Kirándulás

Mivel holnap már iskola és munka... (brühühü, olyan jó volt itthon) ma még elmentünk egyet kirándulni a gyönyörű napsütésben a Mecsekre. Szánkót nem vittünk, mivel sajnos egész téli szünetben nem esett a hó.

Az autónkat Remeteréten hagytuk, itt van biztonságosnak mondható parkoló. Ahogy egyre feljebb mentünk, úgy lettek a fák egyre fehérebbek. Gyönyörű csipkés zúzmara ruhába öltözött valamennyi.

Első utunk a Sóshegyi kilátóhoz vezetett:







Ebből a kilátóból már látszott a következő uticélunk is a János-hegyi kilátó:


Útközben azt játszottuk, hogy megráztuk a fákat, így csináltunk saját hóesést.


Szegény kis Illatos Hunyor, kicsit korán bújt ki még a föld alól:

Erre feljebb sem volt hó, de a fákról lehullott zúzmara megmaradt a földön, így mégis csak ropogott a talpunk alatt és csúszkálni is lehetett.

A János-hegyi kilátóhoz érve már kellemesen elfáradt a csipet-csapat:


Ezek a képek útközben és a kilátóból készültek. A kilátás innen is gyönyörű volt:


Kellemes kis befejezése volt ez a téli szünetnek.

Bátorságpróba

Szerettem volna ma eljutni Mohácsra, ahol egy nagyon jó kis anyagbolt van, benne igen kedvező árakkal. A párom sajnos nem tudott levinni - ez már tegnap este kiderült - de gondoltam, összekapom az összes mozgosítható bátorságomat és kimerészkedek autóval a városból, egyedül megyek Mohácsra. Nem volt hozzá merszem .... ez a bátorságpróba kudarccal végződött... :o(

18 éves koromban szereztem a jogosítványomat, de akkor még nem volt mit vezessek a vizsga után. Aztán megismerkedtem a párommal, de ő szívesen vitt engem minden hová. Ide költöztünk az erdő szélére, amikor a kisfiam 1,5 éves volt, de ő is szívesen buszozott - így továbbra sem vezettem.
Amikor a kislányom megszületett, a fiam 7 éves volt és első osztályos. Iskolába kellett kísérnem reggelente - egy pici babával, aztán hazajönni, majd délután újra lemenni érte a városba, hogy hazahozzam. Anyósom sokat segített, mert ők is itt laknak néhány házzal mellettünk, de azért ez a helyzet nem sokáig volt működőképes. És ekkor kezdtem újra vezetni. Vettünk egy kis Polskit, így iszonyatos gyomorgörcsökkel, de vezettem. Mindig is féltem az autóban... ha én vezetek akkor is... ha más vezet és én csak utas vagyok akkor is...
A gyomorgörcsök enyhültek ugyan, a városban idestova 9 éve autózom,. Balesetet nem okoztam. Még általános iskolás kislány voltam, amikor a Szüleimmel Trabanttal utaztunk és felborultunk. Belénkjöttek. A szüleim a kocsiban maradtak, mert a biztonsági öv megfogta őket, kisebb zúzódásokkal, néhány vágott sebbel megúszták... Én is. Bár én kipottyantam a tetőn. Sok mindenre nem is emlékszem, csak hogy ülök a járda szélén, körülöttem emberek... mentő jön szirénázva... és kórházba visznek... Ma sem merészkedtem ki a városon kívülre ... Ma sem sikerült...., pedig azt hittem le tudom győzni a félelmemet...

Egy kicsit sírtam, aztán dühömben megvarrtam az egyik kiszabott nadrágomat:

Állítólag a félelmeinket azért kapjuk, hogy megtanuljuk őket leküzdeni. Ezt elméletben már tudom... a gyakorlatban még nem megy.... remélem, menni fog valamikor ...

2009-ben először

Ez az idei első bejegyzésem! :o)

A szilveszteri mulatság itthon zajlott most, majdnem családi körben. Nagyfiamhoz jött két barátja, így négy gyerkőccel léptünk át az új esztendőbe. Majdnem éjfélig társasoztunk, ettünk, ittunk. Az éjféli koccintás után a három fiú kiment a ház elé, hogy egy-két tüzijátékkal köszöntsék az új évet. Azt nem mondanám, hogy nyugodt voltam, amíg ők "játszottak a tűzzel", de próbáltam az aggodalmamnak nem hangot adni... csak az orrom alatt mormogtam, hogy nem történhet velük semmi baj!
Ezután még kártyáztunk hajnali kettőig, majd mi lányok és a párom aludni mentünk. A nagyfiúk még számítógépeztek egy kicsit - elmondásuk szerint reggel 5-ig.

