Tábor - de most varrós :)

Tavaly volt az első alkalom, hogy a nyári mellett, téli varrótáborban is részt vehettünk Faddon Acélosné Solymár Magdi szervezésében. Bár a levegő már igencsak hideg volt a vízparton, azért a varrás mellett a séta is elmaradhatatlan, hiszen az elgémberedett tagjainkat meg kell mozgatni és a friss levegő sem árt.

A táj ilyenkor is gyönyörű. Sokkal kevesebb ember van a vízparton, a legtöbb nyaraló is már berendezkedett a téli álomra. A víztükör gyönyörű sima volt ezen az estén, csend és béke mindenütt.

A mostani tábor fő témája a férfi nyakkendő volt. A legtöbben már hetekkel ezelőtt gyűjtögetésbe kezdtek, de én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kb. öt éve őrizgettem egy dobozban a szebbnél szebb nyakkendőket, amelyeket még Aranyosfodorka hozott el hozzám, hogy majd egyszer megtalálják a helyüket. Hát most jött el az "egyszer". 

Az első napon ágytakarót készítettünk. Az anyagcsíkokra felvarrtuk a nyakkendőket, majd ezeket kellett feldarabolni és újratervezni. 

Második napon gyönyörű táskák készültek Vidák Margit tanításában. Sajnos - bár mindent leírtam, lerajzoltam - nem is álltam neki, mert szerettem volna legalább a takaróm előlapját készen hazahozni, így én inkább azt varrtam.

Harmadik napon kisgyerekeknek való párnát készíthettünk angyalkaformában, de ezzel még megvárom, amíg majd lesz unokám. :)

Aranyosfodorka megérezhette, hogy az előzőleg hozott kincsek egy része felhasználásra került, mert a héten meglepett egy újabb csomag kinccsel. Szépséges fonalak és újabb anyagdarabok költöztek hozzám, hogy majd megtalálják a helyüket... talán épp a következő faddi táborban.

Változás

Nyár elején, június 3-án kezdtem el jógázni. Az azóta eltelt hónapokban a testemmel együtt sok minden más is változik rajtam, bennem. A jógához hozzá tartozik a meditáció, a bennünk zajló események jobb megismerése. Ahogy könnyebb és izmosabb lett a testem, úgy lett könnyebb a lelkem is. Már nem idegesítenek korábban "agyamramenő" dolgok. Másképp tekintek a "véletlenek" sorozatára az Életemben. Jobban figyelek az engem körülvevő természetre és a hozzám közelálló emberekre. 

Megtalálnak olyan információk amelyek mellett korábban csak úgy elmentem volna. Újra iskolába járok. Beiratkoztam egy OKJ-s tanfolyamra, amely 1 éves és leginkább a nyelvtanulásra van kiélezve, de mellette az informatikára és a vállalkozói ismeretekre is tanít. Nyitottabb lettem az emberi kapcsolatokra. Hiszem, hogy minden találkozás segítségünkre van és mi is fontos információkat hordozunk azoknak, akikkel összehoz a "sors".

Most épp Az elengedés szabadsága című könyvet olvasom, amely mélyen megérint. Mindig is hittem  - és boldoggá tesz, hogy nem vagyok ezzel egyedül - hogy minden történésnek az Életünkben pontosan meg van a miértje, még ha azt akkor épp nem is értjük. 

Kedvenc tanmesém:

Egy példázat egy szegény parasztról mesél, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával művelte és ebből tartotta el, úgy-ahogy, magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt és ezt válaszolta: “Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?”

A következő héten visszatért a lova és tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek szomszédai és gratuláltak szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: “Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?”

A fia befogta a lovakat és a legvadabbon kilovagolt. De a vad ló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség fölött. De a paraszt most is nyugodt maradt és ezt mondta: “Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?”

Nemsokára háború tört ki és minden fiatalt besoroztak. Csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával.

Tábor - de nem varrós

Pénteken délután, munka után indult a jógatábor Orfűn. Miután elhelyezkedtünk a szálláson, kipakoltunk, elosztottuk a szobákat, már indult is a játék. Kata szuper játékokat talált ki nekünk, amelyek egyaránt alkalmasak voltak arra, hogy magunkat és a társainkat megismerjük. Volt szójáték, páros ügyességi játék...

