Repül az idő

Amikor időnként "ide-idetévedek" mindig meglepődök, hogy megint mennyi idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Már én is érzékeltem magamon, hogy túl sok mindent szerettem volna egyszerre. Egyre fáradtabb és kedvetlenebb. Át kellett értékelnem magamban a célt, a hovát és a miértet is. 

A varrás nekem mindig is egy olyan tevékenység marad, amely tudja azt a tudatállapotot, hogy értékeljek, átgondoljak. Sőt, ilyenkor jönnek a "csak úgy" gondolatok, amelyek aztán igen pontos iránymutatások a nehézségek közepette, akár belátom, akár tiltakozni próbálok ellene. Nem érdemes. Biztos vagyok benne, hogy nem szabad a múlton tépelődnünk és nem szabad a jövő összes lehetséges problémáját magunkkal hurcolnunk, mert aztán egyre több súlyt cipelünk a vállunkon észrevétlenül. Jöhet a hátfájás, a vállfájdalmak, a fejfájások...

Idéznék egy könyvből, amely ugyan más apropóból - de véletlenek ugye nincsenek - került a kezembe és minden oldalán van olyan mondat, amelybe beleborzongok.

"Buddha azt tanítja, hogy a változáshoz tudásra van szükség, és a tudás addig nem érkezik meg, amíg meg nem állunk és irányítjuk arra a figyelmünket, ami az orrunk előtt történik. Ez a megállás, vagyis shamatha  a test és az elme többi részéhez enged hozzáférést. Amikor lenyugtatjuk magunkat, továbbléphetünk, hogy elmélyüljünk a jelenlegi helyzetünkben. Ki kell lépnünk életünk taposómalmából, hogy ne tegyük tudattalanul újra meg újra ugyanazokat a dolgokat, amelyek rossz érzéseinket okozták. Meg kell állnunk, meg kell pihennünk és építő módon reflektálnunk, hogy véget vessünk azoknak a szokásoknak, amelyek a jelenlegi problémákhoz vezettek. Teljes mértékben tudatában kell lennünk annak, ami mindennap életünkben történik. Csak akkor kezdhetünk neki a változtatásnak." (Dr. Lilian Cheung: Zamat)

Túl nagy, hosszantartó munkákba belevágni mostanában nem volt kedvem, így ilyen kis apróságok készültek még Húsvét előtt:

 

 

Az idő múlását persze nem csak kizárólag a blogbejegyzéseim dátumán érzékelem. Anitám ma 14 éves. Mintha még csak néhány éve született volna. :o) Szerintem akinek gyermeke van kétszer olyan gyorsnak érzékeli az időt. Gyorsan felnőnek... A régi játékai már felkerültek a padlásra, a szobája falát egy fiúegyüttes plakátja díszíti és őket kérte a szülinapi tortájára is (ostyaképen), hiszen már nem Barbie vagy Hamupipőke a nyerő. :o)  Maholnap a pályaválasztás is aktuális lesz. Egy újabb izgalmas időszak... hogy jöhessenek az elmélyült pillanatok varrás közben.Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen hobbit hozott az életembe!

Varrónap

Szombaton volt a csoportunk által rendezett varrónap a Szivárvány Gyermekházban. Idén is sokan eljöttek hozzánk vendégségbe és remélem, hogy sok kellemes élménnyel - és az árusok jóvoltából sok szépséges alapanyaggal - gazdagodva távozhattak.

Mint mindig idén is már hónapokkal előbb elkezdődött a készülődés. Vendégeinknek egy kis karkötővel kedveskedtünk a leírásokat, mintákat tartalmazó egységcsomag mellé. Én ezeket készítettem:

A falakra a csoportunkban készült munkákból került egy kis kiállítás. Gyönyörű munkák voltak. Olyan újak is, amit eddig még egymásnak sem mutattunk be, pl. az én ágytakaróm, ami már Dávid szobáját díszíti.

Természetesen volt sok finomság is a büfében és az elmaradhatatlan tombola. A szerencsések nem is csak egy ajándékkal térhettek haza. Mi házigazdák a nap végére kellemesen elfáradtunk. Remélem, hogy aki ott volt jól érezte magát és szívesen jön majd el hozzán jövőre is!

Blogajánló

Egy kedves kicsi lány (Dávidom Barátnője) főzős próbálkozásairól olvashattok itt!

Válltömésből edényfogó

Az alapötletet - miszerint válltömésből készüljön edényfogó - valahol az interneten láttam néhány hete. Nem mentettem el, mert olyan egyszerű, hogy gondoltam emlékezni fogok rá. Ki is próbáltam, a nagyszerűsége maga az alap, hogy válltömésből készíthetjük.

Mindkét oldalát egyszerre bevonjuk a nekünk tetsző anyaggal,

majd a széleket eldolgozzuk ferdepánttal.