A tegnapi nap délelőttje leginkább alvással telt. Aztán elkészítettem az ebédet - sok-sok lencse, hogy gazdagodhassunk az új évben - majd ebéd után gondoltam varrok egy kicsit, hisz úgy tartja a mondás, hogy egész évben azt csináljuk majd sokszor, amit az újév első napján.
Így kiszabtam két nadrágot és elkezdtem egy apró keresztszemes mintát is a nemrég festett anyagomra.







Remélem, hogy az új évben is sok szép dolgot fogok tudni varrni és még több technikát sikerül elsajátítanom a foltvarrás terén. Újévi fogadalmat igazán csak egy dologgal kapcsolatban fogalmaztam meg - a karácsonyi hátfájás okán -, hogy a mozgást nem szabad elhanyagolnom, akár mennyire is jólesik ülni a varrógép előtt.

Új családtagunk Tifani - PIF ajándék

Ma ajándékot hozott nekem a postás Mmama - tól. Izgatottan kezdtem el bontogatni a jókora méretű csomagot, miközben a családom körülöttem állt és felváltva noszogattak, hogy gyorsabban, mert képtelenek kivárni amíg teljesen kibontom.

De én annyira szerettem volna minél hosszabbra nyújtani ezt a pillanatot..., mert ajándékot kapni - és adni is - nagyon jó érzés.

Először - a dobozra írt útmutatás szerint - az egyik végén kezdtem el kibontani, és amikor bekukucskáltam két apró talpacskát láttam. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a mellkasomból, mert már annyi gyönyörű babát láttam Mmama blogján... de hogy nekem is lesz belőle egyszer ... ezt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.

Amint előkerült Ő - a kislányom félve kérdezte, hogy megfoghatja-e. Természetesen a kezébe adtam és miközben ő elmerülten forgatta én elolvastam a levelet. A végére a könnyeimet törölgettem, mert annyi szeretet és jóság áradt a levélből... Nagyon-nagyon köszönöm Mmama!!!

A csomagot fél egykor bontottam ki. Most fél négy van és a leánykám azóta sem adta ki a kezéből. Kértem, hogy legalább fényképezni engedje, de csak azzal a hozzáfűzött mondattal sikerült, hogy
- No, jó!! De én majd fogom Anya!!

Drága Mmama! Tifani - a kislányom így nevezte el - egy valódi csoda. Annyi apró öltés, finom piciny megoldás van rajta, ami mind arról árulkodik, hogy aki készítette fantasztikus tehetséggel bír, nagyon ügyes és figyelmes! Azt kívánom, hogy még nagyon-nagyon sokáig készíthess ilyen gyönyörű babákat a magad és mindazok örömére, aki csak találkozhat velük!

Boldog Új Évet Kívánok!

kép eredeti helye: kepeslap.com

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,

Adjon Isten minden jót,

Hazug szájba igaz szót.

Hontalannak menedéket,

Éhezőknek eleséget,

Tollat író kezébe,

Puját asszony ölébe.

Legényeknek feleséget,

Szegényeknek nyereséget,

Áfonyát a havasra,

Pisztrángot a patakba.

Istenhitet a pogánynak,

Hű szeretőt a leánynak,

Szép időben jó vetést,

Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,

Az árváknak jó kenyeret,

Fegyvereknek nyugalmat,

Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,

Fuldoklóknak reménységet,

Vitorlának jó szelet,

Napfényből is öleget.

Jó lövést az ordasokra,

Nyíló ajtót vaskapukra,

Vándoroknak fogadót -

Isten adjon minden jót!

Forrás: http://www.netorian.hu/szerzo/1928

Szaloncukor-papír

Lehet, hogy ez nálam munkahelyi ártalom, de mindenben - ami másnak esetleg szemét - azt keresem, hogy miként lehetne újrahasznosítani, "bedolgozni" valahová, valamibe.

Gyűjtögetem a szaloncukor-papírokat... olyan szép egyforma méretűre vannak vágva...