Este átmentünk Abaligetre, a barlangba. Ezt a programot vártam leginkább a hétvégéből és nem csalódtam. Megvettük a belépőket, majd egy kisebb baráti társasággal élvezhettük a barlang szépségeit. A bennünket kísérő "barlang őrzője" történetekkel szórakoztatott bennünket, amíg beértünk a nagyteremig. Ott aztán a másik csapatot visszaengedte, majd velünk együtt jógázott. Nagyon hamar - már a bemenetelnél - érezhettük a barlangi levegő jótékony hatását a tűdőnkre, amit csak fokozott, hogy légzőgyakorlatokat végeztünk. A jóga közben azt figyeltem, hogy milyen elképesztő csend van bent. A cseppkövek csepegésén és a saját légzésünkön kívül semmi sem hallatszott. Nem volt utcazaj, kutyaugatás, fűnyírőzaj.... semmi. Erre az élményre mindig úgy fogok emlékezni, hogy micsoda béke, megnyugvás volt a föld belsejében, biztonságban lenni.

Szombaton reggel korán keltünk és jó néhány Napüdvözlettel köszöntöttük a felkelő Napot. Ezután reggeli, majd újabb önismereti játékok és szabadprogram következett. Nagyon finom bográcsos ebédet főztünk :) és igencsak éhesek is voltunk mire elkészült. Ezután sétálhattunk egyet a környéken. Az egész hétvégén nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás. Csodálatos napsütéses idő volt.

Séta után masszírozás, beszélgetés, közös ének, zenélés volt a program. Sötétedés után még a tábortűznél beszélgettünk, sütögettük a szalonnánkat.:)

Vasárnap reggel újra jóga és mint utólag kiderült a hétvége legnagyobb érzelmi hullámvasútja következett egy erdei túra kapcsán. Kata olyan gyakorlatokat talált ki nekünk az erdei sétányon, melyekben a bizalom, az egymásra utaltság, a teljes elcsendesedés minden fázisát megélhettük.

Olyan összetartó kis csapat jött létre 3 nap alatt....hogy az szavakkal leírhatatlan. 

Könnyek között búcsúztunk el egymástól a közösen megélt és saját magunkkal megismertető élményektől feltöltekezve.

Szerencsére nem sokára újra találkozunk, mert szerdán, ugyan már csak 75 percre, de újra együtt fogunk jógázni, mert kell a testünknek és a lelkünknek egyaránt.

Katának csak megköszönni tudom ezt az életre szóló élményt. Nagyon jól éreztem és érzem :) magam.

Számvetés

http://school.coloringcrew.com/12=3.html

Időnként az ember megáll és számot vet. Hol tart, hová szeretne még elérni. Ez a mai nap ilyen. Megint eltelt egy év, immár az ötödik, amit úgy élek meg, hogy megint idősebb lettem egy évvel, idősebb, mint amilyen korban Édesanyám elment. 

Amikor elértem a 43 évet, akkor éreztem csak igazán, hogy mennyire fiatalon halt meg.

Szerencsés vagyok, én  már 48-at is megértem. Szerencsés vagyok, mert olyan emberek közt élhetek, akik 99 %-ban kedvesek nekem, a maradék 1 %-on pedig már megtanultam mosolyogni.

Szeretem a családomat, szeretem az otthonomat, imádom a hobbimat  - amelyből mostanra már több is van, de azért a varrás marad a "szerelem". Fantasztikus Barátaim, Kollégáim vannak!

Három hónapja megtaláltam azt a mozgásformát, amit mindig is kerestem. Június elején szembe jött velem az utcán a lehetőség és nem lehetett nem észre venni, ez pedig a jóga. Ráadásul ezzel is egy szuper kis közösség részese lehetek.

Újra elragadott a tanulásvágy, keresem a lehetőségeket... tanfolyamok, képzések!

Ahogy így leültem ma este, rá kellett jönnöm, hogy egyetlen dolog hiányzik az életemből. A szüleim ölelése... annak a két embernek a közelsége, akiknek a földi létemet köszönhetem. Hiszek abban, hogy itt vannak velem, vigyáznak rám, segítenek nehéz időszakokban még ha nem is érinthetem őket. Köszönöm nekik, hogy Élek!