Tábor - de nem varrós

Pénteken délután, munka után indult a jógatábor Orfűn. Miután elhelyezkedtünk a szálláson, kipakoltunk, elosztottuk a szobákat, már indult is a játék. Kata szuper játékokat talált ki nekünk, amelyek egyaránt alkalmasak voltak arra, hogy magunkat és a társainkat megismerjük. Volt szójáték, páros ügyességi játék...

Este átmentünk Abaligetre, a barlangba. Ezt a programot vártam leginkább a hétvégéből és nem csalódtam. Megvettük a belépőket, majd egy kisebb baráti társasággal élvezhettük a barlang szépségeit. A bennünket kísérő "barlang őrzője" történetekkel szórakoztatott bennünket, amíg beértünk a nagyteremig. Ott aztán a másik csapatot visszaengedte, majd velünk együtt jógázott. Nagyon hamar - már a bemenetelnél - érezhettük a barlangi levegő jótékony hatását a tűdőnkre, amit csak fokozott, hogy légzőgyakorlatokat végeztünk. A jóga közben azt figyeltem, hogy milyen elképesztő csend van bent. A cseppkövek csepegésén és a saját légzésünkön kívül semmi sem hallatszott. Nem volt utcazaj, kutyaugatás, fűnyírőzaj.... semmi. Erre az élményre mindig úgy fogok emlékezni, hogy micsoda béke, megnyugvás volt a föld belsejében, biztonságban lenni.

Szombaton reggel korán keltünk és jó néhány Napüdvözlettel köszöntöttük a felkelő Napot. Ezután reggeli, majd újabb önismereti játékok és szabadprogram következett. Nagyon finom bográcsos ebédet főztünk :) és igencsak éhesek is voltunk mire elkészült. Ezután sétálhattunk egyet a környéken. Az egész hétvégén nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás. Csodálatos napsütéses idő volt.

Séta után masszírozás, beszélgetés, közös ének, zenélés volt a program. Sötétedés után még a tábortűznél beszélgettünk, sütögettük a szalonnánkat.:)

Vasárnap reggel újra jóga és mint utólag kiderült a hétvége legnagyobb érzelmi hullámvasútja következett egy erdei túra kapcsán. Kata olyan gyakorlatokat talált ki nekünk az erdei sétányon, melyekben a bizalom, az egymásra utaltság, a teljes elcsendesedés minden fázisát megélhettük.

Olyan összetartó kis csapat jött létre 3 nap alatt....hogy az szavakkal leírhatatlan. 

Könnyek között búcsúztunk el egymástól a közösen megélt és saját magunkkal megismertető élményektől feltöltekezve.

Szerencsére nem sokára újra találkozunk, mert szerdán, ugyan már csak 75 percre, de újra együtt fogunk jógázni, mert kell a testünknek és a lelkünknek egyaránt.

Katának csak megköszönni tudom ezt az életre szóló élményt. Nagyon jól éreztem és érzem :) magam.

Számvetés

http://school.coloringcrew.com/12=3.html

Időnként az ember megáll és számot vet. Hol tart, hová szeretne még elérni. Ez a mai nap ilyen. Megint eltelt egy év, immár az ötödik, amit úgy élek meg, hogy megint idősebb lettem egy évvel, idősebb, mint amilyen korban Édesanyám elment. 

Amikor elértem a 43 évet, akkor éreztem csak igazán, hogy mennyire fiatalon halt meg.

Szerencsés vagyok, én  már 48-at is megértem. Szerencsés vagyok, mert olyan emberek közt élhetek, akik 99 %-ban kedvesek nekem, a maradék 1 %-on pedig már megtanultam mosolyogni.

Szeretem a családomat, szeretem az otthonomat, imádom a hobbimat  - amelyből mostanra már több is van, de azért a varrás marad a "szerelem". Fantasztikus Barátaim, Kollégáim vannak!

Három hónapja megtaláltam azt a mozgásformát, amit mindig is kerestem. Június elején szembe jött velem az utcán a lehetőség és nem lehetett nem észre venni, ez pedig a jóga. Ráadásul ezzel is egy szuper kis közösség részese lehetek.

Újra elragadott a tanulásvágy, keresem a lehetőségeket... tanfolyamok, képzések!

Ahogy így leültem ma este, rá kellett jönnöm, hogy egyetlen dolog hiányzik az életemből. A szüleim ölelése... annak a két embernek a közelsége, akiknek a földi létemet köszönhetem. Hiszek abban, hogy itt vannak velem, vigyáznak rám, segítenek nehéz időszakokban még ha nem is érinthetem őket. Köszönöm nekik, hogy Élek!