal díszíteni a házunkat. Eddig szinte csak ajándékba varrtam, de most ezzel a képpel már konkrét elképzelésem van, hogy hová szeretném tenni. :o)

Drága Edit! Nagyon köszönöm, igazán nagy örömet szereztél vele!

Amíg a gyerekeim ma kint szánkóztak az utcán, a szemben lakó szomszédunk kiszaladt és Anitám kezébe nyomott két kis apró falovat. Néhány éve költöztek ide Erdélyből, a családfő fafaragással foglalatoskodik. Időnként meglepi a gyerekeimet is egy-egy saját készítésű csodával.
Már egész állatseregletünk van. Nagyon szépek és különösen értékesek nekünk, hisz mind egyedi darab, amiben sok-sok munka van.

Jégpáncél és Miner.hu

Mivel ma nem kellett iskolába menni a rendkívüli időjárási helyzet miatt, én is itthon maradtam a gyermekeimmel, szabadságon. A házi feladat: törjünk utat a jégpáncélon, legalább a kapuig. Milyen szerszámokat találtunk a munkához: Anitám a kiskalapácsot kapta, nekem a húsklopfoló jutott, Dávid - mint az egyetlen férfi ma reggel a háznál, mivel férjem dolgozik - a csákányt vette kezébe. Néhány óra leforgás alatt sikerült megoldani a mai feladatot. :o)

És egy kis öröm is a mai napra:

Elindult a miner.hu kreatív melléklete, ahol az én blogom is megtalálható.

Rövid ismertető az oldalról:

"A Miner.hu kreatív melléklete (vertikális keresője) a magyar nyelvű saját készítésű kreatív dolgokkal (például ékszer, ajándéktárgy, gyöngyözés, varrás, szövés, fonás, barkácsolás és lakásdíszítés) foglalkozó blogokat gyűjti egy helyre, és teszi kereshetővé, böngészhetővé. Ha szeretnél a blogoddal csatlakozni, vagy bármilyen ötleted van, az info[kukac]miner[pont]hu címen szívesen vesszük észrevételeidet. Jelenleg folyamatos fejlesztés alatt áll az oldal, így bármikor-bármi változhat. Az eseményeket blogunkon keresztül (is) figyelemmel kísérheted, ahol rendszeresen beszámolunk majd a fejleményekről."

Jégbezárva

A képek eredeti helye: http://galeria.fn.hu/3/19312/0/1

A ma reggelünk finoman szólva is szörnyűséges volt. Sokáig gondolkodtam, hogy menjünk e ma dolgozni, iskolába vagy inkább telefonáljak, hogy nem tudunk lejutni a városba.

A férjem végül is hazajött a munkahelyéről (ő 6 órára jár dolgozni, így egyszer már lement a városba), hogy elvigyen bennünket a tükör jégen. Párom nagyon szeret vezetni és nagyon tud is, így neki ez a mai reggel sem okozott igazán nagy problémát. :o)

Amikor azt gondoltam, hogy most már mindenki jó helyen van, telefonált a kislányom az iskolából, hogy összesen 20 gyerek van suliban, így a tanítás elmarad. De hogyan is tudnám hazavinni? Szerencsére egy közelben lakó kis osztálytársnője Nagymamája felajánlotta, hogy elviszi hozzájuk, amíg én el tudok menni a munkahelyemről, legkorábban 14 órakor.

Nem sokkal később a nagyfiam is hívott, hogy csak az első három órájuk lesz megtartva a diák és tanárhiány miatt, ezért ő elindul haza ameddig jut busszal, onnan tovább gyalog.

Nem tudom milyenek lesznek az utak holnap reggelre és azt sem, hogy ma még hogy jutunk majd haza. Remélem, hogy Párom tud majd jönni értünk, hogy a kislánnyal hazavigyen bennünket.

Aggódom!

Miért is indultunk el ma otthonról???

Megérkeztek

Ma sikeresen megérkeztek az ajándékaim Eszterhez és Ejjkukkhoz. Eszternek egy táskát készítettem, amelynek a leírását még Katá - nál láttam. Már akkor elhatároztam, hogy készíteni szeretnék egyet az útmutatása alapján. Ha van kedvetek próbáljátok ki!

Ejjkukknak pedig egy keresztszemes kis képet és egy cippes kis tartókát készítettem, hasonlót, mint amit én is kaptam Némakertésztől karácsonyra.










Zsuzsa és Mamma megkérdezték tőlem, hogy mit tervezek erre az évre.

1. Szeretnék sok-sok foltvarrós technikát elsajátítani, mert látom mennyi sok szép dolgot csináltok, egyre inkább érzem, hogy mennyi rengeteg tanulnivalóm van még.

2. Szeretnék sokat tornázni, mert valamivel ugye ellensúlyozni kellene a varrógép előtt ülést.

3. Szeretnék éppen csak annyi anyagot venni, amennyire szükségem van... és nem beszaladni minden utamba kerülő anyagboltba, majd onnan szatyorral és némi bűntudattal kijönni.

4. Szeretnék kevesebbet aggódni amiatt, hogy a takarítás fele megint elmaradt, mert sürgős varrnivalóm akadt.

5. Szeretnék sok blogtársammal személyesen is megismerkedni, bár azt hiszem ehhez elég sok kilómétert kellene utaznom. :o)

Így hírtelen ennyi jutott eszembe... És hogy kikről szeretném megtudni mit terveznek?

Katától , Edigétől, Délkától

Elindultak

Ma két PIF ajándékot sikerült elindítanom, így Ejjkukk és Eszter izgulhatnak a következő napokban, hogy oda is érjen. :o)

A harmadik ajándék Exit - é lesz, de sajnos még csak fejben van meg, össze kell szednem a hozzávalókat. Tőle egy kis türelmét kérek szépen !

A postára menet elgondolkodtam, hogy mi alapján döntünk, amikor ajándékozunk?

- A magunk ízlésvilágából választunk valamit ajándékba, hogy így jelképezzük - tőlünk van, belőlünk egy kis darab vagy

- próbáljuk kitalálni a másik ízlését, abból, amennyit ismerünk belőle - olyasmivel ajándékozzuk meg, aminek úgy gondoljuk, hogy örülne, mert az ő hobbijához kapcsolódik?

Én ez utóbbi csoportba tartozom. Lehet, hogy időnként "mellényúlok", de nekem az is egy játék, hogy valamennyire megismerjem a másikat, tudjam, hogy mivel foglalkozik, mit csinál szívesen és ehhez keressek valami személyreszóló kis ajándékot.

Ti hogy ajándékoztok?