Félbehajtjuk és a ferdepántból készített akasztót a két réteg közé fogva kb. a feléig összevarrjuk.

Ilyen egyszerűen készíthetünk edényfogót.

Ugye, milyen jó ötlet?

Meghívó

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Megint tanultunk

A hétvégén egy nagyon jó hangulatú, igen hasznos tanfolyamon vehettünk részt, amelyet Polyák Ildikó tartott nekünk. Megismerkedhettünk a modern quilt alapjaival, jellegzetességeivel, elkészítési módjával.

Ildikó diákon keresztül mutatott nekünk kész munkákat, utána pedig megcsodálhattuk élőben a saját készítésű modern quilteket.

 Ezután következhetett a saját munkák tervezése. Először fejben, aztán papíron, majd a szabás és a tervezőfalon a kirakósjáték.

Én ezzel a fekete alapon lilás, szürkés csíktechnikával játszadoztam, itt a képen még csak feltapogatva a tervezőfalra a csíkok. Azóta már a csíkokat össze is varrtam, aminek eredményeképp majdnem fele akkora lett a csík. Még varrok hozzá, mert egy ágytakaró fejrésze lesz belőle, ha elkészül.

Ildikónak nagyon köszönjük az oktatást, igazán jól éreztük magunkat és megint egy izgalmas technikával ismerkedhettünk meg.

Készültek még...

Új év ...

a kép helye: http://www.panoramio.com/photo/43072011

Nem tudom, hogy hány ember lehet, aki az új évnek új elhatározásokkal, új tervekkel, új célokkal indul. Bizonyára sokan vagyunk. Nekem is vannak új céljaim. Az élet olyan területén próbálgatom a szárnyamat, amelyre néhány éve még úgy gondoltam, hogy nekem biztosan nem menne. Nos, megy. Tudok repülni! :o)) Persze még nem túl messze és nem túl magasra, és még sokszor megállok, megijedek, elbizonytalanodok. De (megint) vannak mellettem olyan emberek, akik segítenek, megmutatják az utat, a helyes repülési technikát. :o) Gondolkodtatok már azon, milyen érdekes, hogy minden életszakaszban vannak mellettünk "segítők". Segítenek, hogy megerősödjünk, hogy bízzunk, hogy higgyünk, elsősorban magunkban. 

Vannak olyan szomorú időszakok is, amikor el kell búcsúzzunk emberektől. Akik naponta az Életünk részei voltak, olyan természetes volt, hogy ott vannak, hogy most, amikor már nincsenek döbbenünk rá, hogy menyire fájó a hiányuk. Mennyi mindent szerettünk volna még elmondani nekik. Tanácsot kérni, vagy csak elmesélni egy napunkat. 

Fogjátok meg mindazok kezét és szorítsátok meg néhány pillanatra, akik fontosak nektek. Mosolyogjatok rá azokra, akikkel együtt töltitek a napjaitokat, mert nem tudjuk, hogy hol ér véget ez a bolondos társasjáték. Lehet tervezni, lehet célokat kitűzni... és kell is. Csak (szerencsére) azt nem tudjuk előre, hogy meddig van minderre lehetőségünk.

Ma ajándékot kaptam. Váratlanul. Nem is tudtam igazán jól reagálni, mert meghatódtam. Olyan embertől kaptam ajándékot, aki már tudja, hogy mindennél fontosabb az egészség, a mosoly, az emberi kapcsolatok.  A legféltettebb kincseit, az évek alatt összerakosgatott csodálatos fonalait, cérnáit, újságjait hozta el. Fontos része volt az Életének a varrás, tudom, hogy ez micsoda értéket jelent. Nekem is az. Azt mondta, hogy neki már nem lesz rá szüksége, legyen ez a csomag az enyém. De én ezt a csomagot most félreteszem. Szeretném, ha egy év múlva visszaadhatnám, hogy igen, neki is szüksége van rá, mert meggyógyul és továbbra is csodás dolgokat fog varrni. Megőrzöm. Addig is jó szívvel gondolok Rá és arra, hogy higgyen benne ő is legalább annyira, mint én, hogy meg kell gyógyulnia, mert varrnia kell.... még sokáig.

"Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted."

Csitáry-Hock Tamás

Amikor...

...egyre kevesebb idő jut a hobbira, azt a keveset még inkább ki kell használni, még inkább számít minden perce, minden másodperce, amikor csak az anyagokra, szalagokra, gombokra figyelhetek.

Ennek a párnának csak a "keretezése" az én érdemem, nem én hímeztem a két szépséges cicát, csupán párnahuzatot varázsoltam belőle.

 Készült egy ágytakaró is, 150 x 190 cm-es. A középső részen a virágminta nem saját készítésű, ilyen szépséges volt az anyag.

Minden kedves Olvasómnak kívánom, hogy teljen úgy az ünnepe, amilyennek szeretné.

Békés, boldog, áldott karácsonyt kívánok!