Új év ...

a kép helye: http://www.panoramio.com/photo/43072011

Nem tudom, hogy hány ember lehet, aki az új évnek új elhatározásokkal, új tervekkel, új célokkal indul. Bizonyára sokan vagyunk. Nekem is vannak új céljaim. Az élet olyan területén próbálgatom a szárnyamat, amelyre néhány éve még úgy gondoltam, hogy nekem biztosan nem menne. Nos, megy. Tudok repülni! :o)) Persze még nem túl messze és nem túl magasra, és még sokszor megállok, megijedek, elbizonytalanodok. De (megint) vannak mellettem olyan emberek, akik segítenek, megmutatják az utat, a helyes repülési technikát. :o) Gondolkodtatok már azon, milyen érdekes, hogy minden életszakaszban vannak mellettünk "segítők". Segítenek, hogy megerősödjünk, hogy bízzunk, hogy higgyünk, elsősorban magunkban. 

Vannak olyan szomorú időszakok is, amikor el kell búcsúzzunk emberektől. Akik naponta az Életünk részei voltak, olyan természetes volt, hogy ott vannak, hogy most, amikor már nincsenek döbbenünk rá, hogy menyire fájó a hiányuk. Mennyi mindent szerettünk volna még elmondani nekik. Tanácsot kérni, vagy csak elmesélni egy napunkat. 

Fogjátok meg mindazok kezét és szorítsátok meg néhány pillanatra, akik fontosak nektek. Mosolyogjatok rá azokra, akikkel együtt töltitek a napjaitokat, mert nem tudjuk, hogy hol ér véget ez a bolondos társasjáték. Lehet tervezni, lehet célokat kitűzni... és kell is. Csak (szerencsére) azt nem tudjuk előre, hogy meddig van minderre lehetőségünk.

Ma ajándékot kaptam. Váratlanul. Nem is tudtam igazán jól reagálni, mert meghatódtam. Olyan embertől kaptam ajándékot, aki már tudja, hogy mindennél fontosabb az egészség, a mosoly, az emberi kapcsolatok.  A legféltettebb kincseit, az évek alatt összerakosgatott csodálatos fonalait, cérnáit, újságjait hozta el. Fontos része volt az Életének a varrás, tudom, hogy ez micsoda értéket jelent. Nekem is az. Azt mondta, hogy neki már nem lesz rá szüksége, legyen ez a csomag az enyém. De én ezt a csomagot most félreteszem. Szeretném, ha egy év múlva visszaadhatnám, hogy igen, neki is szüksége van rá, mert meggyógyul és továbbra is csodás dolgokat fog varrni. Megőrzöm. Addig is jó szívvel gondolok Rá és arra, hogy higgyen benne ő is legalább annyira, mint én, hogy meg kell gyógyulnia, mert varrnia kell.... még sokáig.

"Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted."

Csitáry-Hock Tamás