Amikor...

...egyre kevesebb idő jut a hobbira, azt a keveset még inkább ki kell használni, még inkább számít minden perce, minden másodperce, amikor csak az anyagokra, szalagokra, gombokra figyelhetek.

Ennek a párnának csak a "keretezése" az én érdemem, nem én hímeztem a két szépséges cicát, csupán párnahuzatot varázsoltam belőle.

 Készült egy ágytakaró is, 150 x 190 cm-es. A középső részen a virágminta nem saját készítésű, ilyen szépséges volt az anyag.

Minden kedves Olvasómnak kívánom, hogy teljen úgy az ünnepe, amilyennek szeretné.

Békés, boldog, áldott karácsonyt kívánok!

Szívből ajánlom...

.. az Articsóka Lakásgaléria oldalát: itt

Gyönyörködjetek a szép képekben, csatlakozzatok a programokhoz. Minden készíthető náluk ami csak szem, szájnak ingere.

4 éve már

4 éve már annak, hogy belefogtam a blog írásába. Akkor még ezen a napon Édesanyám sírjához mentem, de mostanra már Édesapámat is siratom. 

4 év??! Sok ez vagy inkább kevés az ember életében? Sok... ha arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem, mennyi új emberrel, új helyzettel, új kihívással találkoztam ebben a 4 évben. Kevés... ha azt számolgatom, hogy mennyi megvalósítandó tervem van még a következő 34-re! 

Vannak időszakok, amikor azt érzem, hogy nem is tudok minden harcot megvívni, amit elém tesz a sors, amikor szeretnék kicsit könnyebben, kicsit felszabadultabban előrejutni ezen a rögös úton. Kevesebb könnyel, kevesebb verejtékkel. Aztán rá kell jönnöm, hogy amiért keményen megküzdünk, amit nagy nehézségek árán érünk el az életben, azt sokkal inkább meg tudjuk becsülni. És sokszor nem is a cél a fontos, hanem az út maga, amit kitűztünk a cél eléréséhez. Mi értelme lenne az itt létünknek, ha nem az, hogy fejlődjünk? Elsősorban saját magunkhoz képest! Megküzdjünk a félelmeinkkel, a mások által ránk ragasztott elvárásokkal. Ki ismerné jobban ezt a bennünk dúló küzdelmet, ami kifelé olyan könnyűnek és elegánsnak tűnik, mint mi saját magunk - miközben a fogunkat összeszorítva tesszük a dolgunkat. 

Az Élet szép! Lehet, hogy sokan kerülnek az utunkba akik az ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni bennünket, de ők is csak a hitünket próbálgatják. Hinnünk kell magunkban, mert hogy várhatnánk el másoktól, ha mi magunk sem vagyunk képesek rá? 

"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."

Paulo Coelho

Amit még nem mutattam

Ez a díszpárna a kiállítás előtti hetekben készült még, az ötletadó a Céh honlapján meghirdetett játék volt. 

Csokifolt-ék sablonjával nagyon gyorsan és egyszerűen elkészíthető volt!

Ez a neszeszer pedig a héten került befejezésre, mert sürgősen szükség volt rá. :o)

Két hete újabb anyagok is költöztek hozzám. Örökbe fogadtam őket. Az előző gazdájuk - egy nagyon kedves Kolléganőm Anyukája - külföldre költözött. Kedvenc hobbija a foltvarrás volt idehaza, de mivel nem tudta magával vinni ezeket a szépségeket új otthon kerestetett nekik. Jó gazdájuk leszek! :o)

A kiállítás

Sokan kérdeztétek, hogy miért éppen Paks a kiállítás helyszíne. Nos, nem haragszom Pécsre. :o) A magyarázat csupán annyi, hogy Ancsi Barátnőm paksi, a családja - testvére, szülei - a mai napig ott élnek. Kedvelik a munkáimat, ezért úgy gondolták, hogy meglepnek és szerveznek nekem egy kiállítást. A munkát kb. 1 éve kezdték, a végeredmény mostanra állt össze. Soha nem fogom tudni eléggé meghálálni nekik ezt a fantasztikus élményt. Nagy-nagy köszönet jár Verának is, aki reggeltől fogva a segítségemre volt, hogy szakértelmével hozzájáruljon a kiállítás sikeréhez. 

Beszéljenek hát a képek:

Minden alkotótársamnak azt kívánom, hogy legyen részük ilyen élményben, mert ez feledhetetlen és nagyszerű  érzés!

Volt egy álmom...

... ami most valósággá válik. 2009-ben óriási élmény volt megtapasztalni, hogy milyen is lehetne egy kiállítás, ahol megmutathatom, hogy mivel foglalkozom, amikor lemegy a Nap. Amikor munka után leülhetek a varrógép mellé, hogy félretehetek minden bajt, minden rossz érzést, napi harcokat és problémákat és csak a szépséges anyagoknak, vidáman táncoló cérnának, halkan duruzsoló varrógépnek szentelhetem minden figyelmemet. Aki készített már bármit is elmélyülten, teljes odaadással az most pontosan tudja, hogy miről beszélek. Most az álmom megvalósul. Megmutathatom, hogy mi készült - bár csak egy töredékét ugyan - 2009 óta esténként... 

Nagyon izgulok, de azt hiszem ez természetes. Viszont ott lesz velem sok-sok ember, aki a kezdetektől támaszom. A barátaim - Ancsi Barátnőm, aki nélkül nem jöhetett volna létre :o) - a szakmai vezetőm és tanárom Ibolya, akitől mindent megtanulhattam egészen az alapoktól kezdve, és a Családom, akik nélkülözni kényszerültek a meleg vacsorát egy-egy azonnal megvalósítandó ötlet kedvéért és a gőzölgő fazék helyett esetleg egy neszeszert tálaltam nekik lelkesen. Nagyon-nagyon sok embernek tartozom hálával és köszönettel! Neked is kedves olvasóm, aki időnként idelátogatsz, mert kíváncsi vagy rám! Ha van kedved és időd, gyere el te is, találkozzunk személyesen! Várlak benneteket szeretettel!