Lassan vége...

Lassan vége az évnek. Egy kicsit ilyenkor lelassítunk, visszanézünk, értékelünk. Mérleget készítünk, mi volt jó, mi volt rossz, mit szeretnénk másként. Nekem az idei évnek az az aranyigazság volt a jellemzője, hogy egyetlen dolog állandó a világunkban és az a változás. Sok mindenbe kezdtem, amiről kiderült, hogy nem volt jó döntés, de sokat tanultam belőle megint magamról. Sok idő ment el olyasmire idén, amire nem számítottam, ezért kevesebbet tudtam foglalkozni a hobbimmal, a barátaimmal. Sok volt a munka itthon a munkahelyen....

és még nincs vége!

Nagyon szeretném tudni, hogy az Életem új irányt vehet... hogy sikerül megtalálnom a helyemet, hogy többet foglalkozhatom azzal, amit igazán szeretek, hogy még több időt tölthetek azokkal, akik fontosak nekem.

Kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy következzen olyan éve, amilyet csak szeretne magának és sikerüljön minden aggodalmunkat, kétségünket félretenni az elkövetkezendő néhány napban. Legyen velünk a békesség, hit, remény és SZERETET.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Blogajánló

Egy újabb blog az ifjú bloggerinától, aki nem mellesleg a lánykám: itt

Majdnem ikrek

Az elmúlt hetekben a tanulás volt a legfőbb tevékenység, mivel egy - a munkahelyem által előírt - vizsgán kellett túl lennem, sikeresen. Mivel a vizsgám sikerült jöhetett a jutalomvarrás!

Készült egy e-book-tartó, romantikus stílusban. Ez a tartó hozta a következő kérést is. Mivel a bélése egy vidám kis pöttyös anyagból készült, ami nagyon megtetszett a gazdájának, már az általa kért neszeszer az e-booktartó bélésanyagából készült.

Így lettek hát a majdnem ikrek. Kettő kellett, de én nem szeretek egyforma dolgokat varrni, ezért némi kis változást hozott a díszítő szalag után a csipke.

A bélésük egyszínű sötétebb és világosabb rózsaszínű lett... Lehet, hogy a következő kérés anyagai? :o))

Búcsú

Már jó néhány hete készülök megírni ezt a bejegyzést, de minden alkalommal amikor hozzáfogtam volna, elbizonytalanodtam, hogy tudom-e szavakba önteni mindazt, amit érzek. Rá kellet jönnöm, hogy ez lehetetlen. Ha elmegy valaki, akit tiszteltünk és szerettünk, a bennünk keletkező űrt nem lehet betűkre formálni. Fájó szívvel búcsúzunk egy kedves varrótársunktól. Egy csupaszív, mosolygós, segítőkész Hölgytől, aki már hónapokkal ezelőtt ajándékul hozta nekünk legféltettebb kincseit, anyagait, fonalait, cérnáit, mert úgy gondolta, hogy neki már ezekre nem lesz szüksége. Titkon reméltük, hogy van kiút a betegségből, hogy meg fog tudni küzdeni a gyilkos kórral. Nem sikerült....

Itt hagyta nekünk mosolyát, bátorító szavait.... Csodás munkái őrzik a két keze nyomát. Én már csak azzal vigasztalódom, hogy ahol ő van, ott már nincs fájdalom, nincs szenvedés, nincsenek könnyek. Most már mindörökkön örökké varrhatja a szebbnél szebb takarókat és párnákat odafent az Angyaloknak! Sohasem feledünk el! Nyugodj békében Jolika!

Emlékezzünk!

Csak a munka

Ez a nyár alig-alig szólt varrásról, pihenésről. Sokkal inkább munkáról. A munkahelyen, itthon.... a házban, a ház körül, reggel és este, hétvégén és hétköznap. Most már jólesne egy kis lazítás, varrás, alkotás, az igazi feltöltődés. De már csak néhány nap és újra varrhatok!

Addig is egy idézet:

"Ha naponta 6 órát alszol, akkor 18 marad. Ebbe bőven belefér sok munka, tanulás és még a szórakozás is. Tudom, hogy ilyenkor sokan felszisszennek, hogy hé, én 8-9 órát alszom. Hát javaslom, aludjanak gyorsabban."

Arnold Schwarzenegger

Varrónapon Székesfehérváron

Szombaton egy fantasztikus napot töltöttünk Székesfehérváron, varrónapon. Gyönyürű kiállítást szerveztek a foltvarró lányok, csudaszép ajándéktárgyakat készítettek a tombolába és természetesen sok hasznos dolgot is tanítottak nekünk. Engem leginkább a szalaghímzés és a Waldorf-baba készítése érdekelt és megérte megtennem ezt a hosszú utat hozzájuk.

Persze azért a sok munka mellett maradt még időnk az árusokat is végigjárni, hogy megcsodáljuk a portékáikat és kielégíthessük a gyűjtőszenvedélyünket. :o) A hazaút előtt még egy kicsit sétálgattunk a belvárosban és fagyiztunk is egyet.  További fényképek itt  és Cseva blogján! 

Köszönjük a vendéglátóink munkáját és a kedves fogadtatást, jól éreztük magunkat!

Apróságok

Egy kedves varrótársunktól tanultuk ezt a négyzetekből - kézzel varrt - technikát, amivel már sok-sok hasonló kis szütyő készült a varrócsoportunk. Most már nekem is ki kellett próbálnom és nagyon tetszik, már készül a 2. is!