és annyira szépen csillognak ...

aztán olyan szép színesek...

Szerintetek lehetne belőlük varrni? Kibírnák szakadás nélkül?

Nyugalom

A kép eredeti helye: http://www.dobogoko.net/

Ma délután bevásárolni voltunk. Amíg a Férjem keresgélt az üdítős polcok között megálltam a bevásároló-kocsi mellett és figyeltem az embereket. Szeretem nézni az embereket ... elképzelni az Életüket ... mivel foglalkoznak ... honnan jöttek?
Amit ma észrevettem az a NYUGALOM volt. Senki sem rohant. Nem volt lökdösődés.
Nem kapkodtak az emberek. Kényelmesen, kisimult arccal szedegették le a polcról, amire épp
szükségük volt. Hogy is lehetne ezt a nyugalmat áttenni a hétköznapokba?

"Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés tölt el." (Eckhart Tolle)

Nagyon sokat ültem mostanában a varrógép előtt, és ezt érzem is itt-ott. Kicsit fáj a hátam... egy kicsit a nyakam. Akkor fel sem tűnt, mert varrás közben szinte megszűnik körülöttem minden. Most vettem észre, hogy talán már két, három hete is van annak, hogy utoljára levettem a Pilates dvd-t a polcomról. Így hát most megyek és megdolgoztatom azokat az izmaimat is, amelyek varrás közben aludtak.
Ismeritek Pilates Ágit ? Én nagyon szeretem. Épp ez a mozgásforma, ami nekem való, amit bármikor szívesen csinálok ...

Állítsátok meg ...

... no nem Terézanyut, hanem engem! Még tegnap délelőtt is karácsonyi ajándékokat varrtam. Vendégségbe mentünk Óvónő Barátnőmhöz és készítettem neki egy ültethető karácsonyfát (nagyon megszerettem a készítését, már a sokadik féle anyagból és mind más arcot mutat) és egy neszeszert, amelyre kipróbáltam a varrógépem egy újabb mintáját is.

Este még vártuk a kislányom Keresztapját és az ő Barátnőjét. Így ő kapta a varrt Karácsonyfa párját ajándékba.

Lányom Keresztapuja - fiatal kora ellenére - nagyon ötletes játékokat szokott hozni a gyermekeimnek. Most mindketten fából készült logikai játékot kaptak, amit darabjaira szétszedve kell aztán újra összeügyeskedni.


Most már valóban nem készítek idén több karácsonyi ajándékot. Szépen összerendeztem a maradék karácsonyi anyagokat és a szekrényben legalulra tettem őket

... és előkészítettem két nadrág anyagot ... :o)

Anitám karácsonyi fellépése

Anitám Karácsonyi fellépése az Ifjúsági Házban!


Negyedik éve táncol a pécsi Eurodance táncstúdióban, idén is megrendezésre került
a Karácsonyi táncgála. Nagy tapsot kaptak!


Ui.: Ez a bejegyzés a kicsi lányról szól :o) csak zárójelben és nagyon halkan jegyzem meg, hogy a ruháját én varrtam. :o))) Ő itt, a szemüveges kis hölgy!

Karácsonykor

Szenteste óta szinte minden időnket játékkal, konkrétan társasozással töltjük a gyerkőceimmel. Egy nagyon aranyos és izgalmas társast sikerült vennie a Jézuskának :o), állatkertet kell benne építeni.

Ma még Apukámékhoz mentünk Mohácsra. Apukám nagyon örült a zokninak... a Húgom kapta a rózsaszínű sálat..


Apukám feleségének készítettem egy keresztszemes kis képet, amelyet egy egységcsomagban vettem, "csak" hímezni kellett és ráragasztani az alma keretet,

valamint egy kötényt a legutóbbi Praktika magazinból.









Úgy láttam, hogy sikerült vele örömet szereznem :o)

Bár az idei megállapodás úgy szólt, hogy a felnőttek egymást nem ajándékozzák meg, Páromtól kaptam egy keresztszemes mintákat tartalmazó kis füzetecskét, ami különösen tetszik, mert mintha olasz tájakat ábrázoló minták lennének... nagyon kedvelem Olaszországot és Horvátországot is ...

Ezt a hatalmas doboz mosóport pedig Apukáméktól kaptam, hogy jövőre is tudjak majd sokat-sokat mosni.













Varrtam még egy karácsonyi faliképet is..

