Oldalak

2013. április 14.

Repül az idő


Amikor időnként "ide-idetévedek" mindig meglepődök, hogy megint mennyi idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Már én is érzékeltem magamon, hogy túl sok mindent szerettem volna egyszerre. Egyre fáradtabb és kedvetlenebb. Át kellett értékelnem magamban a célt, a hovát és a miértet is. 

A varrás nekem mindig is egy olyan tevékenység marad, amely tudja azt a tudatállapotot, hogy értékeljek, átgondoljak. Sőt, ilyenkor jönnek a "csak úgy" gondolatok, amelyek aztán igen pontos iránymutatások a nehézségek közepette, akár belátom, akár tiltakozni próbálok ellene. Nem érdemes. Biztos vagyok benne, hogy nem szabad a múlton tépelődnünk és nem szabad a jövő összes lehetséges problémáját magunkkal hurcolnunk, mert aztán egyre több súlyt cipelünk a vállunkon észrevétlenül. Jöhet a hátfájás, a vállfájdalmak, a fejfájások...

Idéznék egy könyvből, amely ugyan más apropóból - de véletlenek ugye nincsenek - került a kezembe és minden oldalán van olyan mondat, amelybe beleborzongok.

"Buddha azt tanítja, hogy a változáshoz tudásra van szükség, és a tudás addig nem érkezik meg, amíg meg nem állunk és irányítjuk arra a figyelmünket, ami az orrunk előtt történik. Ez a megállás, vagyis shamatha  a test és az elme többi részéhez enged hozzáférést. Amikor lenyugtatjuk magunkat, továbbléphetünk, hogy elmélyüljünk a jelenlegi helyzetünkben. Ki kell lépnünk életünk taposómalmából, hogy ne tegyük tudattalanul újra meg újra ugyanazokat a dolgokat, amelyek rossz érzéseinket okozták. Meg kell állnunk, meg kell pihennünk és építő módon reflektálnunk, hogy véget vessünk azoknak a szokásoknak, amelyek a jelenlegi problémákhoz vezettek. Teljes mértékben tudatában kell lennünk annak, ami mindennap életünkben történik. Csak akkor kezdhetünk neki a változtatásnak." (Dr. Lilian Cheung: Zamat)

Túl nagy, hosszantartó munkákba belevágni mostanában nem volt kedvem, így ilyen kis apróságok készültek még Húsvét előtt:












Az idő múlását persze nem csak kizárólag a blogbejegyzéseim dátumán érzékelem. Anitám ma 14 éves. Mintha még csak néhány éve született volna. :o) Szerintem akinek gyermeke van kétszer olyan gyorsnak érzékeli az időt. Gyorsan felnőnek... A régi játékai már felkerültek a padlásra, a szobája falát egy fiúegyüttes plakátja díszíti és őket kérte a szülinapi tortájára is (ostyaképen), hiszen már nem Barbie vagy Hamupipőke a nyerő. :o)  Maholnap a pályaválasztás is aktuális lesz. Egy újabb izgalmas időszak... hogy jöhessenek az elmélyült pillanatok varrás közben.Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen hobbit hozott az életembe!

1 megjegyzés: