Sporttáska

Anitám már régóta szeretett volna egy sporttáskát, amelyben a táncos holmiját viheti az edzésekre. Gondolkodtunk már sokféle színben, formában. Néhány napja az egyik kedves varrótársunk e-mailben "riasztott" bennünket, hogy újságmintás anyag érkezett a méteráru üzletbe. Éreztem, hogy ez a lánykámnak is tetszene, ezért vettem is belőle. Egy kiszuperált fekete farmer lett a társa és közben fejben már alakult a táskaforma is.

Először papírból vágtam ki a szükséges darabokat az elképzelésemnek megfelelően, majd amikor már minden a helyére illeszkedett, akkor láttam hozzá az anyagból való kiszabásához.

A mintáját eltettem, mert szerintem varrok még ilyen formát.

Zsebek csak a két anyag találkozásánál lettek kialakítva, mert ott duplán van az anyag. Alul a farmer, tetején az újságmintás anyag.

A fehér hevederfüleket is feldobtam egy kicsit a mintás anyaggal. A végeredmény Anitának is nagyon tetszik, így már holnap használatba is kerül.

Szombaton reggel sikerült levágnom egy szeletkét az ujjamból és a körmömből. Így bekötött ujjal nehezebben mert a varrás, mert sokszor beütöttem, elfeledkezve róla, hogy fáj. :o) De a varrás így is gyógyír volt! :D

Bözsikém :o)

A szerencsének és a google-nak hála Bözsi hozzánk költözött. Amikor Magdi feladta a kérdést máris beírtam a keresőbe, hogy 92 fő a lakosainak száma. A 2. helyen állt a találati listán Évia szigete. Nézegetve a képeket és Magdi piros betűit a bejegyzésben egyre biztosabb lettem benne, hogy ez lesz a jó megfejtés. És tényleg!! Ráadásul még a szerencse is mellém állt, így Bözsi tegnap megérkezett.

Nézzétek csak mennyi alsószoknya van rajta!! És a csipkés szárú hosszúbugyi! :o))

Minden apró részlete csodálatra méltó! Most együtt ülnek a nappaliban a már Magditól hozzám került babák népes társaságában. Egyre szépségesebb a gyűjteményem, nagyon köszönöm drága Magdi!

Ajándékot kaptam

Tegnap ajándékot kaptam. Nem kézzelfoghatót, boltban vásárolhatót, de a jó érzés még ma is tart.

A szülői értekezlet előtt volt még egy fél órácskám, így kiültem a térre. Elém toppant egy kedves, mosolygós hölgy... el kellett telnie néhány hosszúra nyúlt másodpercnek, amíg az ismerős szemekhez beugrott a név is. Tudjátok, mint a sport-szeletes reklámban. :o)

Egy középiskolai volt osztálytársnőm állt velem szemben. Apum halálakor kaptam tőle egy kedves vigasztaló levelet, de találkozni nem találkoztunk már 24 éve!! Rengeteg mesélni valónk lett volna egymásnak, de mint kiderült ő is szülőire sietett, de az a fél óra igazán jó hangulatban telt.

E rövidke idő alatt is kaptam tőle valamit, ami nagyon jólesett: sok-sok mosolyt, őszinte érdeklődést! Sokszor ennyi is elég az örömhöz.

Kedves Ica! Örülök, hogy tegnap "véletlenül" találkoztunk, ennyi sok év után.

"Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni."

Dale Carnegie

Gondolatok

Szeretek varrni! Békés, boldog, elcsendesedett tudatállapot. Bezárkózom a magam kis világába, megszűnnek a napi problémák, nincs szomorúság, nincsenek gondok és bajok. Csak én vagyok olyankor és a varrógép halk duruzsolása. Áldott percek és órák...

A "hűdezöld"

Aranyosfodorkánál járva nem csak én vittem ajándékot, hanem kaptam is. Egy helyes kis dobozban anyagdarabkák lapultak, amit csak otthon bontogattam ki. Szeretem ezeket a régi anyagdarabokat, öveket, sálakat, gallérokat. Ez a kis pöttyös pl. Anyukám dzsörzé ruháit juttatta az eszembe. Mindjárt kerestem is valami színben hozzáillőt.

Az aljára került még néhány csigavonal a Faddon tanult technikával.

Már a Meskán.

Gombok és virágok

Kedves ismerősöm, Aranyosfodorka egy korábbi bejegyzésében írt gyermekkora emlékeként őrzött gombjairól és arról, milyen szívfájdító arra gondolni, hogy majd esetleg egyszer a kukában végezhetik, ha ő már nem vigyázhat rájuk tovább.

... és akkor jött a hirtelen ötlet.

Ha belevarrnám egy faliképbe ezeket a kedves emlékeket, kisebb az esélye, hogy értéktelen apróságként kidobja őket valaki.

Elérkezett az idő, hogy pénteken átadhassam az elkészült képet. Induláskor a gyomrom apró kis gombóccá változott... mit fog szólni hozzá, tetszik-e majd egyáltalán?

Amikor kibontotta az ajándékot remegő lábakkal figyeltem a tekintetét. Megsimogatta az összes kis gombocskát... úgy láttam a falikép is elnyerte a tetszését. Talán megmentettük őket :o)

A gombok - amíg nálam laktak - is igen nagy kincsekhez méltón üldögéltek a polcon. Féltve különítettem el őket a többi gombtól, nehogy egy is elkeveredjen. Öröm volt velük dolgozni, kitalálni mindhez a hozzá színben és formában is illő virágot.

Köszönöm Aranyosfodorka a bizalmadat!

Mecsek Rallye női szemmel

A kép innen.