Hogyan kellene abbahagyni a karácsonyi ajándékok varrását??? Most kezdtem csak igazán belejönni...

Azt hiszem januárban varrok egy-két nadrágot magamnak, és a kislányomnak... de a foltvarrás most már örök szerelem marad!!!

"Ha valaha még egyszer elindulok a boldogságomat keresni, nem megyek tovább a házunk kerítésénél, mert ha ott nem találom, akkor biztos, hogy igazából el sem veszítettem." (Óz, a csodák csodája c. filmből)

Boldog Karácsonyt!

Ezúton kívánok mindenkinek szeretetteljes, békés, boldog Karácsonyt!


"Az olyan parányi teremtményeknek,
amilyenek mi vagyunk,
a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé." (Carl Sagan)

Szabadabban

Már néhány napja szabadságon vagyok, de ma éreztem igazán először azt a kellemes érzést, hogy lelassultam... Már nem kapkodok, nem nézem az órát, hogy mi mindenre kellene még idő.
Szeretek itthon lenni ...
A délelőtt azzal telt, hogy a gyerkőcökkel "ország, város" - t játszottunk. Talán Ti is emlékeztek még erre az egyszerű játékra, amelyhez nem is kell más csak papír, toll és az ábc ismerete. :o)
Valaki mondja magában a betűket, egy más valaki megállítja és a kimondott betűvel kell országot, várost, fiút, lányt, növényt ... írni. Aztán összeegyeztetjük, hogy ki mit írt, az egyformákat ki kell húzni. Az nyer, akinek a végén a legtöbb pontja lett. Jó kis játék!


Tegnap este elkezdtem egy zoknit kötni Apukámnak, ma ebéd után be is fejeztem.
Itt még nem egészen tudtam, hogyan is fog kinézni

de összevarrva már kifejezetten zokniforma lett:

Ideteszem nektek a leírást, ha esetleg kedvet kaptok egy "egyéjszakás" (ez itt most az elkészítés időtartamára vonatkozik :))) zoknihoz:

Most, hogy ilyen kényelmesen vagyok itthon, még arra is volt időm, hogy nézelődjek az ablakból a gyerkőcökkel. A természet meg is ajándékozott bennünket ezzel a csodálatos látvánnyal:


Nagyon várjuk a havat!! Talán ezek már hófelhők és holnap szép fehér Karácsonyunk lesz.

"A természet észlelésekor engedj teret a gondolatmentességnek, az elme "üzemszünetének"! Ha így közeledsz a természethez, az válaszolni fog neked, és részt vesz az emberi és planetáris tudatosság fejlődésében." (Eckhart Tolle)

Újabb sál

Tegnap este elkészültem egy újabb sállal. Eszembe jutott, hogy talán a legutóbbi Praktika magazinban láttam zoknikötést, amelyhez már nem szükséges az 5 kötőtű, talán meg kellene próbálnom. Soha nem mertem még belevágni, mert túl komplikáltnak tűnt, de most Apukámnak szívesen készítenék egy jó meleg zoknit.

Ajándék a kedves ismerősöknek

Tegnap este még a kislányom Tanítón nénijeinek is készítettem két kis ajándék-zsákocskát, amibe lánykám által készített karácsonyfa-dísz és szaloncukor került.

Aztán eszembe jutott még, hogy van egy kedves Varrónő ismerősöm, aki a "kukája" tartalmát nekem szokta ajándékozni, aminek én mindig nagyon-nagyon örülök és neki is készítettem egy ablakpárkányra ültethető láblógatós karácsonyfát. Ma át is adtam neki, mert szerencsére már szabadságon vagyok... nagyon örült neki!

Mivel ezt kettesével érdemes varrni, kitaláltam, hogy a kedvenc fonalboltomba is megajándékozom a nagyon kedves bolt-tulajdonos Hölgyet, akivel már tegeződünk is, mert elég sokszor fordulok meg nála. Az ajándéknak nagyon-nagyon örült, és amivel engem is sikerült meglepnie, kiültette a tőlem kapott karácsonyfát a kirakatba az ott lévő gyönyörű varrósdobozok és fantasztikus fonalak közé. Szóval most Pécsett, a Nagy Lajos király úton egy kirakatban lógatja a lábát a fenyőfám. Jó érzés ilyen előkelő helyen látni! :o)