Mi történik?

Sok minden megváltozott bennem az elmúlt néhány hónapban. Amikor az ember egészsége egy pillanat alatt előtérbe kerül és orvoshoz jár, kórházba kerül, minden átértékelődik. Fontosak lesznek az emberi kapcsolatok, örülni tud egy napsütéses terasznak is a munkahelyén, mert újra ott lehet. Nem zavarja a tömeg a bevásárlóközpontban, mert újra emberek közt lehet. Szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj.... de a gondolatok itt maradtak. A fontossági sorrend átértékelődött. Alakult egy nagyon jó kis gyógyító varrós délután, Barátnőstül :o).  Pedagógus-napra készültünk, együtt. Az osztályért, a közösségért, szeretettel, izgatottan.

Sajnos az ünnep még sem olyanra sikerült, mint amilyet elképzeltünk. Hiába volt a készülődés, szervezkedés. Most már másképp csinálnám, de ez megismételhetetlen és visszavonhatatlan. Egy szülői közösség is attól érdekes, hogy sokfélék vagyunk, de inkább hallgattam volna a saját érzéseimre, vagy a segítő, jószándékú emberekre, mint a kellemetlen megszólalásokra, amik gúzsbakötöttek, megbilincseltek. De ebből is megint tanultam. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, de fontos a saját hitünk, elképzelésünk szerint cselekedni még ha az nem is tetszik néhány embernek.

Anyák napja

Duplán szomorú ez a mai nap. Anyukám ma lenne 64 éves és Anyák napja is van. Furcsa úgy gondolni rá, hogy már 2 évvel idősebb vagyok, mint ő volt, amikor elment. Szomorú az idő....esik, fúj a szél. De a temetőben mindegy is, hogy milyen idő van, a napsütés nem segít.

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,

Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,

Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,

Csak egyet nem adhat kétszer,

Édes jó anyát.

Honthy Hanna

Mérföldkő

Mit is kívánhatna az ember, mint, hogy az álmai valóra váljanak. Talán azt, hogy a gyermekei álmai is valóra váljanak. Anitám kitűzött egy célt, a Leöwey-be felvételizett. Kicsit nekikeseredett, amikor kiderült, hogy "csak" a 64. a felvételi listán, hiszen 34 gyermeket vesznek fel. Aztán megértette, hogy ez még nem végleges lista, hiszen mindenki sok iskolát jelölt meg és csak egybe mehet. Persze izgultunk mi is vele néhány hétig, de kedden végre kiderült, hogy felvették. Nagy most az öröm és a lelkesedés. Remélem el tudja raktározni ezt a nagyon jó érzést és átsegíti majd egy-egy nehéz  dolgozat, felelés előtt.

Lezárul egy időszak... vége lesz lassan az általános iskolának. 16 évet "jártam" a Köztéri suliba a két gyermekemmel, nekem is furcsa érzés lesz, hogy elballagok. :o)

De minden vég, valaminek a kezdete is. Ez most nagyon igaz a munkahelyi változásokra is. Közel 10 éve, hogy az addig biztosnak hitt talajt egyszer csak kihúzták a talpunk alól. Azóta is szinte folyamatos a bizonytalanság. Mégis hinni kell, reménykedni, hogy jobb lesz, mert másképp nem is érdemes. Az én elvárásom magammal szemben kihozni mindig a lehető legjobbat az adott helyzetből. Nem is könnyű velem magamnak. :o) Viszont a jókedv sok mindenen átsegít. Hát jövő héttől újra... kalandra fel!

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

Ötletek

Időnként elveszek az internet útvesztőiben. Azt gondolom, hogy majd visszatalálok a remek ötlethez, majd jól megvarrom és elkészítem ezt is, meg azt is... és elvész. Nem találom...

Most inkább idemásolom, amit találtam... Így talán... :o)

Macskosz:

innen: http://bibo.kz/neobichnie-veshi/692097-zabavnye-koto-podushki-.html

házi mamusz:

innen: http://www.liveinternet.ru/users/5162075/post314227064/

kilincs-macska:

Meghívó

Szeretettel várunk benneteket a 2014. évi varrónapunkra

március 15-én!

Új év - új lehetőségek

9 éve, amióta egy átszervezésnél elkerültünk, sokszor gondoltunk arra, hogy bár csak visszamehetnénk. Mára már csak kevesen maradtunk az akkori kollégák közül, de úgy alakult, hogy - ha még csak papíron is - de visszakerülhettünk a "régi" munkahelyünkre. Most sokkal több munka, de még is azt érzem, hogy végre. Azt mondják a jó dolgokra várni kell, a nagyon jókra még többet kell várni. Örülök, hogy újra rég nem látott ismerős arcokat láthatok. Igaz, hogy 9 év hosszú idő és sok minden, sok mindenki változott. Még is azt érzem, hogy ott dolgozhatok, ahol szerettem, ahol szeretek dolgozni, új lendülettel, új lelkesedéssel.

Nagyon fáradtan érek haza esténként, ez kellemes fáradtság. Hétvégenként továbbra is szívesen varrok. Nyugodtabb vagyok. Egy kedves ismerősnek készült ez a békuc, aki már a második. Felültettem a fára, hogy talán jelzi az időjárást. :o) Havat jelzett! Nagy-nagy havat, ami ma le is esett, de békuc biztonságban van már egy jó meleg szobában.