Családom férfi tagjai igen rendesen fertőzöttek benzingőzzel, az autós-sportok szerelmesei. Nézni és csinálni is szeretik, így eléggé egyértelmű volt számomra, hogy a Mecsek Rallye hétvégéjén nem fogom látni őket néhány napig. A "buli" már csütörtökön kezdődött, de akkor még iskola és munkahely akadályozta őket abban, hogy egész nap élvezni tudják a programokat. Péntek délutántól vasárnap estig leginkább csak aludni jártak haza. :o)

Vasárnap este én is ott ültem a tévé előtt, amikor az Eurosport-on 45 perces összefoglalót mutattak a neves eseményről. Azt kell mondjam, hogy elámultam... A helikopterről készült felvételek Orfűről, Pécsről... fantasztikusak voltak. Szeretem Pécset és a környékét is, az erdőt, amely a közelségével minden nap hazafelé menet gyönyörű látványt, friss levegőt, csodaszép kirándulóhelyeket ajándékoz nekünk. (Lehet, hogy elfogult vagyok? :o)) Ezek a légifelvételek még inkább megerősítették ezt az érzést bennem. Ha ez a verseny "csak" annyi volt, hogy egy kicsit a városunkat, környékét, az országot megismertessék a világ többi táján élőkkel, már megérte. De a "fiúk" azt mondják, hogy ők ennél sokkal többet kaptak. :D

A nagyfiam képeit, beszámolóit itt olvashatjátok a versenyről.

Újabb talár sapka

Megint készítettem egy talár sapkát. Azt azért nem mondanám, hogy pikk-pakk elkészül, de már sokkal gyorsabban, kevesebb fejtöréssel és persze a már jól bevált szabásminta alapján.

Már a Meskán!

Egy szalag új élete

Egy aprócska történettel kezdeném...

Kedves ismerősömnek a nyár elején meghalt az anyósa. Sok apró dolog maradt a néni fiókjában. Csipkék, anyagdarabkák, szalagok... Ami talán néhány embernek értéktelen, de azoknak akik vonzódnak a textilhez, a kézimunkákhoz kincsek. Ezt tudva a kedves ismerősöm elhozta nekem ajándékba a "kincseket". Mindent kimostam, szétválogattam és bekerültek a fiókokba, dobozkákba, hogy majd alkalomadtán megtalálják méltó helyüket.

Mostanra adódott egy neves alkalom. A kedves ismerősnek ma van a születésnapja, ezért eszembe jutott, hogy legalább egy kis részével megajándékozhatnám annak, amit tőle kaptam. Ezt a szalagot nem tudom, hogy miről tehette el a néni korábban... talán egy szép csokorról :o). Milyen jó lenne, ha a tárgyak is tudnának mesélni...

Ez a szalag most egy tolltartó dísze lett. Nem túl nagy, kb. 2-3 toll fér bele, aprócska, táskába való. A hímzés a szalagon gyönyörű!

Sajnos a képek nem lettek túl jók, mert este későn készültem el vele és ma már át is adtam. A könnyes tekintetből úgy véltem, hogy sikerült örömet szereznem.

Köszönöm!

A Goldenblog.hu szavazásán 306-ból a 110. lettem. Nagyon köszönöm a szavazataitokat, kellemes meglepetés volt!

Apró jelek

Láttam néhány megjegyzésben apró kis jelecskéket!

Ilyeneket:

☺☻♥♦♣♠

Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy hogyan is lehet őket elővarázsolni.

Az én billentyűzetemen a bal oldali "Alt" gomb és a numerikus billentyűzeten lévő számok együttes lenyomásával.

Megkezdődött

Az iskola mellett megkezdődtek a próbák, a fellépések Anitának az Eurodance csapatával. Immár 7. éve, hogy a tánc, a mozgás beépült a mindennapjainkba. Jó döntés volt! Anita szeret táncolni, fellépni, igazi barátságok szövődtek a csoportban. A hétvégén is több programon szerepeltek, szombaton az Árkádban, vasárnap a Szivárvány gyerekháznál, tegnap újra 2 óra próba. Időnként azt gondolnám, hogy túl sok, hogy fárasztó, de a lánykám inkább feltöltődik tőle, nagy örömmel csinálja.

Most hétvégén (szombaton 18 órakor) újra fellépés az Újhegyi napok keretében. Ha van kedvetek gyertek el, nézzétek meg a műsort. Nem mellesleg kézműves-vásár is lesz és ha információim helyesek, akkor találkozhattok Lidérckével, Noémivel, Molival is!

Ez a kép a Szivárvány gyerekháznál készült a hétvégén, több kép a Facebook-on, Rovó Attila (a tánc-színház vezetőjének) albumában.

Ma délután végre én is találkozom a varróslányokkal, vége a nyári szünetnek. A faddi tábor óta nem is találkoztunk, jó lesz újra összeülni, beszélgetni, terveket szövögetni a csoportban!

Találós kérdés

Tudjátok-e mi ez?

Bevallom én igen sokszor találkoztam már vele, hiszen a férjem - szakmájából adódóan - igen gyakran használja. A munkásnadrágok zsebét mosás előtt mindig jól átnézem, hogy véletlenül se maradjon benne semmi, ami kárt tehet a mosógép dobjában. Ilyenkor is kezembe szokott kerülni egy-egy bilincs. Mert én annak ismerem... a férjem is...

No, de ennek a doboznak a hátulján ez áll:

Igen, jól látjátok :o). Nadrágtartó!! Még egy kicsit tornáztatnom kell a kreatív agytekervényeimet, hogy rájöjjek, hogyan is lehetne nadrágtartóként alkalmazni. Várom az ötleteiteket! :o)