Apró madárkákkal népesült be a tujánk az udvarban igaz, hogy csak rövid időre, mert repültek is tovább a gazdájukhoz.

Drága Móni Barátnőm ilyen szépségekkel lepett meg, a csomag ismét Kanadából érkezett. Ráadásul mindezt úgy időzítette, hogy a névnapján ért ide. Eszméletlen egy csajszi.... akár egy jótündér, a saját névnapjára képes engem meglepni ajándékokkal a messzi távolból. Egyszerűen imádom... :o) és persze nem csak ezért, hanem mert hosszú-hosszú ideje vagyunk már Barátnők és tényleg mindig is segítettünk egymásnak és megosztottuk bánatunkat, örömünket. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen Barátaim vannak - ha már úgy adódott, hogy szüleim, nagyszüleim már nincsenek.

Főleg az Anyáknapja olyan nap az évben, amikor nehéz elfogadni, hogy a temetőbe kell kivinnem a virágot Édesanyámnak. Az én gyermekeim ilyen szépséges, szívhezszóló ajándékokkal leptek meg engem. Hát persze, hogy potyogtak a könnyeim itthon is ... és a temetőben is....

Repül az idő

Amikor időnként "ide-idetévedek" mindig meglepődök, hogy megint mennyi idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Már én is érzékeltem magamon, hogy túl sok mindent szerettem volna egyszerre. Egyre fáradtabb és kedvetlenebb. Át kellett értékelnem magamban a célt, a hovát és a miértet is. 

A varrás nekem mindig is egy olyan tevékenység marad, amely tudja azt a tudatállapotot, hogy értékeljek, átgondoljak. Sőt, ilyenkor jönnek a "csak úgy" gondolatok, amelyek aztán igen pontos iránymutatások a nehézségek közepette, akár belátom, akár tiltakozni próbálok ellene. Nem érdemes. Biztos vagyok benne, hogy nem szabad a múlton tépelődnünk és nem szabad a jövő összes lehetséges problémáját magunkkal hurcolnunk, mert aztán egyre több súlyt cipelünk a vállunkon észrevétlenül. Jöhet a hátfájás, a vállfájdalmak, a fejfájások...

Idéznék egy könyvből, amely ugyan más apropóból - de véletlenek ugye nincsenek - került a kezembe és minden oldalán van olyan mondat, amelybe beleborzongok.

"Buddha azt tanítja, hogy a változáshoz tudásra van szükség, és a tudás addig nem érkezik meg, amíg meg nem állunk és irányítjuk arra a figyelmünket, ami az orrunk előtt történik. Ez a megállás, vagyis shamatha  a test és az elme többi részéhez enged hozzáférést. Amikor lenyugtatjuk magunkat, továbbléphetünk, hogy elmélyüljünk a jelenlegi helyzetünkben. Ki kell lépnünk életünk taposómalmából, hogy ne tegyük tudattalanul újra meg újra ugyanazokat a dolgokat, amelyek rossz érzéseinket okozták. Meg kell állnunk, meg kell pihennünk és építő módon reflektálnunk, hogy véget vessünk azoknak a szokásoknak, amelyek a jelenlegi problémákhoz vezettek. Teljes mértékben tudatában kell lennünk annak, ami mindennap életünkben történik. Csak akkor kezdhetünk neki a változtatásnak." (Dr. Lilian Cheung: Zamat)

Túl nagy, hosszantartó munkákba belevágni mostanában nem volt kedvem, így ilyen kis apróságok készültek még Húsvét előtt:

 

 

Az idő múlását persze nem csak kizárólag a blogbejegyzéseim dátumán érzékelem. Anitám ma 14 éves. Mintha még csak néhány éve született volna. :o) Szerintem akinek gyermeke van kétszer olyan gyorsnak érzékeli az időt. Gyorsan felnőnek... A régi játékai már felkerültek a padlásra, a szobája falát egy fiúegyüttes plakátja díszíti és őket kérte a szülinapi tortájára is (ostyaképen), hiszen már nem Barbie vagy Hamupipőke a nyerő. :o)  Maholnap a pályaválasztás is aktuális lesz. Egy újabb izgalmas időszak... hogy jöhessenek az elmélyült pillanatok varrás közben.Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen hobbit hozott az életembe!

Varrónap

Szombaton volt a csoportunk által rendezett varrónap a Szivárvány Gyermekházban. Idén is sokan eljöttek hozzánk vendégségbe és remélem, hogy sok kellemes élménnyel - és az árusok jóvoltából sok szépséges alapanyaggal - gazdagodva távozhattak.

Mint mindig idén is már hónapokkal előbb elkezdődött a készülődés. Vendégeinknek egy kis karkötővel kedveskedtünk a leírásokat, mintákat tartalmazó egységcsomag mellé. Én ezeket készítettem:

A falakra a csoportunkban készült munkákból került egy kis kiállítás. Gyönyörű munkák voltak. Olyan újak is, amit eddig még egymásnak sem mutattunk be, pl. az én ágytakaróm, ami már Dávid szobáját díszíti.

Természetesen volt sok finomság is a büfében és az elmaradhatatlan tombola. A szerencsések nem is csak egy ajándékkal térhettek haza. Mi házigazdák a nap végére kellemesen elfáradtunk. Remélem, hogy aki ott volt jól érezte magát és szívesen jön majd el hozzán jövőre is!

Blogajánló

Egy kedves kicsi lány (Dávidom Barátnője) főzős próbálkozásairól olvashattok itt!