Ez a tolltartó Anitám osztálytársnőjének készült, némi tűzéssel és egy kis tavaszidéző virággal:

"Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, 

reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát."

(Marc Lévy)

Lassan vége...

Lassan vége az évnek. Egy kicsit ilyenkor lelassítunk, visszanézünk, értékelünk. Mérleget készítünk, mi volt jó, mi volt rossz, mit szeretnénk másként. Nekem az idei évnek az az aranyigazság volt a jellemzője, hogy egyetlen dolog állandó a világunkban és az a változás. Sok mindenbe kezdtem, amiről kiderült, hogy nem volt jó döntés, de sokat tanultam belőle megint magamról. Sok idő ment el olyasmire idén, amire nem számítottam, ezért kevesebbet tudtam foglalkozni a hobbimmal, a barátaimmal. Sok volt a munka itthon a munkahelyen....

és még nincs vége!

Nagyon szeretném tudni, hogy az Életem új irányt vehet... hogy sikerül megtalálnom a helyemet, hogy többet foglalkozhatom azzal, amit igazán szeretek, hogy még több időt tölthetek azokkal, akik fontosak nekem.

Kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy következzen olyan éve, amilyet csak szeretne magának és sikerüljön minden aggodalmunkat, kétségünket félretenni az elkövetkezendő néhány napban. Legyen velünk a békesség, hit, remény és SZERETET.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Blogajánló

Egy újabb blog az ifjú bloggerinától, aki nem mellesleg a lánykám: itt

Majdnem ikrek

Az elmúlt hetekben a tanulás volt a legfőbb tevékenység, mivel egy - a munkahelyem által előírt - vizsgán kellett túl lennem, sikeresen. Mivel a vizsgám sikerült jöhetett a jutalomvarrás!

Készült egy e-book-tartó, romantikus stílusban. Ez a tartó hozta a következő kérést is. Mivel a bélése egy vidám kis pöttyös anyagból készült, ami nagyon megtetszett a gazdájának, már az általa kért neszeszer az e-booktartó bélésanyagából készült.

Így lettek hát a majdnem ikrek. Kettő kellett, de én nem szeretek egyforma dolgokat varrni, ezért némi kis változást hozott a díszítő szalag után a csipke.

A bélésük egyszínű sötétebb és világosabb rózsaszínű lett... Lehet, hogy a következő kérés anyagai? :o))

Búcsú

Már jó néhány hete készülök megírni ezt a bejegyzést, de minden alkalommal amikor hozzáfogtam volna, elbizonytalanodtam, hogy tudom-e szavakba önteni mindazt, amit érzek. Rá kellet jönnöm, hogy ez lehetetlen. Ha elmegy valaki, akit tiszteltünk és szerettünk, a bennünk keletkező űrt nem lehet betűkre formálni. Fájó szívvel búcsúzunk egy kedves varrótársunktól. Egy csupaszív, mosolygós, segítőkész Hölgytől, aki már hónapokkal ezelőtt ajándékul hozta nekünk legféltettebb kincseit, anyagait, fonalait, cérnáit, mert úgy gondolta, hogy neki már ezekre nem lesz szüksége. Titkon reméltük, hogy van kiút a betegségből, hogy meg fog tudni küzdeni a gyilkos kórral. Nem sikerült....

Itt hagyta nekünk mosolyát, bátorító szavait.... Csodás munkái őrzik a két keze nyomát. Én már csak azzal vigasztalódom, hogy ahol ő van, ott már nincs fájdalom, nincs szenvedés, nincsenek könnyek. Most már mindörökkön örökké varrhatja a szebbnél szebb takarókat és párnákat odafent az Angyaloknak! Sohasem feledünk el! Nyugodj békében Jolika!

Emlékezzünk!

Csak a munka

Ez a nyár alig-alig szólt varrásról, pihenésről. Sokkal inkább munkáról. A munkahelyen, itthon.... a házban, a ház körül, reggel és este, hétvégén és hétköznap. Most már jólesne egy kis lazítás, varrás, alkotás, az igazi feltöltődés. De már csak néhány nap és újra varrhatok!

Addig is egy idézet:

"Ha naponta 6 órát alszol, akkor 18 marad. Ebbe bőven belefér sok munka, tanulás és még a szórakozás is. Tudom, hogy ilyenkor sokan felszisszennek, hogy hé, én 8-9 órát alszom. Hát javaslom, aludjanak gyorsabban."

Arnold Schwarzenegger

Varrónapon Székesfehérváron

Szombaton egy fantasztikus napot töltöttünk Székesfehérváron, varrónapon. Gyönyürű kiállítást szerveztek a foltvarró lányok, csudaszép ajándéktárgyakat készítettek a tombolába és természetesen sok hasznos dolgot is tanítottak nekünk. Engem leginkább a szalaghímzés és a Waldorf-baba készítése érdekelt és megérte megtennem ezt a hosszú utat hozzájuk.

Persze azért a sok munka mellett maradt még időnk az árusokat is végigjárni, hogy megcsodáljuk a portékáikat és kielégíthessük a gyűjtőszenvedélyünket. :o) A hazaút előtt még egy kicsit sétálgattunk a belvárosban és fagyiztunk is egyet.  További fényképek itt  és Cseva blogján! 

Köszönjük a vendéglátóink munkáját és a kedves fogadtatást, jól éreztük magunkat!